Rég volt már rám olyan nagy hatással sorozat, mint a Menjek/maradjak című dokumentumfilm-sorozat. Eddig mindössze három rész készült el belőle, de iszonyú nagy potenciál van benne, remélem, sikerül tovább folytatni, bár a részek elég lassan készülnek el. Viszont mindet meg lehet nézni például a youtube-on is, ez jó.
Aki esetleg nem ismeri, vagy nem asszociál semmire a címből: a sorozat utánament azoknak a magyaroknak, akik ilyen-olyan okokból az utóbbi években úgy döntöttek, külföldön folytatják az életüket, és velük készítettek interjúkat, követték a mindennapjaikat. Mindegyik rész másik városban/országban játszódik, eddig elkészült egy New York-i epizód, egy londoni (ebből amúgy külön sorozatot lehetne csinálni, kétszer hosszabb mint a többi rész, de amikor vége lett, úgy éreztem, még csak most kezdett beindulni…) és egy holland. Tulajdonképpen sokféleképpen meg lehet valósítani egy ilyen sorozatot, és persze nehéz objektíven megközelíteni a témát, de azért úgy összességében azt hiszem elég sok aspektusból bemutatják ezt a jelenséget (mondom ezt három rész alapján, de ez a horizont a továbbiakban akár még jobban is kitágulhat). Alapvetően az emberi sorsok vannak a középpontban, az egyének, nem traktálnak semmilyen grafikonokkal, trendekkel, politikai háttérrel, elemzésekkel, talán a legjobb szó rá a naturalizmus, mert még csak narráció sincs, esetleg egy kezdőszöveg az elején, néha halljuk az interjúkérdéseket, de általában azokat sem, csak a beszélők mesélnek.
Amiért nagyon tetszett, az a hatás, amit elért nálam, mert valami végtelen szomorúság tört rám a részek után, mintha legalábbis egy népirtásról vagy holokausztról néztem volna filmet. Tudom, ez messze nem ilyen szörnyű, de valahogy az jött le, hogy emberek azért kezdtek kvázi “új életet” külföldön, mert itthon nem boldogultak, mégis kint a legritkább esetben váltak boldoggá. És, hogy valahogy megbélyegzettnek érzik magukat az otthon maradottak által, amiért “cserben hagyták” őket, viszont ott, ahol most laknak, csak “bevándorlók”, nemigen létesítenek kapcsolatot az ott élőkkel, nem részei a közösségnek. Nyilván ezt szofisztikáltabban is meg lehet fogalmazni, de most nagy általánosságokat nem akarok leírni, csak a benyomásaimat.
Lényeg a lényeg, ezt a sorozatot érdemes követni, vagy legalább egy próbát tenni vele (én a Londonnal kezdtem, szerintem az jó kezdés, annak ellenére, hogy hivatalosan a New York az első rész) annak, akit egy kicsit is érdekel az ilyesmi. A készítőknek meg: csak így tovább!
Pytta blog 