2014.03.24.

Azért az szerintem elég jó teljesítmény, hogy zsinórban két hétvégén is sikerült olyan időpontra tenni kinti programot, amikor a lehető legrosszabb idő volt. Jó, a március 15-öt azért nehéz lett volna jól kihozni, de azért nem volt egy túl nagy ötlet kikocsikázni a Kékeshez, hogy aztán a süvöltő szélben felgyalogoljunk a csúcshoz kemény 300 métert, majd beüljünk enni egyet a helyi hüttébe. És mindezek után hazaautózni. Persze az érzéshez azért hozzátett, hogy Zsófi végigüvöltötte a kinti időtartamot (mostanában egyébként egyre erősebb hangokat fejleszt ki, illetve a fejhangon sikítás is kifejezetten örömére szolgál – mármint, hogy nem feltétlenül rosszkedvében kommunikál így), ezért aztán nem is erőltettük, hogy na, sétáljunk még egy kicsit az erdőben. De mindezek ellenére egyébként jó volt ez az egész, mert szordzzsal, és Ati barátommal voltunk együtt, és ilyen formában már rég találkoztunk, örültem, hogy most sikerült összehozni. De azért ha belegondolok, hogy előtte nap, pénteken milyen ragyogó napsütés volt, akkor azért kicsit csalódás fog el.

Ezen a hétvégén kisebbet terveztünk, de az időzítés ismét zseniális: egy hihetetlenül meleg és napos hétvégén vasárnap délutánra sikerült betervezni (és megvalósítani) egy Normafa – János-hegy sétát, igaz a János-hegyet csak megközelítettük, de nem mentünk fel rá, csak a libegőig, de még így is épp időben fordultunk vissza, mert az utolsó fél kilométert már szinte kocogva tudtuk le, hogy ne ázzunk meg annyira. Nem esett (még) vészesen, de nem lett volna jó kivárni.

Már várom viszont a következő hétvégét, igaz, még nem terveztünk be semmit, de ha pl kitaláljuk, hogy egész nap a lakásban akarunk maradni, vagy ilyesmi, akkor biztos gatyarohasztó meleg lesz.

2014.03.18.

Talán már korábban reklámoztam, hogy fel vagyok iratkozva az 5perc angol hírlevélre, ami egy alapvetően tök jó kis szolgáltatás, angol nyelvleckéket, gyakorlófeladatokat, hanganyagokat küldenek naponta e-mailben – tényleg hasznos dolgok vannak benne legtöbbször, de azért sajnos sokszor marad benne elgépelés, pontatlanságok, vagy valami szerkesztési baki. A maiban egy egészen speciális “hiba” volt, amin majdnem felröhögtem, találjátok meg a kakukktojást:

Common Health Problems – Gyakori egészségi problémák:

to sneeze – tüsszenteni

to have a headache – valakinek fáj a feje

to feel sick/to have a stomachache – rosszul lenni (hányingere van)

Ouch! It hurts! to hurt – Jaj! Ez fáj! valakinek fáj valamije

to be ill – betegnek lenni

to have a flu / to have a cold – influenzásnak lenni

to feel dizzy – szédülni

to be pregnant / to have a baby – várandósnak lenni / gyereket szülni

(Most, hogy így végignéztem, igazából ha nagyon kukacoskodni akarnék, akkor többe is simán bele tudnék kötni, de én most kifejezetten arra gondoltam, hogy a terhességet, mint egészségügyi problémát hozza fel :) )

 

2014.03.12.

Tudom, hogy az ilyen spamekre egyszerűen nem érdemes időt vesztegetni, de ezt én már valahol nem tudom ép ésszel felérni:

Tárgy: Kitört a háború!

“A rendőrség 2014-ben megháromszorozza a traffipaxok számát!
Bizonyára téged is érdekel, hogy mit tehetsz LEGÁLISAN ellene.
Nézd meg az ingyenes videót (csak fél perc)!
Kattints a linkre: link (nyilván nem akarom őket reklámozni, úgyhogy ezt kitöröltem)

Kis András

U.i.: A videó csak a tisztességes,
figyelmetlenségből gyorshajtó sofőröknek szól. 
Ha Te is közénk tartozol, akkor kattints! (link még egyszer, ha esetleg az előbb nem sikerült volna kattintani)

Nekem csak az lenne a kérdésem, hogy mi az, hogy tisztességes, figyelmetlenségből gyorshajtó sofőr??? :) Olyan, aki amúgy SOSE száguldozik, de épp másfelé nézett, amikor jött a 90-es tábla az autóúton, vagy mi? Vagy nem vette észre főúton az útkereszteződés előtt a 70-es táblát? De amúgy végtelenül tisztességes? Mert ha van egy ilyen csoport, akkor azoktól szerintem inkább k*rvagyorsan vegyék el a jogsit, mert legközelebb véletlenül azt nem veszik észre, hogy a zebrán átmegy előttük egy gyerekcsoport, vagy, hogy piros volt a lámpa. Amúgy meg szokott állni a lámpánál, mert tisztességes, de ezek a rohadt rendőrök betettek még négyet a megszokott útvonalukra (meg két plusz zebrát is, hogy rohadjanak meg, ez már háború!).

Igazából nem is tudom elképzelni, hogy ki az, aki egy ilyen hirdetésre rákattint, de valahol szomorú, hogy minden bizonnyal erre is megvan a kereslet. Mint ahogy a legális rezsicsökkentő alkatrészre, meg benzinfogyasztás-csökkentő csodakütyüre, meg pénisznövelésre, meg alacsony kamatú kölcsönre BAR-listásoknak, meg masszázsfotelre féláron, meg mellnagyobbításra, meg tetoválás-eltávolításra, meg wellness-hétvégére kuponnal…

Jó, azt hiszem, a spam mappában nem fogok többet nézelődni, mert csak felhúzom magam :)

2014.01.16.

Alapvetően nem szeretem az illatosított dolgokat (pl. zsebkendő), de az illatosított pelenka az egy kifejezetten hasznos találmány szerintem :)

Szilveszter

Nem emlékszem olyanra, hogy szilveszterkor ne maradjak fenn éjfélig, de most ez történt :) Sz is fáradt volt, meg nekem is annyira jól sikerült a 30-i előszilveszter, hogy kb. három óra alvással bekkeltem ki az év utolsó napját, és végül úgy találtuk, hogy jobban járunk, ha alszunk egyet :) Tervben volt a gyerekpezsgős koccintás is, de azt majd legközelebb. Azt hiszem, tényleg kezdek öregedni…

De azért így utólag is BUÉK mindenkinek (és természetesen idén is megfogadom, hogy többet blogolok majd, mint tavaly, de nem tudok garantálni semmit…)

sorozatok

Megosztom egypár sorozatos benyomásomat is az elmúlt időkből, félig-meddig kedvcsináló jelleggel, vagy nem is tudom.

Részt vettem az Archer című animációs sorozat feliratozásában, így most már minden rész elérhető magyarul is az egyik legjobb most futó animációs sorozatból(!). Nem tudom, erről írtam-e már, jövőre ötödik évadját fogja taposni a sorozat, ami egy tapló-bunkó titkosügynökről szól (amolyan anti-James Bond), és a világ legbénább ügynökségéről, ahol csak és kizárólag flúgos arcok dolgoznak, ebből adódóan pedig nagyon sok vicces szituációba keverednek, akár egy akcióról van szó, akár a szürke hétköznapokról. Az egyik erőssége a sorozatnak (ahogy talán már ki is derült) a karakterek, egytől egyig imádom őket, szerintem nagyon jól el lettek találva, persze kérdés, hogy bejön-e a sorozat világa az egyszeri nézőnek, de ez nagyjából már az első részben ki is derül, szóval nem árul zsákbamacskát a sorozat, meg nem is kell várni rá 5-10 részt, hogy “beinduljon”, első résztől kezdve maximumon pörög :) A másik erőssége a forgatókönyv, rengeteg popkult utalással, kikacsintással, szóviccel van tele… Érdemes rákeresni, már ha van rá ideje az embernek, mert ha megtetszik, akkor bizony elég sok részt meg lehet nézni belőle egyszerre… :)

A másik nagy “felfedezettem” egy igazi klasszikus, a Monty Python Flying Circus. Ezt senkinek nem kell már bemutatni, én magam is láttam belőle szkeccseket (a Spanish incquisition megmaradt, de olyanok is voltak, amikről nem is tudtam, hogy Monty Python – pl. a Hülye járások minisztériuma), de így egyben, elejétől kezdve megézni – egész más. Iszonyúan tömény, azt is hozzá kell tenni, tehát már egy részt is fárasztó megnézni, kettőt egymás után meg kifejezetten megterhelő, de jó minden részt megnézni, mert van benne egy csomó visszatérő karakter, meg poénok, ami korábbi poénjaik újragondolása (korábbi részekből), újrajátszása, vagy újra-kiforgatása, amit igazán nem is lehet érteni anélkül, hogy korábbi epizódokat nem láttál. Korábban úgy gondoltam, hogy a Monty Python már lejárt lemez, annyira oldschool, hogy már biztos nem vicces, de ennél nagyobbat azt hiszem nem is tévedhettem volna, sokkal viccesebb, mint sok “új” vígjáték, és tényleg annyira eredeti, és abszurd, hogy mindig tud valami meglepőt húzni.

iskolakezdés

Reggel hétkor annyira lehangoló volt ma a Petőfi rádiót hallgatni, amikor bemondták, hogy “egy óra múlva becsöngetnek”, pedig már rég nem járok semmilyen iskolába, de ez valahogy belém égett, hogy ilyenkor valami rossz történik. És amúgy még azt sem mondhatom, hogy szenvedtem az iskolában, bukdácsoltam volna, vagy ilyesmi, őszintén szólva szerettem suliba járni, mert jó volt a környezet, a hangulat az osztályban, és még a tanárok sem voltak olyan vészesek… Csak ez az egész, hogy vége a nyárnak, a napsütésnek, a hosszú nappaloknak, ez olyan végtelenül lehangoló tud lenni – na és mellette még az iskola is elkezdődik :) Gyerekként ez azt hiszem elég nagy sokk tud lenni. Apósom most hétvégén nálunk volt Nagybörzsönyben (mert nem mellesleg szombaton volt nővérem esküvője, amiről most így külön szerintem nem írok beszámolót, de egyébként jó volt), egyik délután sétált az utcán, ahol találkozott pár vidám kisgyerekkel, akik ott bicikliztek, erre odaszól nekik (direkt szivatásból persze):

– Na fiúk, várjátok már az iskolakezdést?

Erre a mosoly egyből lehervad az arcukról:

– Hát, egyáltalán nem…

Így leírva persze ez nem vicces, de ahogy magam elé képzeltem a jelenetet, hogy a nagydarab joviális bácsi elrontja a gyerekek egész hátralevő napját, aztán boldogan megy tovább a dolgára: az már vicces.

Szóval: itt van az ősz, itt van újra, de legalább egy szép nyarat tudunk magunk mögött… :)

száguldás, Porsche, szerelem

Múlt héten sikerült lerendezni az autóvásárlást is, megvettük a sárga Almerát (a cím csak egy durva félrevezetés, és egy gagyi poén – így egyben), aminek minden egyes papírmunkáját lerendezni szerintem komplikáltabb, mint egy lakásvásárlás. Szerencsére az adásvételi szerződéssel nem nekem kellett szenvedni, mert a bácsi lánya, akitől vettem a kocsit, előkészített mindent, csak egy-két adattal kellett kiegészítenem a dolgot. Aztán jön a kötelező biztosítás megkötése, amire ott van a netrisk (ez mondjuk jó), de még így is legalább fél órába telt, míg sikerült kikalkulálni a dolgokat, és kishíján még a lábméretemet, meg a vércsoportomat is megkérdezték, meg, hogy hány fogam van betömve… Ez sikerült, aztán másnap bementem az önkormányzatra átíratni a kocsit, ennek a költségeire felkészültem, azt viszont elfelejtettem (pedig erre is figyelmeztettek), hogy kell egy eredetvizsgálatot csinálni, amit praktikusan az adásvétel előtt kellett volna, hiszen ezzel tudom bizonyítani, hogy nem lopott a kocsi, meg ilyenek. Na telefonálás, időpontegyeztetés, szerencsére sikerült kb két órán belül azt is lezavarni (közben kicsit megerőszakoltam a kuplungot is, ami miatt kicsit izgulok, meg rájöttem, hogy a műszerfalról nekem nagyon hiányzik a fordulatszámmérő, és, hogy vajon mennyi idő lesz, míg megszokom vezetni a kocsit, dehát ezek már egyéni szoc.problémák). Megyek vissza nagy boldogan az önkormányzatra, erre elküldenek, hogy összeomlott a “rendszerük”, várhatok ott, de nem tudják, mikorra lesz használható, szóval ha nem sürgős, inkább jöjjek vissza másnap (pedig alapból itt mindig gyors az ügyintézés, 20 perc alatt mindent sikerült elintéznem eddig, de ha egyszer összejönnek a dolgok…). Ez volt csütörtökön, aztán végülis tegnap reggel mentem vissza újra, aztán rájöttem, hogy a befizetett csekkszelvényeket jól otthonhagytam, oké, még egy kör (tiszta szerencse, hogy nem lakunk annyira messze), végre nagy nehezen sikerült kiállítani az új forgalmit, akkor egy másik helyen még a parkolást is el kellett intézni, amihez szintén lehúztak rólam egy kisebb összeget… De most már úgy tűnik, hogy tényleg elintéztem mindent, az új törzskönyv majd jön valamikor, meg a kötelező is csak virtuálisan van meg-félig meddig, illetve arra még egy forintot nem fizettem be, de részemről azt hiszem, már elintéztem mindent.

És az már csak hab a tortán, és igazi Murphy-törvénye, hogy eddig, ahogy figyeltem, mindig volt a házunk környékén legalább 2-3 parkolóhely, ehhez képest, amikor vasárnap este Sz-el mentünk egy “próbakört” (ő akkor látta először a kocsit, mert az elmúlt héten Sopronban “nyaralt”), csak az utca végén, kb 200 méterre volt hely :) Sebaj, most még egyelőre úgyis csak az Ötvenhatosok terén parkolok tartósan, ma akarom áthozni a házhoz, de azért ez vicces…

Bánki-tó

Augusztus 20 előtt volt osztálytársaimmal (már akikkel még tartjuk a kapcsolatot) elmentünk egy rövid közös nyaralásra a Bánki-tóhoz. A közös nyaralások hagyománya már több, mint 10 éves (ami így leírva elég durvának tűnik, de tekintve, hogy jövőre lesz a 10 éves érettségi találkozónk, azt hiszem, lassan 15 évet is írhatnék nyugodtan :) ), viszont a helyszín most új volt – a korábbi “alap”helyről, Erdőtarcsáról elég hamar áttelepültünk Velencefürdőre, idéntől azonban már úgy tűnik, oda sem tudunk menni, ezért aztán kellett keresni egy még újabb helyet. Ezzel azt hiszem, mindenki maximálisan meg lehetett elégedve, mert olcsó is volt, nagy is (én pl egyedül aludtam egy háromágyas szobában, de nem azért, mert a többiek meg együtt szoroskodtak), közel a tóhoz (konkrétan a partjára nézett a kert, meg a ház is), kerttel, meg sütögetős hellyel, meg minden (konyhai eszközök, poharak stb.). Persze nem volt olyan “otthonos”, mint a korábbiak, de volt egyfajta osztálykirándulás feelingje a dolognak, ami poén szerintem.

Azzal a különbséggel, hogy már nem vagyunk 15 évesek, és ezt kicsit most negatívumként éltem meg. Persze nem volt vészes, összességében én nagyon jól éreztem magam, de azért érezni lehetett, hogy bizony már nem vagyunk napi kapcsolatban egymással. Könnyebben sértődnek meg az emberek, nem értékelik már a durvább poénokat (vagy egyáltalán nem is értik), nem tudjuk már annyira könnyen venni egymást, nem bírjuk már annyira az éjszakázást(!), vagy az ivást. Nekem ez kifejezetten lelombozó volt, hogy valaki első este megkérdezte 22-kor, hogy mennyi az idő, és amikor megtudta, akkor közölte, hogy lassan már le kéne feküdni, mert ő nem azért jött ide, hogy éjszakázzon, hanem, hogy pihenjen… :) WTF? Hol vannak már azok az idők, amikor Tarcsán annyi ideig vénkurváztunk, meg rikikiztünk, hogy ránkhajnalodott? Konkrétan világosban feküdtünk le :) Meg mi az, hogy nem is akarnak az emberek vénkurvázni, meg amikor beteszem a Crescendo-t, akkor lelövik, hogy mi ez a szar zene? :) (Sőt már olyan szintre is eljutottunk, hogy pókerezni sem akart a társaság nagy része, ez mondjuk nekem annyira nem szívfájdalmam, de azért emlékszem még azokra az időkre, amikor a póker volt az ELSŐ, amit elővettünk. Most maga a francia kártya, mint olyan, nem került elő. Azt meg már meg sem említem, hogy a vízipipát 80%-ban csak én szívtam kb :) ) Szóval kicsit olyan, mintha kezdenénk elnagypapásodni, és gondolom ez már csak rosszabb lesz, ha jönnek a gyerekek, meg minden, mert akkor már össze se lehet járni annyira.

Ennek ellenére azért jó volt az esti virsli/szalonnasütés , meg beszélgetés a kertben, a “strandolás” az elmaradhatatlan adogassunk-legalább-27-et-egymásnak-a-vízben-úgy-hogy-ne-essen-le-a-labda játékokkal, meg focizás a homokban idióta gumilabdával (meg szabályokkal), tabuzás, meg dixitezés, meg egyéb játékok megismerése (mindig van 1-2 új, de ez jó), meg az “üt, mint a kókusz”, és “kezd jó lenni” vízipipázás közben :)

Azért remélem, egy ilyen hétvégét (legalább) jövőre is sikerül összehozni, mert hiányozna, ha nem lenne!

Mielőtt még bárki találgatni kezdene: azok ott a kép alján nem mi vagyunk :), csak a táj miatt raktam be (a képet köszi triának)

 

The Wall

Vicces, ma este, ahogy jöttünk be a lakásba, behallatszott a Comfortably Numb a Roger Waters koncertről :) Először azt hittem csak, hogy valamelyik alattunk lakó szórakoztatja magát, de aztán bevillant, hogy lehet, hogy most van ez a koncert, meg, hogy ez inkább “fentről jön”, és messziről. Na hát ilyen előnyökkel is járhat a Stadionokhoz való közelség. (meccshangokat még nem hallottam eddig beszűrődni hálistennek…)

ajánló

Már úgyis rég volt ilyen reklámozós dolog, úgyhogy most bepótolom. Olvastam valahol a Martin Csaba nevű srácról, annak kapcsán, hogy tervbe vették, csinálnak a Linda című sorozatból egy mozifilmet. Ez most épp úgy tűnik, befuccsolt (annyira nem baj szerintem), de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy utánanéztem, hogy miket is vitt véghez korábban ez az ember.

Először is mindenfajta támogatás nélkül csinált egy filmet, amit sikerült mozis bemutatóig is elvinnie, Dobogó kövek a címe. Kb az összes kritika lehúzza, amikor megláttam a poszterét (most nemrég, mert lehet, hogy a bemutató idején is láttam már, de abszolút nem maradt meg), én is azt mondtam, hogy ez valami ultragagyi lehet csak. Most nem?

Aztán elolvastam róla ezt a blogbejegyzést, és azt mondtam, látnom kell. Hát tegnap megnéztük, és komolyan mondom, kegyetlenül jó, minden nyilvánvaló hibája mellett, és ellenére. Nevettem a poénokon, az arcokon, akik szerepeltek benne, ilyen low-budget underground filmélményem legutóbb a Vektor volt (mármint ilyen pozitív). Szóval aki még nem látta, az nagyon gyorsan töltse le szerezze be, mert érdemes! Ez a srác egy igazi lázadó, aki szembemegy az egész hazai filmgyártással, és talán nem annyira zseniális, mint amilyen lehetne, és nagyon látszik rajta az amatőrizmus, amit ő nyilván nem nagyon akar belátni, de ettől függetlenül tényleg jópofa, amit csinál, és valamilyen szinten eredeti is. Kicsit arra emlékeztet, mint amit mi csináltunk a gimiben, amikor össze akartuk hozni nagy filmünket, az ominózus Fattyboarding-ot, amiből aztán nem lett végül semmi, de legalább jót szórakoztunk rajta. Hát én most drukkolok, hogy legalább másvalaki továbbjusson, mint mi anno, a kezdeti nehézségek után. (Persze Kálmán barátom közülünk is “továbbjutott” úgymond, volt ott Masszafilm, meg miegymás, és még lehet is valami, de azt is jó lenne látni, hogy valaki a nulláról létrehoz valami jót.)

Visszatérve a Dobogó kövekre: miután tényleg minden kritika kivétel nélkül lehúzta ezt a filmet, a további ötletek már eléggé megvalósíthatatlannak tűntek. De nem adták fel, megcsinálták websorozatban a Johnny Gold-koncepciót, ami egy 17×4-6 perces videókból álló film egy nem túl intelligens “celebről”, és élősködő menedzseréről, hasonló humorfaktorral, mint a Dobogó kövek, plusz olyan zenei betétekkel, mint >>ez<<, amit ma legalább ötször meghallgattam már, annyira jó. Most komolyan: egy kigyúrt buta arcú kopasz tag egy romantikus hangvételű dalt énekel Párizsról Velencében, egy “Hamburg”-feliratú pólóban :)

Nem bírom ki, be kell másolnom a dalszöveget is (kiemelve a kedvenc részeimet):

The city of lights, the city of love
The city of doves before Notre Dame
The town of cheese, the town of wine
The town of heavenly God and divine

The place my heart wants to return
The place my soul also wants to return

Paris, Paris
I love you forever, I je’taime forever
Paris, Paris
S’il vous plait l’amour, I love you toujour

At the legs of Eiffel Tower, at the rivers of Danube
At the bars at happy hour, champagne all afternoon
Where the girls are always charming, they smile and they kind
They want to touch my body, and I let them if they like

Paris, Paris
I love you forever, I je’taime forever
Paris, Paris
S’il vous plait l’amour, I love you toujour

Yes! This is the place if you want to be free
The flowers, the lights and the high speed Wifi
Pierre Richard and Antonio Banderas
The French people are the bestest of us

Aztán irány a youtube, és rácuppanni!! Martin Csaba blogját pedig szigorúan követni! :)

ami késik, nem múlik

Mondtam még anno, hogy teszek fel szép ultrahangos képet… Azóta már megvolt a 20 hetes ultrahang is, szóval most kettőt is feltehetek :) (hozzáteszem, egyik szebb mint a másik, mármint az hagyján, hogy semmit nem látni rajtuk, de ezt úgy értem el, hogy nem beszkenneltem, hanem lefényképeztem a kinyomtatott ultrahang-képeket, például ennek is köszönhető, hogy inkább sárga, ami eredetileg fehér az igazi képen. Na mindegy, szóval kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk:) )

És ha még nem írtam volna (szerintem nem írtam, mert mostanában erről nem írtam), akkor: a fenti képeken látható magzat egy lány (lesz).

pénzáram

Most egy kicsit szakmázok, de gondolom ez nem zavar senkit (akit igen, azt kérem, ne olvassa tovább).

Szóval: van ez az NFÜ-oldal. Aki nem látta még, annak ajánlom megtekintésre, van rajta egy változó dizájnú, de már évek óta működő számláló, méghozzá arról, mennyi pénz ömlik hozzánk az EU-ból. Természetesen ezt nem kell komolyan venni, nyilván csak látványelem, önmagában elég demagóg reklám is (hiszen nincsenek mellette a befizetéseink, az euro-árfolyam, meg mittudomén még mi), de azért gondolom valamilyen metodika van a számláló pörgése mögött, és már sokszor gondolkodtam rajta, hogy vajon tényleg ilyen szinten jön be a pénz kis hazánkba? És ha igen, akkor vajon HOVA FOLYIK EL?! :) (merthogy elfolyik, az nem kérdés)

Hogy világos legyek, itt van két screenshot (nem nyúltam bele, már ami a számokat illeti):

15 óra 12 perc:

15 óra 13 perc:

Attól most megintcsak tekintsünk el, hogy 1) miért felül van a tálcám, mert ez már egy több éves szokás, és 2), hogy miért ilyen fosszínű a tálcám, ez egyéni ízlés kérdése, nekem jobban tetszett, mint a windows7-es default…

Szóval azt mutatja ez a kis számláló, hogy kb egy perc alatt olyan cirka 12 millió forint jön be, ez 720 millió lenne egy órában, napi átlagban kicsit több, mint 17 milliárd, és havonta olyan 518 milliárd. Ez több, mint durva.

Egyébként imádom az ilyen számlálókat, amit megnézek még néha, az a world population, bár az nem pörög ilyen gyorsan :)

giccs

Azt hiszem a karácsony a leggiccsesebb ünnepünk, illetve sikerült azzá tennünk, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint újdonsült munkatársaim év végi e-mailjei, amiket most dolgoztam fel. Van itt minden, mosolygós gyerekek (igyekeztem felismerhetetlenné tenni őket), harang, szánkó, fenyő, hóesés, és persze karácsonyfa, meg még sok-sok tömény GICCS. Csak erős gyomrúaknak ajánlom a következő képsorokat (!).

Akartam egy ilyen sorozatot összeszedni facebook-képekből is, de azóta már olyan sok minden telt el az idővonalon, hogy nincs kedvem visszakeresni – meg őszintén szólva ez éppen elég lesz… Szóval mutatom a galériát, és remélem, mindenkinek kellemesen teltek az ünnepek!

 

Az egyszerű…

A gazdag

A retró

Retró v2 (egyébként ez még tetszik is valamennyire)

…és a giccsfaktor győztese, az ember, aki a saját gyerekeivel kíván boldog karácsonyt. És nem is akárhogy. Nálam egyértelműen ez vitte a pálmát… (félreértés ne essék, nincs bajom a gyerekekkel, de ez azért erős volt nekem)

121212121212

Ne felejtsük el, hogy holnap 2012. december 12-e lesz, azaz dél után nézhetjük az órát, mert lesz olyan, hogy 2012.12.12. 12:12:12 :)) Éshát milyen jó volt ilyesmit tavaly is átélni…

Lehet, hogy majd küldök valami időzített posztot, csak még nem tudom, mi legyen benne.

Minderre akkor jöttem rá, amikor most ránéztem a naptárra, és ezt muszáj volt megosztanom.