Most mintha valami perverz vágyat éreznék arra, hogy részt vegyek az utolsó napi bevásárlási rohamban. Egyébként már hosszú évek óta ez számomra a leggyűlöltebb dolog a karácsonyban (mármint a nyomorgás a boltokban), de valahogy ez az, amit soha, egyszer sem tudtam még megúszni, hiába határozom el ilyenkor mindig újra és újra, hogy “de jövőre már november közepén kitalálom mindenkinek az ajándékát, és meg is veszem”. Pedig olyan nagyon sok mindent nem is kellene kitalálnom, de valahogy mégsem sikerül… Most viszont hiányzik a tömegben való verekedés, és idegeskedés, hogy vajon sikerül-e mindenhez hozzájutni, amit kitaláltam…
Ez bizonyos szempontból már haladás, mert múlt hét közepén épp azon gondolkodtam, hogy egy tízes skálán nagyjából nulla és egy között mozog az az érték, amivel az ünnepre való ráhangolódásom fokát tudnám meghatározni. Valahogy idén ez az egész úgy elrohant mellettem, nem sikerült felvennem a fonalat. És mindezt úgy, hogy (…most számolgatok) a mai nappal bezárólag, tehát december huszonharmadikán már legalább három karácsonyi ajándokozós körön vagyunk túl.
Pytta blog 