Kis séta a Városligetben, pont sütött a nap, de a háttérben egy csomó sötét felhő gyülekezett, ami sajnos nem nagyon jön át a képeken, pedig élőben nagyon jól nézett ki. És kezd már őszülni, így szeptember végén (de még tényleg csak kezd)…
Nyilván kismillió ilyen történet van, de:
Szóval én miért nem tanultam ki valamilyen mesterséget???
…mármint Budapesten.
Ezt a bejegyzést már több mint egy hónapja meg akartam írni, csodálkozva vettem most észre, hogy még nem tettem meg.
Még a nyáron voltunk Sz.-szel egy hét leforgása alatt két olyan étteremben is, ahol nem beszéltek magyarul, vagy legalább is törve. Az egyik a Nagykörút-Király utca sarkán lévő Buddha Bar (vagy Buddha Original a pontos megnevezése, nem tudom), ahol a “pincér” bácsi eléggé töri a magyart (de nem úgy, mint a kínai büfések, hanem még sokkal jobban), szóval biztonságosabb vele angolul kommunikálni – például azt, hogy “csapvíz”, csak így értette. Egyébként ettől csak még autentikusabb lesz a hely szerintem, barátságos, meg a kaják is jók – igaz, nem túl változatosak; azóta voltunk még egyszer is, de végül is arra jutottunk, hogy kb mindegyik főétel ugyanolyan, szóval aki egyet látott, az mindet látta, de ettől függetlenül egy-két havonta egyszer rá lehet(ne) fanyalodni :). De nem ajánlgatni akarom, meg aki szereti a thai-t az úgyis biztos próbálta már (és megvan róla a véleménye), csak mint érdekesség írom, hogy számomra kicsit fura volt, hogy van ilyen hely, ahol annyira nem beszélni magyar.
A másik pedig egy olasz étterem volt, ahová (mint kiderült, tökfeleslegesen) asztalt is foglaltam, és a hölgy kedvesen “Buongiorno!”-val fogadott a telefonban, amit jópofa dolognak tartottam, de miután elkezdtem mondani, hogy mit is szeretnék, leállított, hogy nem ért belőle egy mukkot sem, szóval végül itt is angolul kellett boldogulnom (olasztudás híján). Aztán magában az étteremben is ez a hölgy szolgált ki, és ténylegesen nem beszélt magyarul, ami azért nekem elég furcsa, főleg úgy, hogy ez nem is annyira tűnik turistás helynek (most már elárulhatom, hogy a külső-Király utcában található Little Italy Budapestről van szó, ha jól látom, még saját honlapja sincs, és érdemes csekkolni a nyitvatartási idejét is, mert ilyet én még Magyarországon nem láttam :) ). De lehet, hogy a helyi olasz közösség látogatja :) Mindenesetre ebédidőben rajtunk kívül csak egy idős úr volt ott egy fiatalabb sráccal, és valami kevert spanyol-olasz nyelven diskuráltak (Sz. szerint), tehát vélhetően ők sem egy nációból valók voltak, de szinte biztos, hogy egyik sem magyar volt. Szóval amúgy nem nagy hely, de így is kongott az ürességtől.
Na de nem is ez a lényeg, hanem a kaja: azért jöttünk ide, mert tavasz óta bezárt a kedvenc pizzériánk, ami tőlünk egy sarokra üzemelt, és már annyiszor rendeltünk tőlük, hogy a motoros futáruk még most, hónapokkal később is ránk köszön az utcán, ha meglát :) Szóval keresnünk kellett egy másik autentikus olasz pizzériát, és ez a hely egyébként telitalálat, az a fajta vékonytésztás pizza van itt is, amit szeretünk, árban nagyon baráti – és hát, mint mondtam, az autentikus hangulat garantált. Egy baj van, hogy ők nem szállítanak ki, szóval azóta sem ettünk tőlük, csak akkor ott egyszer.
A 7. (és 6.) kerületi rövid gasztro-ajánlónak ezennel vége, a reklámdíjakat majd a pénztárnál kérem befizetni, köszönöm.
Gumit cseréltem a biciklimen (két külső és két belső), csak úgy passzióból, mert arra gondoltam, hogy vélhetően már eléggé elhasználódtak a régiek (kb. 13 éve vettem ezt a biciklit még egy egyetemi csoporttársamtól, de ugye már ő is használta egy ideje, szóval TÉNYLEG jó régiek voltak), és majdnem annyiba került, mint amikor az autón cserélek gumit :) (lecsekkoltam, kétharmad árban van a bicikligumi ahhoz az autógumihoz képest, amit legutóbb vettem). Ez, tekintve, hogy mennyi anyag van egy autógumiban, és mennyi egy bicikligumiban (főleg az enyémben, ami országúti vastagságú – vagy vékonyságú), elég súlyos – persze tudom, nem az anyag a lényeg.
Tavasszal elvittem centírozni a kerekeket, cserélni a kormányszalagot, meg beállítani a fékeket; ha ezeket, meg a mostani gumicserét összeadjuk, akkor idén pont feleannyit költöttem erre a biciklire, mint amennyiért anno vettem :). Mondjuk az is igaz, hogy az előző 13 évben emlékeim szerint 0 forintot költöttem rá (jó, az ilyeneket, hogy lámpa, csengő, biciklizár, nem számolom). Akkor az átlagráfordítás még mindig nem rossz, de az lenne a legjobb, ha a következő 13 évben sem kellene költenem rá semmit :) (Idén egyébként leginkább azért vettem elő, hogy ne kelljen BKV-ra szállnom, ha mégis közlekedni akarok, de egyébként az utóbbi években elég ritkán használtam munkába járáshoz is, szóval nem is nagyon volt minek elromolni rajta.)
Vasárnap kitaláltuk, hogy ellátogatunk a Normafára kirándulni/levegőzni egyet. Ez már egy bejáratott a helyünk, a Normafa-Libegő-Erzsébet-kilátó útvonal, tavaly tavasszal és nyáron szinte rutinszerűen jöttünk ki ide hétvégenként, amikor épp a városban voltunk. Idén összesen (visszanéztem) egyszer voltunk eddig még januárban.
És persze tudom, hogy a Normafa mindig is népszerű (és ezért meglehetősen zsúfolt) hely volt, most viszont még legalább egymillió másik embertársunk vélte jó ötletnek, hogy kijöjjön kirándulni/levegőzni, ezért kifejezetten nem volt komfortos ott lenni. (Persze csak miután egyáltalán oda tudtunk érni, mert ugye most BKV helyett autóval mentünk, és kb egy kilométerre sikerült csak leparkolnom, szóval már eleve az egy kirándulás volt, hogy elérjük a kirándulás kiindulópontját.) Ráadásul útközben még az is kiderült, hogy elfelejtettem visszatenni az SD kártyát a fényképezőgépembe, ami miatt különösen csalódott voltam (eddig életemben egyszer fordult elő ilyesmi, szintén itt a Normafán), szóval az Erzsébet-kilátón összesen ezt az egy nyomorult mobilos képet készítettem (mérgemben):
Na mindegy, lényeg a lényeg, hogy ide a közeljövőben megint nem nagyon fogunk jönni, mondjuk idén szerintem már biztosan nem, de egyáltalán kirándulni sem nagyon fogunk már ebben az évben, úgy tűnik…
Bár ma már elkezdődött az ősz, azért rögzítem, hogy idén nyáron még az Őrségben is jártunk (én most voltam errefelé először életemben), és nagyon jól sikerült, nagyon jó programokat találtunk (népzenei koncerttől vadászkiállításon és skanzenen át a Fatemplom Fesztiválig); bár nem kirándultunk, a vidék nagyon szép és kínálja magát; nem volt felhőtlen az idő, de azért legalább egyszer fürödtünk az egyik kis tóban, és nagyon jók ezek a kis tavak is; jókat ettünk-ittunk… szóval érdekes, izgalmas, tartalmas napok voltak.
Pytta blog 