A hétvégén Sz-szel ellátogattunk egy újabb érdekes helyre a környékünkön, ez most minden eddigitől eltérő volt (sőt, ilyen helyen tulajdonképpen még egyikőnk sem járt életében).
Még azt hiszem, valamikor egy téli estén sétáltam hazafelé korcsolyázás után, és akkor pillantottam meg az Olimpia vendéglő nevű egységet, és ahogy benéztem az ablakon, egészen szimpatikusnak tűnt a hely. Aztán utánanéztem, a helyi kínálatból egészen kilóg ez a kis szuterén “éttermecske”, mind az áraival, mind a minőségével.
Szóval most – cirka fél év után – jött el az alkalom (gyerekek nagyszülőknél), hogy megnézzük. Ennek az étteremnek az a különlegessége, hogy nincs étlapja, és minden nap “másból főznek”, annyi variációs lehetőség van, hogy az ember különböző számú fogásokat kérhet, négytől hétig. Persze mi hetet kértünk, mert ha már egyszer az életben eljövünk ide, akkor próbáljunk ki mindent. De az azért meglepő volt – számomra -, hogy még ott a helyszínen sem derült ki, hogy mi is lesz az a hét fogás :). Ki van írva egy nagy táblára, hogy milyen főbb alapanyagokból dolgoznak, az alapján “nagyjából” be lehet lőni a dolgot, de azért elég homályos az egész. Aztán hozták sorra a fogásokat, igazából nem is hét volt, hanem legalább tíz, csak az ilyen elő-előételeket (meg elő-elő-desszerteket, meg mittudomén még miket) nem számolták külön fogásoknak. És nagyjából minden fogásnál egy fél percig tartott, míg egyáltalán elmondták, hogy éppen mit is fogunk enni (ezeknek a felét sem tudtuk megjegyezni már ott helyben sem, szóval az este egy része azzal telt, hogy – Ez most mi is? – Nem tudom, a cékla? Ja nem, aszalt szilva. És ez a másik?). Szóval fine dining volt a javából. Nagy tányérok, kis adagok. Kitöltöttük a teljes időt, nagyjából hétkor érkeztünk, és tíz előtt nem sokkal mentünk haza. És, bár erről voltak kétségeim közben, azért jól is laktunk.
De persze tudom, itt nem ez a lényeg, hanem az ízélmény: hát, én mondjuk nyilván nem értek annyira hozzá, de azért azt tudom, hogy ízlik-e valami, vagy sem, és itt ízlettek a dolgok, bármilyen extrém nevük is volt, passzoltak egymáshoz a hozzávalók. Kicsit néha már túlzásnak éreztem a bonyolítást, de végül is azt kell, hogy mondjam, minden finom volt.
Egy próbát megért :)
És ha a hiperszuper, csili-vili képeket végigpörgettétek esetleg a (fent linkelt) honlapjukon, akkor azt is megmutatom (by Google Maps), hogy kívülről hogy is mutat ez az étterem (nem véletlen, hogy nappal egyáltalán nem figyeltem fel rá eddig, csak egy esti időpontban akadt meg rajta a szemem):
(És még egyszer: ennek csak a szuterén szintje a vendéglő! Ezt persze nem elrettentésből tettem be, csak, hogy kiderüljön, mekkora a kontraszt a beltér és a külvilág között. Ha valaki finomat – és különlegesen elkészített ételeket – szeretne enni, mindenképpen próbálja ki, nem fogja megbánni!)
Ui.: még az Index is megírta (bár ők csak ebédmenüt ettek, ha jól látom, az azért megint kicsit más élmény).
Pytta blog 