kávé

Elhatároztam, hogy ebben a hónapban, tehát egész májusban nem iszok kávét. Egyelőre sikerült tartani, és azt hiszem, ezt a pár napot, ami maradt, már kibírom.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi indított ilyesmire, és őszintén szólva ez engem is érdekelne, de igazából semmi különösebb okot nem tudok megfogalmazni, egyszerűen csak eszembe jutott április végén, hogy érdekes lenne megtudni, mi lenne egy ilyen hosszú kávémegvonás eredménye, ugyanis nem emlékszem, hogy az egyetem óta egy-két napot leszámítva bármikor is lett volna olyan, hogy ne igyak kávét. Igaz, hogy csak tejeskávét szoktam, meg nem eszméletlen mennyiségben, csak reggelihez, ebéd után, meg este még egyet maximum, de akkor is. Szóval egyszerűen tesztelni akartam magam, meg tudom-e csinálni, és ha igen, milyen lesz.

Hát, különösebb változásról nem tudok beszámolni, sőt, igazából meglepően kevés “elvonási tünet” jelentkezett. Ami hiányzik, az maga a kávézás folyamata, meg a kávé íze (egyébként helyettesítőként gyümölcsteát szoktam inni, például reggel és este), de úgy kifejezetten más tünetet nem tapasztaltam, simán el tudok lenni kávé nélkül is, egyáltalán nem érzem magamon, hogy fáradékonyabb lennék, vagy kevésbé élénk, vagy bármi. Családtagjaim (értsd: gyermekeim, akik ezt kifejezetten nyomon követik) persze szeretik megjegyezni, hogy cserébe viszont sokkal több kólát ittam, de ez nem igaz, meg a kólafogyasztást inkább a meleg időjárás szokta beindítani nálam (egyébként: összesen – ha jól számolom – nagyjából 5 liter kólát fogyasztottam el ebben a hónapban, ami tényleg több, mint amennyit általában szoktam, de tényleg sokkal melegebb is volt ez a május, mint például az április). Egy bögre fekete teát is ittam, ezt is hozzáteszem, de ebben az öntesztemben tényleg nem a koffein volt a lényeg kifejezetten (bár persze az is), hanem a kávé.

Na mindegy, lényeg a lényeg, hogy nem hiszem, hogy kávéfüggő lennék, ezért aztán bátran visszaállok a kávéfogyasztásra június 1-től! :)

Karácsony

Igen, idén korábban jött el a karácsony. Vagy a Mikulás. Ezt mindenképpen meg kell örökítenem:

Igen, kijött az élőszereplős Cowboy Bebop, ami persze (NYILVÁN) nem lett olyan jó, mint az anime, de egyrészt ettől újra kedvet kaptam megnézni az eredeti sorozatot, másrészt meg szerintem kellő nyitottsággal az újat is lehet élvezni. Nekem legalább is eddig (még csak 6 részt láttam a tízből) teljesen bejött, nem vártam tőle világmegváltást, de amit lehetett, szerintem nagyjából kihoztak belőle, és hát ÉLŐSZEREPLŐS COWBOY BEBOP SOROZAT!!!!! Mást ehhez nem is kell hozzátenni.

Houston, Houston…!

Megjött a kicsit késői Jézuska apához:

A gyerekek szerencsére nem vették rossz néven, hogy ezt én kaptam, nem ők, bár kicsit értetlenül fogadták, hogy miért… De persze azért ők játszottak vele, én csak gyönyörködöm benne, az építésébe is kb. csak a kétharmadánál untak bele (szóval jól bírták, lelkesek voltak), és ahogy számítottam rá, két nap után már nem is különösebben érdeklődnek iránta, büntetlenül kicsempészhettem a szobájukból.

Ma is spóroltam

Az egyik Lego összeszerelési útmutató végében a kisfiam megtalálta ezt:

Természetesen azonnal olthatatlan vágy ébredt benne, hogy neki ez a börtönsziget KELL, de aztán meggyőztem, hogy annyi legójuk van már, hogy ezt simán meg tudjuk építeni mi magunk is, csak apró eltérések lesznek. Íme:

Jó, tíz apró eltérésnél talán több is van benne (a miénk például sokkal színesebb!), de funkcionalitásában egyébként meglepően hasonlított (később megépítettem a két motorcsónakot meg a helikoptert is, őket sajnos nem örökítettem meg). Három teljes délutánon keresztül építettük (természetesen pontról pontra követve az eredeti összeszerelési útmutatót), kb. ugyanennyi ideig, három napig játszottak vele, tegnap már szétszedtük és elkezdtük visszaépíteni az eredeti szetteket. Spóroltam kb. 30 ezer forintot :) (Egyébként nem is kapható már ez a készlet, de ez most mellékes.)

Helyek, ahol nem beszélnek magyarul…

…mármint Budapesten.

Ezt a bejegyzést már több mint egy hónapja meg akartam írni, csodálkozva vettem most észre, hogy még nem tettem meg.

Még a nyáron voltunk Sz.-szel egy hét leforgása alatt két olyan étteremben is, ahol nem beszéltek magyarul, vagy legalább is törve. Az egyik a Nagykörút-Király utca sarkán lévő Buddha Bar (vagy Buddha Original a pontos megnevezése, nem tudom), ahol a “pincér” bácsi eléggé töri a magyart (de nem úgy, mint a kínai büfések, hanem még sokkal jobban), szóval biztonságosabb vele angolul kommunikálni – például azt, hogy “csapvíz”, csak így értette. Egyébként ettől csak még autentikusabb lesz a hely szerintem, barátságos, meg a kaják is jók – igaz, nem túl változatosak; azóta voltunk még egyszer is, de végül is arra jutottunk, hogy kb mindegyik főétel ugyanolyan, szóval aki egyet látott, az mindet látta, de ettől függetlenül egy-két havonta egyszer rá lehet(ne) fanyalodni :). De nem ajánlgatni akarom, meg aki szereti a thai-t az úgyis biztos próbálta már (és megvan róla a véleménye), csak mint érdekesség írom, hogy számomra kicsit fura volt, hogy van ilyen hely, ahol annyira nem beszélni magyar.

A másik pedig egy olasz étterem volt, ahová (mint kiderült, tökfeleslegesen) asztalt is foglaltam, és a hölgy kedvesen “Buongiorno!”-val fogadott a telefonban, amit jópofa dolognak tartottam, de miután elkezdtem mondani, hogy mit is szeretnék, leállított, hogy nem ért belőle egy mukkot sem, szóval végül itt is angolul kellett boldogulnom (olasztudás híján). Aztán magában az étteremben is ez a hölgy szolgált ki, és ténylegesen nem beszélt magyarul, ami azért nekem elég furcsa, főleg úgy, hogy ez nem is annyira tűnik turistás helynek (most már elárulhatom, hogy a külső-Király utcában található Little Italy Budapestről van szó, ha jól látom, még saját honlapja sincs, és érdemes csekkolni a nyitvatartási idejét is, mert ilyet én még Magyarországon nem láttam :) ). De lehet, hogy a helyi olasz közösség látogatja :) Mindenesetre ebédidőben rajtunk kívül csak egy idős úr volt ott egy fiatalabb sráccal, és valami kevert spanyol-olasz nyelven diskuráltak (Sz. szerint), tehát vélhetően ők sem egy nációból valók voltak, de szinte biztos, hogy egyik sem magyar volt. Szóval amúgy nem nagy hely, de így is kongott az ürességtől.

Na de nem is ez a lényeg, hanem a kaja: azért jöttünk ide, mert tavasz óta bezárt a kedvenc pizzériánk, ami tőlünk egy sarokra üzemelt, és már annyiszor rendeltünk tőlük, hogy a motoros futáruk még most, hónapokkal később is ránk köszön az utcán, ha meglát :) Szóval keresnünk kellett egy másik autentikus olasz pizzériát, és ez a hely egyébként telitalálat, az a fajta vékonytésztás pizza van itt is, amit szeretünk, árban nagyon baráti – és hát, mint mondtam, az autentikus hangulat garantált. Egy baj van, hogy ők nem szállítanak ki, szóval azóta sem ettünk tőlük, csak akkor ott egyszer.

A 7. (és 6.) kerületi rövid gasztro-ajánlónak ezennel vége, a reklámdíjakat majd a pénztárnál kérem befizetni, köszönöm.

évforduló

Érdekes, hogy 11 évvel ezelőtt pontosan azon a napon regisztráltam a Facebookra, amelyiken aztán később a kislányom született. Ma. :)

A csecsemőnek minden vicc új

A minap akkor ért a legnagyobb döbbenet, amikor megláttam, hogy a Thomas, a gőzmozdony című mese nem a modern korunk elhülyülésének egyik ragyogó példája, hanem egy olyan rajzfilmsorozat, amit akár én magam is (!) nézhettem volna kiskoromban egy boldogabb világban, ugyanis 1984-ben indult!!! Sőt, az első könyvet, ami a rajzfilmet ihlette, még sokkal korábban, 1945-ben adták ki – szóval, mondjuk nagyszüleim már pont kinőttek volna belőle, de a szüleimnek simán olvashatták volna ezt az oldszkúl angol mesét! :)

(És, hogy még tovább sokkoljak mindenkit: a Sam, a tűzoltó – amivel konkrétan két napja találkoztam először életemben – 1987-es indulású darab. Na most: csodálkozik még ezek után valaki azon, hogy a britek most ott tartanak, ahol??? :) )

ámokfutás!

A minap belefutottam abba, hogy van egy olyan angol kifejezés, hogy ‘running amok’, ami – láss csodát – magyarul úgy hangzik, hogy ‘ámokfutás’. És ma végre eljutottam oda is, hogy megnézzem, hogy ennek mégis mi az etimológiai háttere. Természetesen már jó páran megírták előttem, szóval ha valakit esetleg még érdekel rajtam kívül, hogy mégis honnan jön ez a kifejezés, hogy ámokfutás (és az ‘ámok’ szó miért teljesen ugyanaz angolul is), annak >>ERRE TESSÉK<<.

teszt

Az elmúlt hetek teszteredményei azt bizonyítják, hogy a 2000-es évjáratú Nissan Almera LX típusú gépjárműbe

• befér két db, összesen 64 kg össztömegű 205x37x10 cm-es, fa elemeket tartalmazó csomag
• befér egy darab 200x90x19 cm-es ágymatrac.

Mindezt úgy, hogy a gépjármű emellett közlekedésre alkalmas marad (igaz, utóbbi esetben a vezető sajnos nélkülözni kényszerül a középső visszapillantó tükör képét, ami bizonyos esetekben nagyban megnehezítheti mind a sávváltást, mind a parkolást).

A két tesztet egymástól függetlenül végezték, mely során közvetetten az is bizonyítottá vált, hogy a három csomag együttesen bizonyosan NEM fér el a gépjárműben. A tesztek továbbá azt is kimutatták, hogy a 90×200 cm-es méretű ágymatracból egyszerre NEM fér el két darab a gépjárműben.

A következő tesztfázisban a kutatók megvizsgálják, három utas és egy vezető mellett elfér-e a járműben kettő darab 160x35x5 cm-es elem, illetve, hogy ez milyen kihatással lesz az utasok lelkiállapotára egy több órát átfogó terheléses teszt során az életkor függvényében.

Nyíló tobozok

Kislányom imád gyűjtögetni, mikor mit, ősszel gesztenyét, makkot, meg leveleket, mostanában meg tobozokat. Sz pedig szereti rátenni a bezárt tobozokat a konvektorra, hogy kinyíljanak. Innen jött az ötlet (nem az enyém, az övé), hogy nem akarok-e a “toboznyílásból” egy time lapse videót csinálni. Hát, kellett hozzá egy nap (mármint nem a felvételhez, az cirka két óra alatt megvolt, az utána következő dolgok miatt lettem végül is csak ma kész), de sikerült, fel is töltöttem a frissen kreált youtube-csatornám (mert youtube-csatorna mindenkinek kell, hogy legyen…) első videójaként:

(Technikai megjegyzések – bár tudom, rajtam kívül senkit sem érdekel, de akkor is leírom -: az elején látható villódzások amiatt vannak, mert mindkét szélső toboz eldőlt egyszer-kétszer, és nyilván nem sikerült pontosan ugyanúgy visszaállítanom őket. A 12. másodperc környékén észrevehető ugrás pedig azért van, mert lejárt az első sorozat (100 kép, 1 perces időközönként), de gondoltam készítek még egyet (ez már csak plusz 30 kép), viszont mire kapcsoltam, hogy lejárt az első, már eltelt egy kis idő. Ja, és tudom, hogy a fehéregyensúly nem olyan, mint kellene, hogy legyen – az a fal a tobozok mögött fehér! -, de ez az a rész, amivel most nem bíbelődtem, mert akkor csak egy hét múlva lenne kész, annyit meg nem ér…)

Star Wars Pt 2

A Birodalom visszavág hasonlóképpen jó volt, bár az előzőek után már nem voltak ilyen irányú kétségeim. Itt hangzik el ugye, hogy “Én vagyok az apád!” (és még számtalan emlékezetes szöveg), van Hoth, Dagobah, Cloud City, Lando Calrissian, Yoda, Vader-Luke összecsapás, ármány, kaland, tragikus vég… De azért van pár dolog, ami a mostani megnézés közben fennakadt a szűrőmön:

• A Hoth-bolygó havas csatája az egyik legjobb Star Wars összecsapás (vagyis az egyik legjobb nem űrben játszódó összecsapás), de azért logikusan végiggondolva az AT-AT-knak mégis mi értelme van?! Nagyok, lassúak, ormótlan célpontok és még csak sok embert sem szállítottak, vagy ilyesmi. Ennek ellenére egy darabot sem tudtak kilőni a lázadók belőlük, csak amikor pl. már összeestek. Ennyire jó a pajzsuk? Sebezhetetlenek? Akkor meg minek köröztek egyáltalán körülöttük az űrhajók? Na, de lényeg a lényeg: azért ez a csata amellett, hogy jól néz ki, totálisan értelmetlen és logikátlan. És ez most nem szőrszálhasogatás, hanem ennek az univerzumnak a működési logikáján belül nézve nincs rá megnyugtató magyarázat.
• Viszont: azt is csak most vettem észre, hogy egy AT-ST is benne van a filmben! Én ezeket teljes mértékben A Jedi visszatérhez kötöttem, érdekes, hogy már itt is voltak (ez nem negatívum, csak leírtam). És természetesen az interneten több oldal is foglalkozik ezzel a kérdéssel :)
• Yoda bemutatkozása: hát… az nagyon túl lett húzva. Iszonyú béna és komolytalan, főleg a későbbiek (és az előzmények, tehát az első trilógia) ismeretében hatalmas csalódás. Egyszerűen nevetséges. Nagyon nem gondolták át, hogyan kezeljék az univerzum legnagyobb Jedi-mesterének antréját…
• Aztán voltak ilyenek, hogy Millenium Falcon az aszteroidamezőben, meg Millenium Falcon “elbújik” a csillagrombolón… Ööö… Hát ezek érdekes megoldások voltak, és ez már tényleg inkább kötekedés, de kitalálhattak volna valami jobbat (=hihetőbbet) is. (Bár kétségtelen: az aszteroidamező – akkori szemmel – látványos elem volt, szóval kár lett volna kihagyni.)
• És ami a leginkább zavart: Solo és Leia kapcsolatának alakulása. Eddig annyira nem vettem észre, hogy ez a “romantikus” szál mennyire hangsúlyos ebben a részben, de most valahogy nagyon megütköztem rajta, és minden ezzel kapcsolatos jelenet olyan fölösleges volt, és legyünk-már-túl-rajta-és-inkább-haladjunk-a-történetben érzést keltett bennem. Lehet, hogy ez hangulat kérdése, de most nagyon nem olyan hangulatban voltam.
• Végül két dolog, ami nagyon foglalkoztat: (1) hogy lehet az, hogy R2-D2 csipogását MINDENKI beszédként ismeri fel, és ÉRTI, hogy mit mond??? (Egyáltalán: miért nem építettek bele is egy normális beszédprogramot?) (2) Chewbacca hogyan tud bármit megszerelni az ormótlan, szőrös mancsaival?

Ettől függetlenül persze ez egy jó film, és egy jó Star Wars-film is, félreértés ne essék, de mondjuk én nem raknám be életem húsz legjobb filmje közé (ahogy talán sokan mások). Igazából a New Hope azt hiszem, jobban tetszett.

Most befejezem, majd biztos beszámolok A Jedi visszatérről is!

2017 Szilveszter

Idén szilveszterkor tűzijátékoztunk is, vagyis legalábbis próbáltunk. A hat röptetésből egyet sikerült megörökíteni, az erről készült remekül sikerült képet mindenképpen meg akartam osztani:

30 másodperces záridővel készült a kép. De ha esetleg valaki MÉG ÍGY SEM látná, hogy miről van szó, kiemelem, hogy melyik területre kell összpontosítani:

Ja, hogy ennek fel kellett volna repülnie a levegőbe? Az túl snassz lett volna, meg amúgy is mindegy, mert körülbelül egy másodpercig volt fénye mindössze :)

Egyébként jó volt az évbúcsúztató, a december 30-át nehezebben éltem meg, egy darabig kétséges volt, hogy egyáltalán tudok-e majd szilveszterezni. Sőt, egy ideig még az is kétséges volt, hogy egyáltalán haza tudok-e jönni, ahhoz ugyanis kocsiba kellett ülnöm reggel (ráadásul úgy, hogy én vezetek). Na mindegy, ezeket most inkább nem részletezem, lényeg a lényeg: boldog új évet mindenkinek!

@®©

Minden évben elmondom, hogy az ARC kiállítás már rég nem olyan jó, mint mondjuk 2003-2004 tájékán, de azért mindig kimegyek megnézni az új plakátokat. Hiszen közel is van, és ingyen is van :) Mondjuk tény, hogy ilyen formában ma már tényleg nem könnyű újat mondani, amikor egy témára akár mémek százai is elkezdenek keringeni az interneten pár nap leforgása alatt. Ez azért mégis csak egy évi egyszeri alkalom, amikor az egész elmúlt év közéleti eseményeire kell reagálni, illetve kiválasztani a legkifejezőbb ötleteket. És én nem tudom, hogy megy a zsűrizés, valahogy minden évben bekerül pár botrányosan rossz plakát, de azért minden évben van pár értékelhető is, amire legalábbis úgy elhúzza az ember a száját.

De igazából mindegy is, hogy jó, vagy rossz az ARC, mindenképpen jó, hogy létezik, és vicces lenne, ha egy generációt túlélne ez a sorozat, és a gyerekeim is a jövőbeli aktuális plakátokon szörnyülködnének meg kuncognának majd tizenévesen…

És: be tudok rakni pár képet az ideiről (de mindenképpen érdemes élőben is megnézni, szeptember 24-ig van rá lehetőség az Ötvenhatosok terén – a reklámért majd kérem a jutalékom! :) ):

BUÉK 2017

Tegnap, amikor hazaértem, első dolgom volt, hogy földhöz vágjak egy üveg gesztenyemézet, természetesen eltört, és kifolyt minden, örültünk :) Ez az év is jól indul! (persze ennél voltak jobb részei is a napnak, de arról inkább most direkt nem írok semmit)

fényképek

Valamikor tavasszal jött egy ötletem, hogy rendszerezem az összes fényképet a gépemen, mármint, hogy konkrétan végignézem az összeset, és ami nagyon gáz (elmosódott, nem látszik rajta semmi, mindenki háttal áll, sötét, világos, homályos, két kép is nagyjából ugyanazt ábrázolja stb.), azt kitörlöm. Kicsit az elején elfogyott a lendület, nem sokáig jutottam, de most ősszel újra nekiveselkedtem, és tegnap be is fejeztem az egészet (jó pár estém elment rá…).

Ez azt jelenti, hogy a 2005 nyarától mostanáig készült összes fényképet végiglapoztam, nagyjából 25 gigányi képet néztem át (jó, ebben nem csak képek, hanem videók is vannak). A kezdeti állapotot sajnos nem jegyeztem fel, mindenesetre most 19,5 GB maradt, összesen kicsit több mint 8000 fájllal, 181 mappában.

Azt hiszem, most kb tíz évig megint nem vetemedem ilyesmire…