Ma hosszú idő után először elmentünk kirándulni családilag, a Pilisbe a Dera-szurdokhoz. Egészen büszke vagyok a logisztikai teljesítményemre, mert azt találtam ki, hogy reggel 6-kor keljünk, reggel hétkor induljunk itthonról, így már kicsivel fél nyolc után ott is voltunk (autóval kb. fél óra a helyszínre érni, és forgalom sem volt). Ez azért volt jó, mert egyrészt volt hely a parkolóban (konkrétan mi voltunk az elsők, így azért az a félelmem, hogy nem lesz helyünk, kicsit túlzó volt, de amikor hazaindultunk, már tele volt az egész rét, szóval végül is valamennyire jogos volt a dolog), másrészt legalább a túra első felében nem találkoztunk senkivel. Mivel azonban ez egy olyan út, amit oda-vissza ugyanazon az ösvényen kell megtenni, visszafelé már kerülgetni kellett az embereket (ami azért kellemetlen, mert az út nagy részén csak egymás mögött férünk el, szóval elég szűkös a hely). De még így is, kényelmes tempóban sétálgatva már kora délután hazaértünk.
Egyedül az idő lehetett volna kicsit jobb, de igazából kirándulni ez is jó volt.
Egyébként igaz, amit olvasni róla, hogy kisgyerekekkel is kényelmesen végigjárható, rövid és nem is nehéz táv, viszont szép, és azért gyerekként elég kalandos… De egy kis karbantartás már nagyon ráfér, most szinte ki volt száradva a patak, így nem voltunk rászorulva, de el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy nélkülözhetetlenek legyenek a hidak, amik viszont elég rossz állapotban vannak.
Pytta blog 