…És folytatva az előző bejegyzést, a nyár beindítását egyből kicsit szorosra is vettük, ugyanis egy nappal a hazaérkezésünk után már mentünk is tovább, a hétvégét (kiterjesztve hétfőig) volt osztálytársaimmal, a #9fc csapattal töltöttük (és ez a hashtag még nem a facebookos időkre utal, hanem az IRC-sekre!).
Az együtt “osztálynyaralásoknak” tulajdonképpen már (kimondani is szörnyű) évtizedes hagyományai vannak, persze a társaság időközben némiképp cserélődött (nyilvánvalóan sokan lemorzsolódtak, sokan viszont időközben születtek meg egyáltalán :) ), a helyszínek is változtak (az eredeti Erdőtarcsa után volt egy időben Velence, aztán Bánk, idén pedig, mivel kezdtük kinőni magunkat, egy teljesen új és ismeretlen helyszínt, Egerszalókot próbáltuk ki – szerintem nagy eséllyel ez is egy visszatérő helyszín lesz, mert az árán kívül nagyjából mindennel elégedettek voltunk vele kapcsolatban – én legalábbis biztosan), de a lényeg nagyjából ugyanaz maradt: fürdés, kikapcs, sütögetés, JÁTÉK minden mennyiségben, beszélgetések, alkoholizálás… és tulajdonképpen az egyetlen alkalom az évben, ahol tényleg szinte mindenki egyszerre jelen tud lenni – akivel még az érettségi után 14 évvel is tartjuk a kapcsolatot.
Persze az évek során itt is sokat változtak a dolgok, például már nem tudjuk megcsinálni azt, hogy hajnali négykor lefekszünk, és majd másnap délben előtámolygunk; éjfél körül (ha nem előbb) már alapból elkezd fáradni a társaság nagy része, és esetleg még egy-két órát kibírunk valahogy, de igazából már mindenki azt számolgatja, mikor kelnek majd a gyerekek, és mennyit is lehet még aludni… :) Ennek megfelelően az alkoholfogyasztás is sokkal szolidabb, el-elmarad a vízipipa (mármint, idén egyáltalán nem is volt!), meg ilyesmik. A gyerekekhez nagyban alkalmazkodtunk, viszont itt is az volt most idén, hogy tök jó, hogy már olyan nagyok (nagyjából egy korosztályt sikerült összehozni, mindenki 1-5 év közötti, és azért nem kevés, nyolc gyerekről beszélünk), mert el tudnak lenni egymással is, nem kell annyira vigyázni rájuk (vagy legalább is mindig meg lehet bízni valaki mást, hogy figyeljen már a gyerekekre… :) )
Szóval ez a négy nap most egészen idillire sikerült, pedig az idő még itt sem volt tökéletes, de mégis jól tudtuk érezni magunkat, és valahogy mindenki azt érezte, hogy akár még egy-két nappal többet is el tudnánk tölteni így… Hát, ha mást nem, majd jövőre mindenképpen – remélem!
Itt olyan intenzív fotózást nem folytattam, mint Orfűn, vagy legalább is inkább az embereket örökítettem meg, azokat a képeket meg nem fogom betenni, úgyhogy csak két hangulatképet rakok be, itt a sütögetésről…
…ezt a naplementét pedig búcsúzásképpen.
Pytta blog 