Ma hirtelen felindulásból elmentünk a (már régóta tervezett) tatai Fényes tanösvényre, és már nem is tudom mióta ismét volt mit fényképeznem – az idei szeptember ebből a szempontból úgy eltelt, mintha nem is lett volna (persze oké, olyan nincs, hogy nincs mit fényképezni, csak az, hogy nincs időm/energiám azt a valamit lefényképezni, szóval ilyen szempontból ment el nagyon gyorsan a szeptember).
Szép a tanösvény, elég gyerekbarát, és bár nem volt olyan jó idő, mint amilyennek még az elinduláskor tűnt, azért így is látványos volt. Életemben először láttam jégmadarat(!), ráadásul kettőt is, és mindkettőt le is tudtam vadászni, már amennyire a távolság meg a látási viszonyok engedték – mindenesetre ennél többre én technikailag nem vagyok képes, és azért nem vagyok teljesen elégedetlen az eredménnyel. Szóval a képek:
Pytta blog 