Tegnap egy mókus különösen hosszú időn keresztül hagyta magát fotózni, ennek ellenére nem sikerült egy olyan igazán jó képet készítenem róla, viszont legalább gyakorolhattam:
Amúgy egy csomó madár is élvezte a szombat délelőtti napsütést, de sajnos rájuk már nem maradt időm, talán majd legközelebb…
A legnagyobb januári beszerzésem egy teleobjektív volt, amit már nagyon-nagyon régóta szerettem volna magaménak tudni, és úgy tűnik, most jött el az ideje. Nem tudom, brutális méreteit mennyire szemlélteti az alábbi ábra, de valahogy így néz ki:
Szóval ez az új madarászós felszerelésem, szerencsére még éppen belefér a nagyobbik fotóstáskámba, szóval azt még nem kellett pluszban venni hozzá (igaz, hogy ha ez benne van, akkor már semmi más nem fér el mellette, de alapvetően ezt útközben nem is hiszem, hogy valaha is nekiállok cserélgetni…)
Az egyetlen baj, hogy egyrészt az új objektívvel sem lett több időm/alkalmam fotózgatni, mint eddig volt, másrészt pedig, hogy új fotós-skilleket sem kaptam mellé, szóval a képességeim sajnos ezzel arányosan nem fejlődtek; mindenesetre legalább egy fokkal közelebb tudom hozni ezzel a célpontokat, ha más nem is, ez biztosan változott. És egyelőre nagyon meg vagyok elégedve a teljesítménnyel, sőt, várakozáson felüli, tényleg már csak az kéne, hogy én tanuljam meg egy kicsit jobban használni.
Szóval remélem, egyszer majd értékelhetőbb képeket is fel tudok tölteni ide, addig pedig maradnak ezek (az elmúlt hetek gyűjtőmunkáiból, vagyis abból a három alkalomból, amikor egyáltalán le tudtam fényképezni valamit):
…de például az a mai nap eredménye, hogy végre tudtam a zöldikéről értékelhető képet csinálni, ami elvileg egy nagyon elterjedt madárfaj itthon (is), mégis eddig összesen csak két alkalom volt, amikor láttam őket.
Pytta blog 