Rá!

A “csokvaományi víg esték” egyik betetőzése az volt (számomra), amikor kipróbáltuk (végre) a még februári (!) beszerzésű legújabb játékomat, a Ra-t.

Ez egyébként valahol egész jól illusztrálja, hogy mostanában mennyi időnk szokott lenni társasozni, hogy vettem februárban egy játékot, amit azóta elő sem vettünk, és most is azért tudtuk csak utolsó nap kipróbálni, mert addigra sikerült elolvasnom a szabályokat :) Egyébként mentségemre legyen, hogy azért sem vettük elő itthon, mert én mindvégig abban a tudatban voltam, hogy ezt csak 3-5 fővel lehet játszani, de ha vettem volna a fáradságot a szabályok átfutására, rájöttem volna, hogy ez olyan verzió, amit ketten is lehet. Ergo simán ki tudtuk volna már próbálni Sz-szel :)

Na de mindegy, ez most így alakult. Viszont az legalább egy jó hír, hogy teljesen látatlanban is sikerült olyan játékot választanom, ami tetszik, sőt, a többieknek is tetszett, pedig amikor felvezettem, hogy ez egy licitálós játék lesz, kiderült, hogy ez nem is annyira vonzó tulajdonság (így már értem, miért nem kerül elő ebben a társaságban soha a Power Grid…).

Lehet, hogy a végtelen szóvicc-lehetőség volt az oka (persze RA kell érezni – az ilyen és ehhez hasonló összetételű poénokat kb percenként sütöttük el), de szerintem ezt leszámítva is egy izgalmas játék a Ra, és ami nagy előnye még, hogy viszonylag egyszerű is, szóval már első játszásra is többé-kevésbé átlátható volt. Egy fél próbajáték után pedig már egy normális menetet is le tudtunk játszani vele. Itthon meg azóta még kettőt, ketten, és így is ugyanolyan jó.

Pedig elég sok ilyen játékom van: lapocskákat kell gyűjteni benne, amik különböző összetételben és számban különböző pontokat adnak, és a lényeg persze a minél több pont összegyűjtése. Szóval ez így elsőre nem is hangzik annyira újdonságnak, mégis a játék mechanikája (meg ez az egyiptomi köntös is) nagyon jól működik, van benne egy jó adag szerencse (hogy mikor mit húzunk), de lehet benne egy csomót taktikázni is, főleg talán a licitálással, ami szintén elég egyedi módon működik. És mondom, egy fél játék után már szinte az egészet át lehet látni, egy teljes játék meg lemegy egy óra alatt, ráadásul még a felpakolás sem tart a végtelenségig (mint például a Puerto Riconál, ahol már az elveszi az ember kedvét, hogy százmillió bizbaszt ki kell rakni különböző helyekre…), tényleg percek alatt megvan az egész.

Most hirtelen nem is tudok negatívumot mondani a játékra, persze ha valakinek már TÉNYLEG nagyon sok ilyen lapkagyűjtögetős játéka van, vagy herótja van az ilyen jellegű játékoktól, akkor ez sem fog tetszeni/újat adni neki, de egyébként nekem teljesen jó vétel volt, örülök neki. Újabbat nem vennék (mint ahogy február óta nem is vettem, és nem is szándékozok újabb játékot beszerezni), de ennek örülök.

nyaralós

Megvolt az idei éves, hagyományos duplacsaládos nyaralásunk, amit már nem is tudom, hány éve folytatunk, de eddig még összességében mindig elég jól sikerültek. Nem volt ez másképp idén sem, a helyszín ezúttal Csokvaomány volt, ami gondolom nem mond semmit, de ha azt mondom, hogy Bükk, akkor már talán be tudja lőni az ember.

Az időjárás változatos volt, amikor odaértünk, még egész hűvös fogadtatásban volt részünk, aztán beütött a kánikula, de közben is volt például egyik reggel egy félórás felhőszakadás, de ezen kívül szerencsére semmi komoly.

És a programok tekintetében sem unatkoztunk idén sem, körülnéztünk az ózdi gyártörténeti kiállításon (nem volt egyszerű bejutni, de sikerült!), fürödtünk az Arlói-tóban, tettünk egy-egy rövid kirándulást a környéken, megnéztük a Lázbérci-víztározót, egy napot eltöltöttünk Szilvásváradon… Ezen kívül pedig vannak az évről évre visszatérő motívumok, mint a sütögetések esténként (tavaly grill volt, idén tárcsa, emellett pedig a bográcsfőző tudományunkat is folyamatosan fejlesztjük), vagy az éjszakába nyúló társasozások. Napközben meg persze a gyerekeket kell pesztrálni, meg foglalkoztatni, de idén ebben nagy segítség volt a szállás is, lehetett le-föl futkározni, trambulinozni, meg minden, sőt, a vendéglátóink még extra programokat is szerveztek nekünk.

És a legújabb, egészen frissen beszerzett fényképezőmet is kipróbálhattam, aminek még a kezelését sem tanultam meg teljesen, de azért ettől függetlenül lelkesen kattintgattam. Erről majd még lehet, hogy írok, mindenesetre addig is berakok pár képet, aztán ennyi.

A környék alkonyatkor

A Fátyol-vízesés (most volt benne víz, nem úgy, mint négy éve, amikor legutóbb itt jártunk)

A legnagyobb kánikulában is szinte teljesen kihalt Arlói-tó strandja

A végére meg egy kis étvágygerjesztő

Dublin

Munka révén a hét elején pár napot volt szerencsém kint tölteni Dublinban. Igazából erről bővebben nem is nagyon akarok írni, csak pár képet be akartam tenni, mert az jól néz ki.

Állítólag az évszaknak megfelelő időjárás volt, ami azt jelenti, hogy napközben 17 fok, hűvös szél, és többnyire borongós felhős ég. Ezek után valahogy megértem, hogy mindenki sört meg whiskey-t iszik – bár azok, akiket én láttam, valószínűleg csak ugyanolyan turisták voltak, mint én. Vagy nem tudom. Mindenesetre ez nem egy kellemes nyaralós hely – ha bárki ilyesmin gondolkodna… :)

Na mindegy, szóval jöjjenek a képek:

Életkép a bulinegyedből vasárnap délután 3 körül. (Hogy miért pont itt kezdtem a városnézést? Mert pont ennek az utcának a végében volt a szállásunk…)

A Dublinia. Hogy mi ez? Igazából nekem is ki kellett most gugliznom, mert csak elmentem mellette. Azért fényképeztem le, mert egy szép, jellegzetes templomépület, de egyébként állítólag történeti múzeum van benne.

Ez pedig a Trinity College minden képeslapon szereplő jellegzetes kapuja/harangtornya. Itt voltak egyébként a programjaink, az egyetem egyik épületében. És igen, azért néha a nap is kisütött.

A Dublint kettészelő folyó végül a tengerbe torkollik, itt van a Docklands, aminek a közelében ezt a modern hidat, és egy egész üzleti negyedet is építettek. Egy kicsit ide is kimentem.