heti színes

Mivel még mindig nagyjából itthonról dolgozom, egész héten minden nap volt egy olyan pillanat, amikor azt hittem, hogy szombat van :) És ma végre tényleg. Gyerek mellett egyébként viszonylag nehéz otthonról munkát végezni, de szerencsére most még semmi komoly koncentrációt igénylő dolgot nem kellett csinálnom. Azért hosszútávon ez annyira nem fog működni, de most egyelőre még egészen élvezem a helyzetet.

Hétfőn kb két év után először ismét betettem a lábam a műjégre, jó volt. A korcsolyázás egy olyan sport, amit egyszerűen nem tudok megunni. Máig visszasírom azt a telet, amikor Óbudán laktunk kb 10 perc sétára a Szentlélek tértől, ahol felállítottak egy ingyenes korcsolyapályát a télre. Minden héten legalább egyszer lementem (és szerintem ez még idén is van/volt, csak most már lusta vagyok megtenni azt a félórás-negyven perces utat…).

Költségkímélési okokból az jutott eszembe, hogy kipróbálom a társasjáték-kölcsönzés intézményét, így most nálunk pihen egy hétig az At the Gates of Loyang című játék (a teljes ára tizedéért). Tegnap hoztam, eddig kettőt játszottunk vele, elég jónak tűnik (az a fajta termelős-kereskedős játék, amit eléggé szeretünk játszani, és mégis tud újat mutatni a játékmenetben). Sok kis bizbasszal kell ezt is játszani (mint a legtöbb ilyet), és úgy kell vigyáznom rá, mint a szemem fényére, mert ha hiányosan viszem vissza, akkor meg kell vennem.

Még le is fényképeztem, nem azért, mert annyira jó, csak elkezdtünk délután egy partit, amit félbe kellett hagynunk, mert közben Zsófi felébredt a délutáni alvásából, és gondoltam folytathatnánk este, ezért megörökítettem a játék állását. Persze aki nem ismeri, annak nem mond semmit, de legalább szép színes :)

munka

Jelképes mennyiségű munkával kezdtem az idei évet – bár ezzel a továbbiakban nem fogok dicsekedni -, lévén, hogy még se gépem, se asztalom, se székem az új helyen. Az egyetlen, ami vigasztal, hogy nem csak én egyedül vagyok ezzel így. Mindez az egész csapatnak is egy ideiglenes állapot, ugyanis februárig (-márciusig) egy bérelt irodaházban vagyunk, aztán költözés, aztán normalizálódhat valamennyire a helyzet. Szóval izgi.

Egyvalamire viszont teljesen ideális ez az állapot, mégpedig arra, hogy tanuljak a vizsgáimra. Tejóisten, vizsgák! Annyira fura volt, tegnap volt az első (igaz, volt már decemberben is gyakorlati tárgynál záródolgozat, de olyan igazi kollokviumi vizsga most volt először), hát egészen rámtört a nosztalgia, hogy basszus én most tényleg ismét egyetemista vagyok öt év után! :) Kicsit más persze, most például tizedannyira sem stresszelem magam, meg azért a megtanulandó anyag mennyisége is jóval visszafogottabb (pedig geográfusék sem az ezeroldalas bemagolnivalóról voltak híresek…), dehát azért mégiscsak – tanulás, meg egyetem, meg minden olyasmi, amiról azt hittem, hogy soha többé nem fogom csinálni!

Ma megyek a másodikra, aztán lesz még jövő héten kettő, és akkor tanulmányaim egyharmadán túlleszek. Februárban meg folyt. köv.