Don Quijote

Múlt hét csütörtökön megnéztük a Szkéné Színház Don Quijote-ját, ami egyrészt azért volt élmény, mert már nagyjából nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára színházban, denagyjából úgy saccolom, hogy több mint három évvel ezelőtt; másrészt, mert azokkal az emberekkel néztem meg egy Mucsi Zoltán-Scherer Péter darabot, akikkel anno az ÖSSZES Jancsó Miklós-féle Kapa-Pepe filmet rongyosra néztük, és akár órákig is el tudtunk volna beszélgetni egymással kizárólag filmidézetekben.

Érdekességként azt is leírom, hogy egyébként a Don Quijote az a darab, amit életemben eddig a legtöbbször láttam, ugyanis gimi alatt gyakorlatilag a Magyar Színház (akkor még Nemzeti Színház(!)) szomszédságában laktunk koleszban, ahol mindig volt színházbérlet véve, és úgy kellett vadászni az embereket egy-egy darabra, szóval a nyolc év alatt legalább négyszer láttam teljesen ugyanazt a Don Quijote-t (a dobogó második helyén a Godspell áll, amit viszont azért néztem meg háromszor kb két éven belül, mert iszonyúan tetszett. Azóta is sajnálom, hogy már csak vidéken játsszák hébe-hóba…).

Na de visszatérve a mostanira: imádom a Mucsi-Scherer párost, és ebben is nagyok voltak, egyszerűen megunhatatlanok, és tök jó volt megint együtt lenni szordzzsal, meg Antiatival, még ha csak két órácskára is, és azért sajnálom, hogy már nagyjából a lehetetlenséggel határos bármilyen programot is összeegyeztetni bárkivel a gyerekek miatt, mert azért ezek jó dolgok. (De ilyenkor azt szoktam mondani mindig Sz-nek, hogy “már csak 10-15 év, és mindent csinálhatunk úgy mint régen, csak azt a kis időt kell kivárni!”)

Ha ha ha haaaa

Időről időre eszembe jut egy szám, aminek sose tudom a címét/előadóját, de néha elkezdem dúdolgatni, és ilyenkor eszembe jut, milyen nagyon régóta meg akarom tudni, mi is az. Most elkezdtem annyira eltökélten keresni, hogy tényleg megtaláltam. De hogyan!

Először azon a vonalon indultam el, hogy úgy emlékeztem, ez valamilyen reklámnak volt a zenéje, egészen pontosan egy Coca Cola reklámé. Beírtam tehát a keresőbe, hogy „coca cola reklám zene”, amire ki is jött egy egészen használhatónak tűnő oldal >>ez<<. Végigpörgettem a youtube-on a számokat, de sajnos egyik sem az volt, amit kerestem. Itt majdnem fel is adtam, mert amúgy nem is vagyok biztos benne, hogy Coca Cola reklámról van szó, szóval akkor merre induljak tovább?

Hát elkezdtem beírni a szám dallamát, valami ilyesmit, hogy „pam param pam pam”, erre kijöttek például >>ilyen<<, meg >>ilyen<< oldalak, de ez sem segített (mondjuk, őszintén: ennek mekkora az esélye, hogy ilyen béna kereséssel valaki megtalálja amit keres?).

De még mindig nem adtam fel! Kitaláltam egy sokkal jobb keresőszót: „ha ha haaaa song”, erre >>ez<< volt az első találat, ami megint csak zsákutca, de a >>második találat<<(!): szinte könnybe lábadt a szemem, hogy a világ legesélytelenebb keresésével: MEGTALÁLTAM!!!

Ha valakit érdekel: Spandau Ballet – True. (Hallott már valaki egyáltalán erről a zenekarról?)

Azóta meghallgattam, vagy ötször, és rájöttem, hogy ez egy tök gagyi szám, de azért örülök, hogy megtaláltam. Volt értelme felkelni ma.

foci

Na, most aztán olyan igazi társadalomból kivetettnek érzem magam így, hogy még egy meccset sem néztem az EB-ből, és minden valószínűség szerint továbbra sem fogok. Ha mi játsszuk a döntőt, akkor se.

Az viszont vicces volt este a Tescóban (mikor máskor menjen az ember vásárolni, alig volt valaki a boltokban!), hogy a random vásárlós zenéket megszakítva mindig bemondták, ha valaki gólt lőtt :) Az emberek jó része pedig, aki még rajtam kívül az Arénában volt ebben az időpontban, a Media Markt 128 tévéje közül az egyiken követte a meccset :)

látogatók

Komolyan érdekelne, hogy miért így néz ki az oldal látogatói térképe (böngészgettem a statcountert):

Vajon mi irányít ennyi brazilt erre az oldalra? Mit gépeltem el? :)

ötletek

Eszembe jutott egy csomó minden a napokban, amit nagyon fontosnak tartottam volna megosztani, csak aztán amikor eljutok idáig, akkor mindig valahogy elfelejtem. Meg mindig jön valami még fontosabb.

Lehet, hogy csak engem akasztott meg (mióta többet rádiózók az utóbbi időben), de mik ezek az ultragagyi együttesnevek mostanában? Ilyenekre gondolok, mint Blaha Lujziána, vagy Margaret Island. (És most még a helyesírásukat is meg kellett néznem: az ‘Island’-et jól írtam, pedig benne volt, hogy inkább ‘Ájlend’-nek írják, a Lujziánát viszont nem, az sokkal viccesebb, mert Blahaluisiana így egyben – érted, mint az USA tagállama, tök kreatív.)

Szóval ha valaki éppen zenekart alapítana, és azon gondolkodik, milyen nevet adjon neki, érdemes elgondolkodnia a budapesti közterek, utak, hidak, épületek nevein, mert ez tuti befutó. Pár tipp: Windkálmán platz, Keleti rélwéjsztésön, Corvinmozi, King street, Metro line 4, Grashampalota, MÜPA-NK (ezt szigorúan punk-zenekaroknak), Cséjnbridzs, Örsvezér, Kelvintér. De azért körül kell nézni a piacon, a Rocktogon név például már nagyon elcsépelt, az Astoria még mehetne, de például a Heaven Street Sevennek van egy ilyen című száma, szóval én azt nem választanám.

Van valami

Van ez a film: Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan. Kicsit gondolkozós, kicsit elvont, de semmiképpen nem mondanám művészfilmnek, igazából nekem teljesen bejött. Nem egy korszakalkotó valami, de ötletes, meg minden. De most nem is erről akarok írni, mármint nem a sztorijáról, vagy ilyesmi, hanem arról, hogy van benne egy óriási jelenet. Minél többször nézem meg, annál jobban tetszik. Megmutattam már az összes munkatársamnak, aztán azóta már egy csomóan közülük megmutatták az ő ismerőseiknek, annyira tetszett nekik is. Szerintem mindenki át tudja érezni a jelenetet, nekem azért különösen szívhez szóló, mert ugye én magam is földrajzot tanultam, egyetemen is, gimiben még azzal a gondolattal is kacérkodtam, hogy tanár legyek, de aztán ezt hamar elvetettem. Szóval ezért. De ettől függetlenül is szerintem nagyon eltalálták, úgyhogy most ide is belinkelem:

havazás

Múltkor, még január elején, amikor esett egy kis hó, vettem egy szánkót, és azt hiszem, még aznap este ki is mentünk kislányommal a Ligetbe szánkózni. Nem életében először, mert tavaly is ült már szánkón egyszer, de nyilván nem emlékezett rá, úgyhogy teljesen újszerű volt neki az élmény. Aztán másnapra el is olvadt a hó.

Most szerencsére hétvégén esett, úgyhogy vasárnap ki tudtunk menni, ráadásul kétszer is, délelőtt, meg délután, aztán most úgy tűnik megint elolvad a hó. De legalább láttunk még idén! (És mindezt csak azért írtam, mert most fényképeztem is, amit szépen be lehet ide tenni.)

Szigorúan csak egyedül, pedig legutóbb még én is mögé ülhettem…

Nap kérdése

Nem tudom, hogy jelenleg létezik-e a világon ennél aberráltabb dolog (nyilván igen, de a kérdés csak költői volt): Shrek, a musical. Ha valaki még kételkedne, beteszek egy képet is (sajnos a magyar plakát egyszerűen nincs fenn a neten, pedig én azzal találkozom nap mint nap a városban).

Komolyan mondom, ez ijesztő. Aki egy ilyen előadásra pénzt ad ki, azt egyszerűen nem tudom megérteni. Gyereket alapból nem vinnék rá, mert sírva rohan világgá, egy felnőtt meg vajon miért nézne ilyesmit…?

fények

Egyik este megihletődtem, amikor beléptem a szobába, és lefényképeztem ezt:

 

Végülis semmi különös, csak a különböző színű ledek olyan jó kis kompozíciót alkottak a sötétben, hogy ezt le kellett fényképeznem (számítógép, hangfal, alul ugye az egér, a sárga meg valami töltődő cucc talán). Most pedig muszáj megosztanom.

(Erről jut eszembe, egyszer, talán tavaly nyáron mentem hazafelé éjszaka, és a Kossuth téren észrevettem, hogy a Parlament kupolája körül furcsa világító dolgok röpködnek, mintha szentjánosbogarak lettek volna – de igazából nem tudom, mik voltak. Na akkor volt egy hasonlóan “ihletett” pillanatom, előkaptam a telefonomat, és lefényképeztem. Csak az még a régi munkahelyi telefonom volt, aminek annyira nem is volt jó a “fényképező” része, másrészt sokkal komplikáltabb volt a telefon-számítógép közötti adatátvitel… Szóval lényeg a lényeg, hogy azokat a képeket soha nem néztem meg újra, és már nem is fogom, mert az a telefon már valaki másé (ha egyáltalán valakié) – és ezt nagyon sajnálom. De az ilyen eseteket kiküszöbölendő, most tök jó, hogy ezt a fantasztikus képet feltöltöttem!)

fogyás

Tegnapelőtt reggel ráálltam a mérlegre, és jó tíz kilóval kevesebbet mutatott, mint a szokásos súlyom (ami önmagában sem túl sok, tehát abból tíz kiló az elég jelentős fogyás). Ráálltam még egyszer – ugyanannyi. Mondom magamban, az rendben, hogy majd’ egy hétig betegeskedtem, de rohadtul nem gondoltam volna, hogy közben ennyire lefogytam! Kicsit megijedtem, na. Egész nap ez járt a fejemben, hogy hogy létezik, hogy ennyi lement, úgy, hogy észre sem vettem, meg egyáltalán.

Vacsorára úgy bekajáltam, hogy kb mozdulni nem bírtam. Este mielőtt lefeküdtem, nem bírtam magammal, muszáj volt újra lemérnem, hogy tudjam, hogy állok, meg hogy kitaláljam, milyen módszerekkel hízzam vissza magam. Lenézek – visszajött a tizenkét kiló. Na ezt csinálja valaki utánam, egy nap alatt lefogytam tizenkét kilót, aztán még aznap vissza is híztam :) Ezek a hülye mérlegek, képes voltam elhinni, hogy tényleg úgy lesoványodtam, pedig az azért talán tényleg egy kicsit jobban feltűnne…

kirakós

A hétvége legnagyobb teljesítménye az volt, hogy befejeztem ezt:

A doboza azért van mellette, hogy látszódjon a 3000 darab. Két érdekesség van ezzel a kirakóssal kapcsolatban, az egyik, hogy már körülbelül 2012-ben elkezdtük (abban az évben, amikor Londonban jártunk, szerintem azon az őszön kapta Sz, akkor ez cirka két és fél éve volt), a másik, hogy a felső egyharmadát (az ég) nagyjából egyedül raktam ki, nagyjából két év alatt :) Szerintem egyedül amúgy is unalmas kirakósozni, de ilyet meg aztán végképp. Fél óra után elkezd golyózni a szemed, egy óra után – amikor abban az órában egy darabot sem tudtál beilleszteni sehova – elmegy az életkedvet, és rá se bírsz már nézni. Vannak benne árnyalatok, meg minden, szóval lehet vele valamit kezdeni, de azért brutálisan egyhangú. Mindezt persze úgy, hogy a tábla Sopronban van, ergo max havonta egyszer láttam egy hétvégét (az utóbbi másfél évben inkább negyedévente), és akkor sem mindig biztos, hogy egyáltalán hozzányúltam. Ha jobban belegondolok, kész csoda, hogy egyáltalán elkészült. De ezért is fényképeztem le, hogy mindenképpen legyen róla bizonyíték, hogy ez így egyben is létezett!

telefonváltás

Szinte hajszálpontosan 11 évig használtam az első és mindezidáig egyetlen mobiltelefon készülékemet, egy Nokia 3310-est. Jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy ideje emellett már céges telefonom is volt, de sajátot már ennyi ideje nem “frissítettem” (bő 6 évig pedig csak és kizárólag ezt használtam). Így most elég nagy váltás volt, amikor nem sokkal karácsony előtt egy új bankszámlanyitásnak köszönhetően (most ide nevet nem írok, mert ez nem a reklám helye, meg Magyarországon úgyis mindegyik bank gonosz, ez köztudott) kezembe vehettem az ajándékba kapott Nokia Lumia 530-asomat (márkahűség mindenekfelett), amin Windows fut, és olyan dolgokat tud, amiket igazából nem is értek – és legtöbb funkcióját valószínűleg soha nem is fogom használni.

Ezzel kapcsolatban elmesélem, hogyan tettem tönkre végérvényesen a 3310-est pár nappal az új telefon érkezése előtt, elég szomorú történet. Szóval munkatársam mondta, hogy a Lumiába majd csak mini SIM-kártya megy, úgyhogy ha nekem még régi van (mi más lenne!), akkor azt a Telenornál ingyen kicserélik, úgy, hogy kompatibilis legyen mindkét telefonba. Gondoltam, tök jó, hogy szólt, így majd egyből tudom használni az új telefont. Be is mentem, ki is cserélték, igen ám, de a telefon (a 3310-es) természetesen új SIM kártyának érzékelte az új SIM kártyát, a használathoz viszont kérte a biztonsági kódot. Ez egy olyan kód, ami gyárilag kb 12345, vagy 1111, én viszont minden valószínűség szerint korábban ezt kicseréltem egy olyan számkombinációra, ami egyik ma használt számkombinációmmal sem egyezik meg (szerencsére biztonsági kódot végtelen mennyiségben lehet próbálgatni beütni), és nem is emlékszem rá, tehát én magam vágtam el magam a saját készülékemtől :) (TIPP: sose változtassátok meg a telefonotok biztonsági kódját!)

Persze a Telenorban elmondták, hogy a régi SIM már inaktiválva lett, a Nokia szervizben (mert még ott is próbálkoztam) meg hülyén pislogtak rám, hogy ehhez a készülékhez már nincs “technikájuk”, nem tudnak vele mit kezdeni. Esetleg próbáljam meg valami “maszek” telefonosnál. Én meg úgy gondoltam, erre azért inkább nem adok ki pénzt, sajnálom, de valószínűleg többet úgyse fog kelleni a régi telefon, nézegetni meg kikapcsolt állapotban is elővehetem mindig.

Na de mindez már a múlté, mert immár egy windows phone feszül a zsebemben, remélem ez is bírni fogja legalább 10 évig, amikor meg már nem tudom, milyen kommunikációs eszközök fognak üzemelni (de remélem jobb aksikkal, mint a maiak!!!)

2014.11.18.

Múlt héten megelégeltem, hogy annyi spamet kapok a freemailes címemre, és nekiláttam, hogy kicsit ügyködjek a spamszűrő beállításával. Van egy olyan (haladó) funkció is, ahol meg lehet adni paramétereket, hogy pl. ha a levél tartalmában ilyen és ilyen kifejezés szerepel, akkor blokkolja a levelet (lehet feladóra is szűrni, tartalomra stb, vagy azt megadni, hogy a spam mappába dobja a levelet automatikusan, kombinálni a paramétereket…).

Beállítottam két szűrőt, és megörültem, mert egész nap nem kaptam spamet. Igaz, rendes e-mailt sem, de ez nem keltett bennem gyanút, mert napjában kb max 2-3 “rendes” levelet kapok a 6-10 spam mellett, és simán megesik, hogy egész nap nem ír nekem senki semmit. Aztán másnap sem kaptam e-mailt, ami már kicsit gyanús volt, de még mindig nem igazán foglalkoztam vele. Aztán harmadik nap mondta az egyik csoporttársam, hogy adjam már meg a címem, mert neki valószínűleg rosszul van meg, mert akart küldeni egy e-mailt, de hibaüzenetet kapott vissza :) Na ekkor már tudtam, hogy nem sikerült olyan jól az én kis akcióm, hazamentem, és csalódottan szépen deaktiváltam a szűrőket. Minden a régi. Most azt fontolgatom, hogy írok a freemail “gépház”-nak, ugyan csináljanak már valamit a viagrareklámokkal, meg a kaszinónyereményemmel, meg a rágcsálóirtókkal, és betörésvédőkkel, mert én egyszerűen nem bírok velük, de hozzájuk még egy rohadt e-mail elérhetőséget sem találtam :) Ez egy 22-es csapdája, sose fog megoldódni.

2014.06.13.

Ezt a képet pontosan június másodikán “lőttem”, amikor éppen nagyon gyorsan szükségünk lett volna egy Whirlpool-szervizre. Amellett, hogy iszonyú bosszantó volt, azért jót is derültem rajta, és életemben talán negyedszer (másfél év alatt) használtam a mobiltelefonom fényképezőjét. Érdemes elolvasni az egészet, és megtippelni, hogy hány általánost végzett, aki írta. Persze nem kell a mosógépszereléshez egyetemi diploma, ezt elismerem, de azért… na. Legalább azt jegyezte volna meg, hogy hívják azt a céget, amelyiknek dolgozik :) Mert az nem egy elgépelés, mint az “elérhatóség” :) (Meg a szerviz is rövid “i”, de ez már igazán szőrszálhasogatás.)

2014.05.23.

Tegnap annyira fájt a fejem, hogy már este nyolckor(!) lefeküdtem, aztán hánykolódás közben azt álmodtam, hogy már annyira nem bírom, hogy beveszek egy fejfájáscsillapítót, és utána elmúlt a dolog. Aztán felébredtem reggel, és már tényleg nem fájt (annyira), és azon gondolkodtam pár percig, hogy akkor most csak álmodtam, hogy bevettem valamit, vagy tényleg? :) De igazából biztos, hogy csak álmodtam, mert arra azért csak emlékeznék, hogy mit csináltam éjszaka, meg azt se tudom, van-e egyáltalán ilyen gyógyszerünk itthon (azt se tudom, mit kéne erre bevenni) – hacsak nem vagyok alvajáró is. Vicces.