Az időjárásra fittyet hányva (értsd: nem néztem időjárás-előrejelzést) reggel bátran nekivágtunk egy újabb pilisi kirándulásnak, ezúttal Klastrompuszta környékén terveztünk egy körtúrát, szép kilátással meg barlangokkal. Számítottunk rá, hogy lehet, hogy lesz egy kis sár, de oda se neki, ennyit azért kibírunk, és valóban, többnyire azért nem volt olyan vészes a helyzet. Szépen el is jutottunk utunk egyharmadáig, a két kilátópontig, ekkor viszont konstatáltam, hogy a hátunk mögött gyűlnek a viharfelhők (nem képletesen), de még itt sem estünk kétségbe, amikor elkezdett esni az eső, akkor szépen behúzódtunk egy fa alá, gondoltam, majd itt átvészeljük.
Amikor viszont már több mint tíz perce ömlött az eső, és már a falevelek közül is szabályos vízesések estek ránk, és az úton, amin haladni szerettünk volna, egy kis patakocska indult meg, akkor már egy kicsit elgondolkodtam, vajon hogyan is fog folytatódni ez az egész – és, hogy miért nem szoktunk készülni esőkabátokkal???
Így vártunk egy darabig, amíg már csatakvizes nem lett mindenki, és akkor – mivel az esőzés vége még mindig nem látszott – úgy döntöttünk, hogy lesz, ami lesz, továbbindulunk, és mondjuk ekkor már a fa alatt is pont ugyanúgy ömlött ránk a víz, mint bárhol máshol, szóval legalább mozogtunk egy kicsit, szóval nem volt olyan vészes. A gyerekek állítom, még élvezték is, bár a villámlás meg dörgés kicsit félős volt, de ezt leszámítva a patakokat kerülgetni az út közepén, meg csúszkálni a sárban vicces volt.
Így jutottunk el a barlangokig, amikor már az eső is elállt, ezért felmerészkedtünk oda is (ez egy kis kitérő volt, de bevállaltuk), és, hát nem volt könnyű feljutni (finoman fogalmazva), de a kettőből az egyiket végül is megnéztük, aztán már úgy voltunk vele, hogy most aztán már csak jussunk el a kocsihoz.
Még “szárazon” megúsztuk (amúgy nem), mert amikor beszálltunk a kocsiba, ismét elkezdett esni az eső, és egész úton esett, ami egyébként több mint két óráig tartott (összehasonlításképpen: odafelé kevesebb, mint egy óra volt) mert a 10-es úton belefutottunk egy lezárásba, ami egy csomó időt elvett (míg rájöttünk, hogy ez nem csak egy szimpla dugó, hanem tényleg nem jutunk tovább), aztán kerülőúton végül is sikerült hazavergődni, de volt forgalom (és mondom, végig esett az eső).
Hát, a fenti okokból csak a túra első harmadáról vannak képeim, meg a barlangból, utána – főleg, miután egyszer én is hanyatt estem a sárban – eltettem a gépet.
Pytta blog 