Gerecse

Ezen a hétvégén a Gerecsében tettünk egy nagyobb körkirándulást, tatabányai kiindulóponttal. Múlt héten Sz olvasott valamit a Szelim-barlangról még Tatán, és ez valahogy megragadt bennem, úgyhogy kerestem egy olyan útvonalat, amiben az is benne van, hogy megnézzük. Én erről a barlangról még nem is hallottam, de hatalmas élmény volt, még annak ellenére is, hogy sajnos elég népszerű is, szóval rengeteg másik ember is kíváncsi volt rá, ami kicsit ront az élvezeti értékén (főleg úgy, hogy előtte az erdőben azért nem sok mindenkivel találkoztunk), de sebaj.

Ezen felül pedig rengeteg gombát láttunk, tényleg tele volt az erdő velük, annyira sok volt, hogy egy párat még le is szedtem, már amit ismertem, galambgombát meg őzlábat, és egy adagnyi gombapaprikás-féle lett belőle vacsorára, már el is fogyasztottuk (nagyrészt én, mert Sz bizalmatlan az ilyesmivel kapcsolatban, a gyerekek meg alapból nem szeretik a gombát) – még élek. Láttunk például – szerintem – gyilkos galócát is, amit talán életemben most láttam először, meg harkálytintagombát, aminek a létezéséről a saját nagyfiam világosított fel pont a napokban, meg még rengetegfélét, amit be sem tudok azonosítani (de vélhetően nagy részük nem ehető). Egy párat ezekből megörökítettem.

A túra végén érkeztünk meg a Szelim-barlanghoz, kicsit már elcsigázottan és nyűgösen, de azért persze a gyerekek egyből felvillanyozódtak, mindenhova fel kellett mászniuk, és itt azért volt mászni való bőven. Nem tudom, a méretek átjönnek-e a képekből, de hatalmas ez a hely. Szóval ismét be tudok tenni pár képet:

Kirándulás

Ma hirtelen felindulásból elmentünk a (már régóta tervezett) tatai Fényes tanösvényre, és már nem is tudom mióta ismét volt mit fényképeznem – az idei szeptember ebből a szempontból úgy eltelt, mintha nem is lett volna (persze oké, olyan nincs, hogy nincs mit fényképezni, csak az, hogy nincs időm/energiám azt a valamit lefényképezni, szóval ilyen szempontból ment el nagyon gyorsan a szeptember).

Szép a tanösvény, elég gyerekbarát, és bár nem volt olyan jó idő, mint amilyennek még az elinduláskor tűnt, azért így is látványos volt. Életemben először láttam jégmadarat(!), ráadásul kettőt is, és mindkettőt le is tudtam vadászni, már amennyire a távolság meg a látási viszonyok engedték – mindenesetre ennél többre én technikailag nem vagyok képes, és azért nem vagyok teljesen elégedetlen az eredménnyel. Szóval a képek: