A tavalyihoz hasonlóan idén tavaszra is kitaláltunk egy külföldi utazást a gyerekekkel, és bár az előjelek nem voltak jók, büszkén jelenthetem, hogy túléltük, ráadásul – ha lehet ilyet mondani – nem is volt olyan vészes.
De azért az indulás előtt gyakran felidéződött bennünk a tavalyi portugáliai nyaralás, ahol egyrészt baromi hideg volt az évszakhoz képest, május közepén kábé 15 fok esővel, másrészt a gyerekek sem voltak valami jól, harmadrészt meg egyáltalán nem gondoltuk át, hogy mire is vállalkoztunk. De valahogy idén februárban, amikor nézegettük a repjegyeket, mindez teljesen elhomályosult az emlékezetünkben. Aztán jött egy olyan tél és tavasz, amikor gyakorlatilag két héttel ezelőttig folyamatosan volt valamilyen betegsége legalább az egyik gyereknek, ha nem mindkettőnek, és valahogy nem látszott reálisnak, hogy egyáltalán bárhova is el tudunk majd indulni. Ráadásul egy olyan régióba készülünk éppen (Skandinávia), ahol amúgy is hidegebb van általában, mint nálunk, szóval ahhoz nagyon nagy mázlinak kellene lenni, hogy ott ne legyen rossz idő… De ha mindez nem lenne elég, egy héttel az indulás előtt úgy lesérülök, hogy szinte lábra sem bírok állni, itt volt az a pont, amikor kicsit tényleg elgondolkodtunk azon, hogy ez így nem fog összejönni, de aztán meg úgy voltunk vele, ha már ki van fizetve minden, akkor meg mégsem kéne lemondani…
Na szóval ezekkel a paraméterekkel vágtunk neki Malmönek, és jelentem, hogy sikeres volt az expedíció: egyik gyereknek sem volt semmi baja, azon kívül persze, hogy a délutáni alvásidők a náluk szokásosnál most jóval rövidebbre sikerültek, ennek megfelelően kicsit nyűgösebbek voltak, de mi ez az orrfolyáshoz, lázhoz, székrekedéshez, szemgyulladáshoz, fülgyulladáshoz stb. képest…! A lábam ugyan természetesen akadályozott a haladásban, de mondjuk így legalább pont a gyerekeknek való tempóban tudtam közlekedni a sajátom helyett. És én is megörültem, amikor egy játszótérhez érkeztünk, hogy akkor most végre kicsit le tudok ülni. Az idő pedig: hibátlan! Érkezéskor még kicsit hűvösnek éreztük, és a szél mindig hidegebb volt, mint itthon, de napról napra melegebb lett, és gyakorlatilag a hazaindulásig felhőt sem nagyon láttunk (hasonló idő volt, mint itthon most, hét elején), akkor öt percre elkezdett esni egy kisebb eső, míg vártuk a reptérre menő buszt. De ennyi, a skandináv szürkeségből, borongósságból semmit nem kaptunk – szerencsére.
Aztán majd mutatom a képeket, de még annyit, hogy egyébként szerdától vasárnapig voltunk, a szállás Malmöben, egy napra meg átugrottunk Koppenhágába is. Életem első Airbnb-s foglalása, elvileg egy szobát osztottunk volna csak meg a szállásadóval, de ő gyakorlatilag egész ottlétünk alatt fél napot volt otthon, csütörtökön, utána azt mondta, meglátogatja a szüleit, és ránk hagyta az egész lakást. Ami meglehetősen kényelmes megoldás volt számunkra, ugyanis nem kellett attól tartani, hogy zavarja a gyereksírás, vagy, hogy a gyerekek össze-vissza pakolgatnak meg kapcsolgatnak mindent (a kisfiam konkrétan megtanult kommunikálni a mikróval), kényelmesebb volt az altatás is, az etetés, meg minden. Szóval még ez is jól jött ki.
És míg Portugáliából hazatérve azt éreztük, hogy egy brutális hétpróbán vagyunk túl, nem nyaraláson, leszívva és kifacsarva, most relatíve kipihenve, feltöltődve érkeztünk haza. Természetesen megbeszéltük, hogy ilyet legalább öt évig nem fogunk újra csinálni (azért kemény a repülés is gyerekekkel, meg alapvetően a városnéző túrák sem az ő műfajuk, ezt be kell látni), és bármelyikünk hozna is fel hasonló ötletet, mindenképpen beszéljük le, és jusson eszünkbe milyen stressz ez az egész – de ettől függetlenül ez a mostani nyaralás szerencsére összességében jól sikerült.
Na és akkor berakok pár képet, és ennyi.
Pytta blog 