…filmjei?
Ha a sorozatoknál azt írtam, egyre kevésbé nézem őket, a filmekre ez hatványozottan igaz. Most rákerestem, hogy egyáltalán miket értékeltem idén az imdb-n, azt mondja, van összesen… 9 darab film :). Ezeken kívül még van nyolc, amire konkrétan emlékszem, hogy idén láttam, de őszintén szólva lehet, hogy tényleg nem volt sokkal több. Szóval ekkora merítésből (kb. 20 film, nagy jóindulattal?) finoman szólva nem jön össze egy akármilyen listára való, és őszintén szólva, ha belegondolok, akkor semmilyen igazán maradandó film nem jut eszembe, amit idén láttam volna, de ha már belekezdtem… hát, valamit írok.
1) Viszonylag kitartóan néztem idén a legújabban elérhető magyar filmeket, ezek jó része persze még 2018-ban készült, de nekem idei élmények. Eléggé hullámzó a mezőny, még mindig az van sajnos, hogy elég sok olyan mozgókép készül, amik aztán egyből az elmém süllyesztőjében kötnek ki egy duzzogva elmormolt “megint kidobtam két órát az életemből” mondat kíséretében. De – és itt a nagy DE – azért az pozitív, hogy most már zsinórban több évre visszamenőleg is tudok mondani olyan magyar alkotást, ami tényleg nagyon tetszett. Idén nekem ez toronymagasan a Rossz versek volt, amiről egyből azután, hogy megnéztem, akartam írni, de aztán valahogy elfelejtődött, vagy nem volt ihletem. Pontosan most sem tudom, mit lehetne írni róla, a nyilvánvalón túl, hogy ez kvázi a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan folytatása, vagy “testvérfilmje”, tehát kb tökugyanaz mint az elődje – hangulatában, vizualitásában, történetmesélés szempontjából -, de annyit azért mindenképpen elárulok, hogy én félve ültem le elé, mert ugye minden második rész csalódás, és ezt is lehet második részként kezelni, de a végén abszolút elégedetten álltam fel, megugrotta a saját lécét a film, úgy volt más, hogy közben mégis ugyanaz, szóval elkerülte a második részek minden betegségét, és teljesen eredeti tudott maradni a saját keretein belül. Inkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy a két film egy egészt alkot, a legjobb értelemben merít a második az elsőből, és igazából nem tudom elképzelni, hogy akinek tetszett a VAN, annak ne tetsszen a Rossz versek (ebből következik, hogy akinek viszont nem tetszett a VAN, az messziről kerülje el ezt is, mert agygörcsöt fog kapni tőle).
Szóval aki úgy van vele, mint én voltam, hogy félek, hogy az új film lerombolja a régi ázsióját (is), annak üzenem, hogy ne féljen megnézni a Rossz verseket!
(És akkor még hozzátenném, hogy a Ruben Brandt-ot is idén néztük meg emlékeim szerint, az is baromi érdekes és jó film szerintem, de ha egy magyart kell választani, akkor biztos, hogy a Rossz verseket mondanám. És tudom, ezek közül mindkettő 2018-as, de ez most lényegtelen.)
2) Idén talán két alkalommal voltam moziban (ami, ha belegondolok, soknak számít!), abból az egyik a Volt egyszer egy… Hollywood volt. Én választottam, hogy ezt nézzük (de Sz sem ellenkezett), legalább kétszer láttam Tarantino összes filmjét (kivéve az Aljas nyolcast), moziban viszont még egyiket sem, szóval félig-meddig olyan “kötelező nézés” volt ez. De egy kicsit úgy éreztem, mintha Tarantinonak is olyan “kötelező rendezés” lett volna. Nem azt mondom, hogy rossz volt, mert a saját kategóriájában (értsd: Tarantino-filmek) teljesen rendben van, de egyszerűen semmi kiemelkedőt, semmi igazán emlékezeteset nem találtam benne. Minden jót el lehet mondani róla, Brad Pitt, meg DiCaprio is nagyot játszottak, ki volt dolgozva a történet, volt mondanivalója is, ütött a film csúcspontja, nagyon átjött a korszellem, meg a hangulat, de mégis olyan semmilyen. Talán az is sokat elárul, hogy utána egyből kedvem támadt megnézni (és meg is néztem) a Ponyvaregényt, és mit mondjak – azért ég és föld a kettő, a Ponyvaregény magasan a legjobb filmje volt Tarantinonak, és marad is szerintem. Na mindegy, erre azért semmiképpen nem mondom azt, hogy kidobott két és fél óra az életemből!
3) És idén sem múlt el év, hogy ne kaptunk volna egy Star Wars-filmet, méghozzá a trilógia-trió befejező darabját: The Rise of Skywalker!
Annyit érdemes tudni, hogy nagyon szeretem a Star Wars-t, és én az a generáció vagyok, amelyik elvileg élvezhetné a második trilógiát (Episode I-III), mert pont abban az életkorban voltam, akiknek az készült (1999-ben 13 éves voltam, konkrétan együtt nőttem fel az “új” trilógiával), mégis számomra az első trilógia (Episode IV-VI) az IGAZI Star Wars, ami az után készült, az már csak úgy van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az új trilógia összes részét eddig csak moziban felvett kamerás verzióban láttam (pedig ezt egyébként óriási tiszteletlenségnek tartom bármilyen filmmel szemben), és bár néha megfordul a fejemben, de nem hiszem, hogy egyhamar időt fogok arra fordítani, hogy “rendes” verzióban is megnézzem őket. Egyszerűen annyira nem érdekel ez az újhullám, hogy már nem is emlékszem, mit történt az előző két részben, az első rész fanservice-ein kívül, meg egy-két jelenetet leszámítva a második részből, amikor Mark Hamill brillírozott kicsit (azért az nagy jutalomjáték volt neki!). Még a címüket se tudom, valahol olvastam, hogy “The Last Jedi”, és gondolkodnom kellett, hogy ez valami elírás, vagy tényleg ez volt az egyiknek a címe?
És, hogy konkrétan a harmadik részról is írjak valamit: Sz-szel többször egymásra néztünk a film során, hogy “Úristen, ez meg mi a szar?”, annyira röhejes dolgok vannak benne. Sz azt mondta, ha nem Star Wars lenne a címe, és csak úgy belenézne, azt hinné, valami B-kategóriás kalandfilm. És tényleg! És ha azt mondom, B-kategóriás, akkor a B-kategóriának is az alsó szegmensére gondoljatok! Elképesztően ötlettelen az egész film, és 14 éves kor fölött már nem tudom elhinni, hogy ezért bárki is lelkesedni tudna, mert tényleg annyira bugyuta és együgyű az egész történet, hogy az valami félelmetes… Szóval összességében ez megint egy olyan trilógia, amit legszívesebben kitörölnék a memóriámból az első három epizóddal együtt – még úgy is, hogy egyébként az epizód 4-6 sem a filmgyártás csúcsa, de nagyon nem, érdemes újranézni a klasszikus trilógiát, hogy abban is mennyi röhejes, béna dolog volt, de az még akkor is sokkal, de sokkal jobb, mint ezek az új filmek!
+1: Hm, most, hogy így átnéztem ezt az egészet, a három filmből, amiről írtam, kettő színtiszta fikázás, de azért az elsőnél is megjegyeztem, mennyi szar magyar film készült… Szóval nem is tudom, folytassam-e, még. Akartam egy kicsit írni a szintén friss filmélményemről, a Jokerről, de nem tudom, mit tudnék mondani róla.
Na mindegy, ha már belekezdtem: a Joker az egyik kedvenc főgonoszom a szuperhősös világban, szóval örültem, hogy saját filmet kapott, alapvetően tetszett is, ahogy megformálták a karaktert, meg belementek az ilyen sötét lélektani mocsokba, de ami nekem hiányzott ebből a filmből (és ami viszont nagyon jól meg volt csinálva a The Dark Knight-ban), az a Joker zsenije volt. Hogy igaz, hogy totálisan őrült a csávó, de közben egy iszonyú zseni is, aki még Batmant is játszva átvágja bármikor, és erről a karakterről, akit itt bemutattak ez még annyira nem jött át. De mondom, ez nem feltétlenül hibája a filmnek, amúgy ütős volt, meg az is jó, hogy mertek valami teljesen újat kitalálni, és egy eredeti “eredettörténetet” kreálni (legalább is én ennek nem ismerem képregényes megfelelőjét), de kicsit még több is lehetett volna benne…
Pytta blog 