Kislányom már több mint egy éve nyaggat, hogy egyszer tegyünk egy igazán hosszú kirándulást (az ő definíciója szerint: egy 20 km-es kirándulást), és valamiért most hétvégén éreztük magunkban az erőt, hogy valóra váltsuk ezt a vágyat. Ugyan nem 20 km-es volt a túra, csak 18, de azt hiszem, így is embert próbáló, elértünk a határainkhoz. Eleve ugye volt egy tízkilós “csomag”, az ötödik résztvevő, akit végig hozni kellett, de azért a “nagyobbaknak” is ez még elég kemény volt (igazából a legnagyobbaknak is), főleg, hogy hegyet is másztunk, tehát a szintkülönbség is elég nagy volt, meleg is volt – szóval le a kalappal, hogy megcsinálták. A Cserhátban voltunk, Katalinpusztáról felmentünk a Látó-hegyre, aztán a Naszályra (ez egy kéktúrás útvonal is egyébként), majd vissza a kiindulópontra. Volt függőhíd, barlang (kettő is, az egyikbe csak benéztünk, a másikba be is lehetett menni), szép kilátás, szóval minden, ami egy rendes kiránduláshoz kell, és azt hiszem, most egy ideig nem fognak nyaggatni, hogy menjünk “nagyon sokat”.
Szerk.: közben feldolgoztam a telefonos képeimet, és még bónuszként egy panorámaképet beraknék (ha az eddigiek nem csináltak volna elég kedvet ehhez a túrához):
Pytta blog 