sztrájk

Amíg ilyen szar marad az idő, addig sztrájkolok, egyszerűen nem vagyok hajlandó írni. Na jó, nem emiatt, de ez így sokkal jobban hangzik. A valódi ok, hogy egyszerűen nincs miről: már kb két hete folyamatosan betegek vagyunk így családilag, én szerencsére nagyjából megúsztam annyival, hogy folyik az orrom, meg köhögök, de cserébe kb mindenki más rosszabbul van, gyerekek éjszaka folyamatosan felkelnek amiatt, hogy nem kapnak levegőt/köhögnek/szomjasak/lázasak/vagy csak egyszerűen valami megmagyarázhatatlan nyűgjük-bajuk van, és bár én jó alvó vagyok, azért ezt kezelni kell, és a kialvatlanság aztán az egész másnapra is rányomja a bélyegét. És most ez megy permanensen.

Na szóval a lényeg, hogy várom a jó időt, hogy végre rendesen kikupálódjunk, ki tudjunk menni egyáltalán a városba, ne legyen köd, szmog, meg ez a nyomorék szürkeség, és akkor majd biztos nekem is több kedvem lesz bármiről is írni.

kilátások

Múlt hét hétfőn próbáltam valahogy megörökíteni a szmoghelyzetet, de különösebben nem sikerült… Annyi látszik belőle, hogy nem nagyon látszik semmi minden.

Viszont, ami ennél sokkal jobb, az a most péntek reggeli ködhelyzet, amiről ugyanabból az ablakból, kb ugyanarra nézve ezt láttam:

Ez már tényleg nem sok, illetve… ezen a képen például látható a napkorong – jobb felül, igen, az nem egy utcai lámpa. Brutál volt, nemhogy a túlpartig nem lehetett ellátni, de szinte még a közelebbi partig sem… És mindkét kép nagyjából ugyanabban a napszakban készült (az első 9:12-kor, a második 8:25-kor).

Egyébként a köd már csütörtök este is elég sűrű volt, a műjégen például ilyenek voltak a látásviszonyok:

Konkrétan a távolabbi oldalról nem lehetett látni a főépületet. A Vajdahunyad várat meg sehonnan sem, csak sejteni esetleg – pedig az sincs messze a jégpályától ugyebár :)