Jelképes mennyiségű munkával kezdtem az idei évet – bár ezzel a továbbiakban nem fogok dicsekedni -, lévén, hogy még se gépem, se asztalom, se székem az új helyen. Az egyetlen, ami vigasztal, hogy nem csak én egyedül vagyok ezzel így. Mindez az egész csapatnak is egy ideiglenes állapot, ugyanis februárig (-márciusig) egy bérelt irodaházban vagyunk, aztán költözés, aztán normalizálódhat valamennyire a helyzet. Szóval izgi.
Egyvalamire viszont teljesen ideális ez az állapot, mégpedig arra, hogy tanuljak a vizsgáimra. Tejóisten, vizsgák! Annyira fura volt, tegnap volt az első (igaz, volt már decemberben is gyakorlati tárgynál záródolgozat, de olyan igazi kollokviumi vizsga most volt először), hát egészen rámtört a nosztalgia, hogy basszus én most tényleg ismét egyetemista vagyok öt év után! :) Kicsit más persze, most például tizedannyira sem stresszelem magam, meg azért a megtanulandó anyag mennyisége is jóval visszafogottabb (pedig geográfusék sem az ezeroldalas bemagolnivalóról voltak híresek…), dehát azért mégiscsak – tanulás, meg egyetem, meg minden olyasmi, amiról azt hittem, hogy soha többé nem fogom csinálni!
Ma megyek a másodikra, aztán lesz még jövő héten kettő, és akkor tanulmányaim egyharmadán túlleszek. Februárban meg folyt. köv.
Pytta blog 