gyereknap

A fényképek rendezgetése során jöttem rá, hogy nem is írtam az “első” gyereknapunkról. Ami nem egy cukormázas rózsaszín történet, meg nem is vicces, csak mégis valami happening, amiről írhattam volna.

Szóval, mint azt nyilván mindenki tudja (aki volt már gyerek), május utolsó vasárnapja gyereknap. Ebből az alkalomból azt találtuk ki Sz-szel, hogy ha jó idő lesz, kivisszük a kislányunkat a Margitszigetre, mert “ott biztos lesz valami”. Ezt én vetettem fel, ugyanis a gimi utolsó éveiben én rendszeresen jártam a Margitszigetre ezen a hétvégén “dolgozni”, az itt szokásos nagy véradáson, ahol a koleszból többen jöhettünk mindenfélében segíteni a szervezőknek. Bár a véradás már jó ideje nem kerül ilyenkor megrendezésre, azért úgy emlékeztem, hogy azon kívül is számos gyerekprogramot rendeztek a véradás közvetlen szomszédságában (is), és úgy gondoltam, talán az ilyesmi nem “marad el”.

Lényeg a lényeg, felkerekedtünk, és az égvilágon SEMMILYEN gyereknapi programmal nem találkoztunk, pedig bejártuk az egész szigetet (be is kellett, mert az a helyszín, amiről itt írtam, a sziget másik végében van, a bringóvárnál/zenélő kútnál). Ez már csak azért is szomorú, mert amúgy a Margitsziget egy tök jó hely lenne, csak baromira kihasználatlan. Még az a szerencse, hogy kislányunk az egészből semmit sem érzékelt, őt még lekötötte a hatalmas szökőkút a bejáratnál, a kavicsgyújtés, az, hogy futkározhatott a réten, meg úgy egyáltalán bármi és bárki, akit útközben meglátott :)

Itt jó darabig elvoltunk