Pilis, Klastrompuszta környéke

Az időjárásra fittyet hányva (értsd: nem néztem időjárás-előrejelzést) reggel bátran nekivágtunk egy újabb pilisi kirándulásnak, ezúttal Klastrompuszta környékén terveztünk egy körtúrát, szép kilátással meg barlangokkal. Számítottunk rá, hogy lehet, hogy lesz egy kis sár, de oda se neki, ennyit azért kibírunk, és valóban, többnyire azért nem volt olyan vészes a helyzet. Szépen el is jutottunk utunk egyharmadáig, a két kilátópontig, ekkor viszont konstatáltam, hogy a hátunk mögött gyűlnek a viharfelhők (nem képletesen), de még itt sem estünk kétségbe, amikor elkezdett esni az eső, akkor szépen behúzódtunk egy fa alá, gondoltam, majd itt átvészeljük.

Amikor viszont már több mint tíz perce ömlött az eső, és már a falevelek közül is szabályos vízesések estek ránk, és az úton, amin haladni szerettünk volna, egy kis patakocska indult meg, akkor már egy kicsit elgondolkodtam, vajon hogyan is fog folytatódni ez az egész – és, hogy miért nem szoktunk készülni esőkabátokkal???

Így vártunk egy darabig, amíg már csatakvizes nem lett mindenki, és akkor – mivel az esőzés vége még mindig nem látszott – úgy döntöttünk, hogy lesz, ami lesz, továbbindulunk, és mondjuk ekkor már a fa alatt is pont ugyanúgy ömlött ránk a víz, mint bárhol máshol, szóval legalább mozogtunk egy kicsit, szóval nem volt olyan vészes. A gyerekek állítom, még élvezték is, bár a villámlás meg dörgés kicsit félős volt, de ezt leszámítva a patakokat kerülgetni az út közepén, meg csúszkálni a sárban vicces volt.

Így jutottunk el a barlangokig, amikor már az eső is elállt, ezért felmerészkedtünk oda is (ez egy kis kitérő volt, de bevállaltuk), és, hát nem volt könnyű feljutni (finoman fogalmazva), de a kettőből az egyiket végül is megnéztük, aztán már úgy voltunk vele, hogy most aztán már csak jussunk el a kocsihoz.

Még “szárazon” megúsztuk (amúgy nem), mert amikor beszálltunk a kocsiba, ismét elkezdett esni az eső, és egész úton esett, ami egyébként több mint két óráig tartott (összehasonlításképpen: odafelé kevesebb, mint egy óra volt) mert a 10-es úton belefutottunk egy lezárásba, ami egy csomó időt elvett (míg rájöttünk, hogy ez nem csak egy szimpla dugó, hanem tényleg nem jutunk tovább), aztán kerülőúton végül is sikerült hazavergődni, de volt forgalom (és mondom, végig esett az eső).

Hát, a fenti okokból csak a túra első harmadáról vannak képeim, meg a barlangból, utána – főleg, miután egyszer én is hanyatt estem a sárban – eltettem a gépet.

Klotild-barlang, extrém túra lvl 2

Ma is tettünk a Pilisben egy újabb rövid sétát, Piliscsabáról indultunk, és a piros + jelzés mentén haladtunk a Klotild-barlangig, majd vissza (kb. 6-7 km volt a táv oda-vissza). Eddzük a gyerekeket, hogy majd valamikor meg tudjuk csinálni a Kéktúrát :)

Ez az út sokkal kevésbé frekventált, mint a múltkori Dera-szurdok, ott ugyan jó korán indultunk, de a visszaúton már így is folyamatosan kerülgetni kellett a szembejövőket. Itt viszont alig-alig találkoztunk valakivel, voltak azért mások is, de sokkal békésebb volt.

A túra fő attrakciója a Klotild-barlang, ami egy szabadon “látogatható” barlangmélyedés. Az elérése nem volt egyszerű, mert a turistaút elmegy mellette egy völgyben, fel kell mászni hozzá (meglepő módon) egy meredek emelkedőn, út viszont nem visz hozzá (és lentről nem is látszódik, pontosan hol van a bejárat). Sőt, mivel tegnap kivételesen az eső is esett, ezért a talaj is eléggé laza volt, lényeg a lényeg, gyökerekbe (meg egymásba) kapaszkodva araszoltunk a gyerekekkel fától fáig, kb egy méter/perces tempóban, de végül is sikerült megközelíteni a barlangot, és mindenki túlélte. Itt aztán jött egy kis hezitálás, mert ez egy olyan barlang, aminek viszonylag szűk a bejárata, és meredeken lejt, aztán még egy kis szűkületen átjutva jutunk egy nagyobb terembe (ahova viszont kívülről nem lehet belátni). Először, megmondom őszintén én is kicsit hezitáltam, hogy mi legyen, mert nem tudtam, vannak-e denevérek, vagy akármi. Szóval próbáltuk bevilágítani a zseblámpákkal, felriasztani, ha van bent valami, aztán bemerészkedtem: szerencsére üres volt. És a két gyerek is bátran utánam jött, büszke voltam rájuk. Átjutottunk a szűkületen is, tényleg van egy nagyobb terme, nem különösebben látványos, de azért menő szerintem, hogy csak így be lehet menni egy ilyen barlangba. Szerencsére nincsenek benne állattetemek, meg semmi, csak ágak, meg sok levél, amit gondolom a szél sodort be (az ágakat valaki bevihette, ki tudja mi célból).

A barlangból kiérve a hegymenet lefelé sem volt kevésbé kalandos, de végül lejutottunk, aztán meg haza. Biztos kifáradtak a gyerekek, de nem látszott rajtuk semmi, szóval lehet szintet lépni :)

Egyébként a barlang egy további szűkülettel még tovább is vezet (az utolsó képen az látszik), és több nagyobb terme is van (állítólag), de oda már gyerekkel semmiképpen nem akartam lemenni, meg igazából talán csak képzett barlangászoknak ajánlott.

A Városliget madárvilága

Az utóbbi hetekben a gyerekekkel elkezdtük intenzíven feltérképezni a Városliget madárvilágát, egészen izgalmas időtöltés, aminek az eredményét most egy gigantikus posztban be is mutatom. Szóval csak erős idegzetűek nyissák meg!