Miért ne tripláznék?! :) Következzék a harmadik kiadás!
Néprajzi Múzeum (Budapest)
Augusztus 20-án, mivel nem volt olyan fényes az idő, inkább nem mentünk el az előzetes terveink szerint a tatai Fényes tanösvényre (erről majd egy későbbi időpontban írom meg a beszámolót, ha valaha eljutunk…), hanem kihasználtuk az ingyen múzeumozási lehetőséget, méghozzá a frissen megnyitott Néprajzi Múzeumban (két megjegyzés: (1) itt most a többesszám engem és két nagyobb gyermekemet takarja; (2) aznap délután a nagylányommal még a Szépművészetibe is elmentünk, de arról külön bejegyzést nem írnék, mert az egy olyan hely, ahol kb tudja az ember, hogy mit kap – főleg képeket és szobrokat -, és azt meg is kapja).
Én megmondom őszintén, elég sok mindent el tudok képzelni egy Néprajzi Múzeumba (pláne egy ilyen bitang nagy épületbe, mint amit most felhúztak), de a múzeum üzemeltetőinek mintha halvány fogalmuk sem lett volna, hogy mégis mivel töltsék meg ezt a helyet. Mondom, mi van benne: egy terem, mindenféle népek eszközeivel/tárgyaival/leírásaival nagyjából ünnepek, tevékenységek köré felhúzva tematikailag, úgymint esküvő, háború, népszokások stb. – ha jól értelmeztem, ez lenne az “állandó” kiállítás, de lehet, hogy ez is csak ideiglenes, amíg nem tudtak jobbat kitalálni; és egy másik terem egy-egy “érdekes” eszközzel, meg egy hatalmas üvegvitrinnel mindenféle “dologgal” póznákra felhúzva, amit kétszeri körbejárás után sem tudtam meg, hogy mi akar lenni (mármint ez az installáció) – plusz ugyanitt mindenféle további különtermek is vannak, gondolom csoportos foglalkozásoknak. Ebben a teremben az volt a truváj (figyelj!), hogy nem tettek ki táblákat a kiállított dolgokhoz (de ne gondoljon senki sok mindenre, kb 10-15-féle tárgy volt ÖSSZESEN, és akkor lehet, hogy sokat mondtam), hanem QR kóddal lehetett beolvasni őket és elolvasni a telefonodon a leírásukat. Érted?!! Mennyire innovatív már??? Ergo kétféle ember volt a teremben, az egyik, aki próbálta kitalálni, hogy mégis mit lát maga előtt (pl. borotvatartó dobozka hatféle verzióban), és vakarta a fejét, a másik meg aki nyomkodta a telefonját.
Na ez volt az a rész, ami szerintem fizetős, és van két másik rész, ami szerintem ingyenes máskor is. Az egyik egy baromi hosszú faltól falig üvegpolc tele kerámiákkal (nem emlékszem, hogy lenne hozzájuk kifejezett leírás: beraktak egy csomó kerámiát egymás hegyére-hátára, általában nagyjából szín és forma szerint csoportosítva, ennyi), a másik egy hatalmas belső-Budapest makett nagyjából a századforduló idejéből (mármint, hogy akkor hogyan nézett ki a város, nem a makett százéves). Ehhez voltak tabletek rögzítve, ahol kiterjesztett valóságon lehetett információkhoz jutni a makett egyes pontjai esetében (természetesen az összes gyerek azt akarta nyomkodni, de se a tabletet nem érték el rendesen, se a makettből nem láttak eleget, mert túl magasan volt nekik).
Ha ennyiből nem jött volna le: számomra baromi csalódás volt ez a hely, tényleg csak a kihagyott lehetőségek visszhangoznak benne egyrészt, másrészt meg a felesleges “trendinek” szánt dolgai válnak iszonyú idegesítővé. Totálisan kong az egész épület az ürességtől (ténylegesen és metaforikusan is; de mondom ezt úgy, hogy nyilvánvalóan az ingyenesség miatt kb. vagy hússzor annyian lehettek most, mint egy átlagos napon), és még csak épületként sem lehet élvezni (mint pl a Magyar Zene Házát), mert a felső szintjei le vannak zárva – megnéztük. De egy kép többet mond ezer szónál, szóval akit csak egy kicsit is érdekel:
(Az megvan, hogy kiállítottak egy deszkás cipőt – lásd 5. kép??? Ezt valaki néprajzilag érdekesnek találta? Annyi kérdésem lenne…)
Viszont az a szerencse, hogy már több mint 50 éve van egy baromi jó néprajzi múzeumunk is, úgy hívják, hogy:
Szentendrei skanzen
Amúgy nem, mert hivatalosan úgy hívják, hogy Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (tényleg), de tökmindegy, ez úgyis mindenkinek csak A Skanzen. Tegnapelőtt mentünk el oda, a nyár utolsó napján, még jó, hogy akkor nem esett úgy, mint másnap.
Mi nagyon szeretjük a skanzent, egyrészt mert iszonyú sok minden van benne (harmadszor voltunk a gyerekekkel, több mint 6 órát töltöttünk el most benne, és 80%-ban olyan dolgokat néztünk, amiket eddig még nem láttam), másrészt mert nagyon gyerekbarát, két régi ház között mindig meg lehet állni valami játszótéren, vagy játszóházban, vagy egyszerűen egy olyanra berendezett házban, ami a gyerekeknek is érdekes(ebb).
És most ráadásul még egy új tájegysége is nyílt, az “erdélyi rész”, egy “faluval”, meg egy “várossal”, ami ráadásul még azért is más, mint a többi rész, mert itt színészekkel különböző jeleneteket játszanak el a látogatóknak (ez az ún. “élő történelem”). Ez most is ment, egy sima szerdai napon, úgy, hogy túl sok látogató azért nem volt. Szóval mittudomén, bemész a postára, és feladhatsz egy levelet, és az ottaniak eljátsszák, hogy egy erdélyi postában vagy 100 évvel ezelőtt; vagy bemész egy divatházba, és eljátsszák, hogy eladnak neked egy kalapot. De olyan is van, hogy egymással játszanak, pl. a cukrászdában a kasszírosnő meg egy úr évődött, amíg ott voltunk. Van ennek egy bizarr, kicsit “westworldös” utánérzése is, de lehet, hogy csak azért éreztem így, mert pont most fejeztem be a 4. évadot, és még friss az élmény :). Sok minden van itt, könyvkötő, gyógyszertár, polgári lakás, asztalosműhely… A falusi részen meg egy erdélyi templom, iskola, parasztházak.
Már csak ezért az egy részért is megérte volna eljönni ide, de persze akkor már bebarangoltunk más helyeket is, például a Balaton-felvidéken szerintem én még nem voltam, betértünk oda (ennek pont kb. a felét javították/építették, de még így is volt bőven látnivaló), aztán a Kisalföld felé jöttünk vissza, és nagyjából záráskor jöttünk el úgy, hogy az egész területnek az egynegyedét jó, ha megnéztük. Ide tényleg csak úgy érdemes jönni, ha valaki az egész napját rászánja. Pár (sok) kép ide is: