Art Deco Budapest

Relatíve régóta érdekel az art déco mint stílusirányzat, mióta New York-ban jártam, azóta meg még inkább, egy csomó könyvet is elolvastam ezzel kapcsolatban, persze inkább az építészetre fókuszálva, de más megjelenései is érdekelnek (jó, az érdeklődés kimerül annyiban, hogy olvasok a témáról, semmi komoly). Az elmúlt néhány évben itthon is egész sok könyv megjelent a budapesti, meg az ország egész területén található art déco épületekről, most pedig nyílt egy kiállítás a Nemzeti Galériában, ami a hazai tárgyakon, elsősorban plakátokon keresztül mutatja be, milyen is volt nagyjából száz évvel ezelőtt a meghatározó stílus. Bár lehetett volna bővebb is a tárlat (például egy csomó használati cikk megjelenik plakátokon, amiket fizikai valójukban is be lehetett volna mutatni akár), azért érdemes megnézni, és ha nem a gyerekeim nyöszörgését kellett volna hallgatnom, és kergetni őket a termekben, még talán több időt is el tudtam volna itt tölteni, mint azt a kb. 20 percet, ami adatott… Tehát pro tipp: aki szeretne elmélyedni a kiállításban (és elkerülni múzeumlátogató társai lesújtó pillantásait), 10 év alatti gyerekek nélkül látogasson el oda.

Próbáltam megörökíteni pár dolgot, hogy ha már ott nem is sikerült megnézegetnem őket, itthon bepótolhassam.

Mókusles

Tegnap egy mókus különösen hosszú időn keresztül hagyta magát fotózni, ennek ellenére nem sikerült egy olyan igazán jó képet készítenem róla, viszont legalább gyakorolhattam:

Amúgy egy csomó madár is élvezte a szombat délelőtti napsütést, de sajnos rájuk már nem maradt időm, talán majd legközelebb…

Upgrade

A legnagyobb januári beszerzésem egy teleobjektív volt, amit már nagyon-nagyon régóta szerettem volna magaménak tudni, és úgy tűnik, most jött el az ideje. Nem tudom, brutális méreteit mennyire szemlélteti az alábbi ábra, de valahogy így néz ki:

Szóval ez az új madarászós felszerelésem, szerencsére még éppen belefér a nagyobbik fotóstáskámba, szóval azt még nem kellett pluszban venni hozzá (igaz, hogy ha ez benne van, akkor már semmi más nem fér el mellette, de alapvetően ezt útközben nem is hiszem, hogy valaha is nekiállok cserélgetni…)

Az egyetlen baj, hogy egyrészt az új objektívvel sem lett több időm/alkalmam fotózgatni, mint eddig volt, másrészt pedig, hogy új fotós-skilleket sem kaptam mellé, szóval a képességeim sajnos ezzel arányosan nem fejlődtek; mindenesetre legalább egy fokkal közelebb tudom hozni ezzel a célpontokat, ha más nem is, ez biztosan változott. És egyelőre nagyon meg vagyok elégedve a teljesítménnyel, sőt, várakozáson felüli, tényleg már csak az kéne, hogy én tanuljam meg egy kicsit jobban használni.

Szóval remélem, egyszer majd értékelhetőbb képeket is fel tudok tölteni ide, addig pedig maradnak ezek (az elmúlt hetek gyűjtőmunkáiból, vagyis abból a három alkalomból, amikor egyáltalán le tudtam fényképezni valamit):

…de például az a mai nap eredménye, hogy végre tudtam a zöldikéről értékelhető képet csinálni, ami elvileg egy nagyon elterjedt madárfaj itthon (is), mégis eddig összesen csak két alkalom volt, amikor láttam őket.

Új év

Idén először ma elmentünk a Városligetbe, mint kb. több százezer másik budapesti is (a telítettség alapján). Ilyen évkezdésre sem nagyon emlékszem, mármint olyan értelemben, hogy Szilveszterkor általában inkább le szokott hűlni az idő a szokásosan enyhe karácsonyok után, nem pedig (még jobban) felmelegedni…

Szóval álljon itt pár kép arról, hogy milyen idő is volt Budapesten 2022. január másodikán. A fű zöld, az ég kék :)

Mesekalendárium

Találtam egy jó programot a gyerekeknek a Várkert Bazárnál, Lázár Ervin Mesekalendárium, meg útközben láttunk >>ilyen fényvillamost<< is, szóval ez volt a vasárnap esti programunk.

Kicsit arra számítottam, hogy lesz valami ádventi vásár is, mert régebben szokott lenni, de semmi, kihalt az egész környék (fura, hogy a Lánchíd sincs ugye kivilágítva, szóval abban az irányban most egy nagy sötétség van). Jó hideg is volt, úgyhogy még szerencse, hogy vittünk termoszban teát.

Karácsony

Igen, idén korábban jött el a karácsony. Vagy a Mikulás. Ezt mindenképpen meg kell örökítenem:

Igen, kijött az élőszereplős Cowboy Bebop, ami persze (NYILVÁN) nem lett olyan jó, mint az anime, de egyrészt ettől újra kedvet kaptam megnézni az eredeti sorozatot, másrészt meg szerintem kellő nyitottsággal az újat is lehet élvezni. Nekem legalább is eddig (még csak 6 részt láttam a tízből) teljesen bejött, nem vártam tőle világmegváltást, de amit lehetett, szerintem nagyjából kihoztak belőle, és hát ÉLŐSZEREPLŐS COWBOY BEBOP SOROZAT!!!!! Mást ehhez nem is kell hozzátenni.

Őszikék round 2

Teljes mértékben megcáfolva tegnapi posztomat, ma egyből írom a következőt. Biztos nagyon megihletődtem tegnap.

Ma ugyanaz pepitában, csak a Városligetből (a második leggyakrabban látogatott helyünk – még mindig – a gyerekekkel): mivel most már csak hétvégenként lesz olyan, hogy világosban tudok kimenni (vagy ki tudja, de egyelőre még így néz ki), ezért pár képben megörökítettem, hogy milyen is az idei ősz. Hát ilyen:

Őszike

Wow, azt hittem legalább szeptemberben írtam valamit (az rémlik, hogy az október en bloc kimaradt), de ahogy most nézem, augusztusi az utolsó bejegyzés… :) Úgy tűnik, ez az ősz most sűrűbb volt a szokásosnál.

…egyrészt, másrészt viszont azt hiszem, tényleg nem sok olyasmi történt, amit így hirtelen érdemes lenne megírni. Különösebben nem jártunk sehol a szokásos rokonlátogatásokat kivéve, egetrengető dolgok sem igen történtek, ha csak nem az, hogy újra és újra rácsodálkozom mostanában, hogy milyen gyorsan nőnek a gyermekeim. De ez megint csak olyasmi, amit nem túl izgalmas megírni. Vagy az van, hogy kigondolok valamit, hogy ezt majd jól leírom, de mire eljutok odáig (nyilván napok, de sokszor hetek múlva), akkor már egyrészt nem aktuális, másrészt már abszolút nem is gondolom úgy, hogy le kellene írni.

Ja, hát az van, hogy már sokkal-sokkal-sokkal kevésbé van rá igényem, hogy bármit is megírjak, de persze ez még lehet, hogy változni fog a jövőben – ki tudja. Azt viszont már most látom, hogy a november-december sem lesz kevésbé sűrű (bizonyos szempontból), szóval időm/energiám kb, ugyanannyi lesz írásra az elkövetkező két hónapban is, attól tartok. De ne legyen igazam.

Ma napsütéses idő volt a Kerepesi temetőben tett sétánk közben, és gondoltam berakok pár szép őszi képet, meg mivel most halottak napja is nemrég volt, ezért duplán aktuális a téma. Szóval, igazából csak ennyi:

Nyári nagytakarítás III.

Idén is megvolt augusztus végén a szokásos nyári találkozó osztálytársaimmal, kivételesen most nem csak annyi volt a kimozdulás, hogy a szállásunkról elmentünk a faluba egy kicsit sétálni, hanem egyéb programok is voltak, például biciklis (/autós) várnézés, meg egy “kicsi” (az előzetes becslés alapján 6-7 km-es háromórás, a valóságban 13,5 km-es, és hat órás) kirándulás a Bükkben. Szóval kiléptünk a grillezés-bográcsozás, vízben tespedés, ivás-társasjátékozás Bermuda-háromszögből, és ez egész jó volt. A hangulat ezzel együtt felemás, de… na mindegy, ez most ilyen volt. Viszont ennélfogva erről is be tudok tenni pár képet, ami úgy is mutat valamit, hogy nem szerepel rajta senki (a vár Kisnánán áll, az erdei képek pedig Felsőtárkány környéke):

Ja, és a Kaméleon ezzel a társasággal is jól debütált (bár efelől egyébként nem volt kétségem, de igazából várakozáson felül teljesített a játék, mert onnantól, hogy második este elővettem, mindegyik másik este is játszani kellett vele, pedig azért volt konkurencia!)

Nyári nagytakarítás II.

Pár hete voltam a Fővárosi Nagycirkuszban (gyerekekkel!), egy ültő helyemben azt hiszem, legutoljára gyerekkoromban néztem végig egy teljes műsort (és szinte biztos, hogy ez tíz éves korom előtt volt). Bár nem tudom, hogy akkoriban milyen hosszúságúak voltak, a mostani előadás (úgy néztem, egész nyáron az egyetlen, amit adnak a cirkuszban) egy két”felvonásos”, három órán keresztül tartó szörnyeteg (de ezt nem a minőségre értem, hanem arra, hogy bedobtak a műsorba kb. MINDENT, ami cirkusz).

Ennek a műsornak a nagy része megmosolyogtatóan oldschool (pontosan olyasmi, amit valószínűleg én magam is láttam gyerekként): idomított uszkárok, tányérpörgetők, bohóc(!), késdobáló stb., viszont volt egy-két olyan rész is, ami még nekem is tetszett, szóval számomra már ezért megérte elmenni – a gyerekek meg, talán mondanom sem kell, de minden percét élvezték, és ezt is jó volt látni.

Másnap pedig tettünk egy röpke kirándulást a Velencei-tóhoz, Velencére, ahol a (mondhatni) tradicionális bográcsozáson túl elmentünk például a Bence-hegyi kilátóhoz is késő délután, erről pár kép:

Nyári nagytakarítás I.

Na, hát igen, ha jól nézem, valahol július elején dobtam be a gyeplőt a lovak közé, azzal a felkiáltással, hogy végre elkezdődött a nyár, és mire felocsúdtam… hát, három nap, és vége :)

Úgyhogy talán ideje megejtenem a nyári bejegyzéseimet, most ilyen ömlesztett formában, de azért nem egyszerre fogom közzétenni, hogy több poszt legyen belőle, és akkor úgy néz ki, mintha többé-kevésbé rendszeresen írnék :) Ez van, na, most ez a nyár így kiesett (legalább is blogolás szempontból)…

Szóval az a nagy helyzet, hogy idén nem csak egyszer, hanem KÉTSZER is voltunk a Balatonnál, szinte ugyanott, a Balaton-felvidéken, csak másodszorra nem Kővágóörsön volt a bázisunk, hanem Káptalantótiban. Ezért ez a nyaralás nagyrészt kiegészítette a másikat, amit ott nem néztünk meg/nem jártunk be, azt itt igyekeztünk bepótolni/kipótolni: voltunk a Tóti-hegyen meg a Gulácson; megnéztük AZT a révfülöpi strandot, amit még a kővágóörsi szállásadónk ajánlott, de akkor nem került rá sor; elmentünk Salföld felé is; találtunk egy jó, nem tájidegen, barátságos és családbarát éttermet (szintén Salföldön); meg hát persze jó sokat voltunk a Balatonban, ebben nem különbözött az előző nyaralástól a mostani.

Lássuk is:

Kilátások a hegyekről:

Plusz pár kép Salföldről (megy egy a Művészetek Völgyéről, ami pont azon a héten volt, amikor ott voltunk, és a fejembe vettem, hogy milyen jó lenne, ha egy napra lemennénk, mert egyszer valamikor tíz évvel ezelőtt voltunk Sz-szel, szintén csak egy napot, és az egy szép emlékként maradt meg bennem. Ez a mostani alkalom viszont egy nagyon rossz élményként maradt meg bennem, a tömegturizmus és a fesztiválturizmus legrosszabb részei keveredtek itt, gyerekekkel meg pláne élvezhetetlen az egész – szóval a stresszmentes nyaralás érdekében egy ilyet mindenképpen érdemes messzire elkerülni, most így vagyok ezzel…)

Egyébként szintén júliusban lecseréltem a PC-met (cirka hét év után), és… hú, ég és föld, például a képfeldolgozással eltöltött idő (de sok minden más is), egészen újfajta lehetőségek nyíltak meg előttem, remélem, ez nem csak a kezdeti lelkesedés (a gép részéről), hanem sokáig kitart!!!

kirándulás kimaxolva

Kislányom már több mint egy éve nyaggat, hogy egyszer tegyünk egy igazán hosszú kirándulást (az ő definíciója szerint: egy 20 km-es kirándulást), és valamiért most hétvégén éreztük magunkban az erőt, hogy valóra váltsuk ezt a vágyat. Ugyan nem 20 km-es volt a túra, csak 18, de azt hiszem, így is embert próbáló, elértünk a határainkhoz. Eleve ugye volt egy tízkilós “csomag”, az ötödik résztvevő, akit végig hozni kellett, de azért a “nagyobbaknak” is ez még elég kemény volt (igazából a legnagyobbaknak is), főleg, hogy hegyet is másztunk, tehát a szintkülönbség is elég nagy volt, meleg is volt – szóval le a kalappal, hogy megcsinálták. A Cserhátban voltunk, Katalinpusztáról felmentünk a Látó-hegyre, aztán a Naszályra (ez egy kéktúrás útvonal is egyébként), majd vissza a kiindulópontra. Volt függőhíd, barlang (kettő is, az egyikbe csak benéztünk, a másikba be is lehetett menni), szép kilátás, szóval minden, ami egy rendes kiránduláshoz kell, és azt hiszem, most egy ideig nem fognak nyaggatni, hogy menjünk “nagyon sokat”.

Szerk.: közben feldolgoztam a telefonos képeimet, és még bónuszként egy panorámaképet beraknék (ha az eddigiek nem csináltak volna elég kedvet ehhez a túrához):

Beindult a nyár

…és most nem a kánikulai hőségre gondolok, hanem, hogy végre már nyaralni is elmehettünk, méghozzá a Balatonra! Szóval: strand, bográcsozás, grillezés, borozás, hegymászás, társasozás, beszélgetés – minden, ami kell, megvolt, jó társaságban, és többnyire békésen is (már amennyire gyerekekkel lehet békésen nyaralni). Nagylányom ugyan két foggal kevesebbel érkezett haza, mint ahogy elindult, de nem azért, mert kiverte, hanem egyszerűen kiestek, és ennél sokkal nagyobb balesetek szerencsére nem is történtek :)

De mivel egy kép többet mond ezer szónál, ezért nem is folytatom:

kirándulás reloaded

Ma megvolt az idei első (nem tévedés) IGAZI családi kirándulásunk (amennyiben kirándulás alatt olyan tevékenységet értünk, aminek elsődleges célja, hogy az erdőben gyalogoljunk, így például a nőtincsi-tónál eltöltött napunk a gyerekek értelmezésében sajnos nem volt igazi kirándulás). Klappolt az időjárás (éppen nem jósoltak esőt, de még kánikulai meleg sem volt), ráértünk, volt lelkesedés, és még egy viszonylag rövid útvonalat is találtam, úgyhogy felkerekedtünk.

A helyszín a Róka-hegy, ez még szerintem teljes egészében Budapest közigazgatási határán belül van, szóval viszonylag közel, de azért mégis elég vadregényes. Ez egy volt kőfejtő sok sziklával, “hegymászással” (még ha nagyrészt lépcsőkön is), szép kilátással, barlanggal, vadcseresznyefával és szamócával, szóval kb minden igényt kielégített, és mindezt összesen 4 kilométerben, szóval minden bóklászással együtt is csak kicsit több mint két óráig tartott. Egyébként így elsőre elég is volt, még formába kell jönni, meg így öten azért megint olyan, amitől már el vagyunk szokva… De jó volt, a gyerekek nagyon elemükben vannak túra közben, amit jó látni, úgyhogy remélem, tudunk még menni ide-oda a nyári szünetben – meg utána is…!

kiruccantunk

Hétvégén elmentünk Nőtincsre a horgásztóhoz, ha jól számolom, január 31. óta nem mozdultunk ki a városból, ami így leírva kicsit durván hangzik. Még a napsütést is szoknunk kell, azt hiszem, jól le is égett mindenki egy délután alatt (nem durván szerencsére, de azért meglátszik). Egyébként nagyon jó időt fogtunk ki, és a hely is nagyon jó, ajánlom mindenkinek, nem csak horgászásra, hanem sétálgatni is kiváló, nem voltak sokan (bár kevesen sem), viszont sokfelé el lehet menni a környéken. De beszéljenek inkább a képek: