telefonváltás

Szinte hajszálpontosan 11 évig használtam az első és mindezidáig egyetlen mobiltelefon készülékemet, egy Nokia 3310-est. Jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy ideje emellett már céges telefonom is volt, de sajátot már ennyi ideje nem “frissítettem” (bő 6 évig pedig csak és kizárólag ezt használtam). Így most elég nagy váltás volt, amikor nem sokkal karácsony előtt egy új bankszámlanyitásnak köszönhetően (most ide nevet nem írok, mert ez nem a reklám helye, meg Magyarországon úgyis mindegyik bank gonosz, ez köztudott) kezembe vehettem az ajándékba kapott Nokia Lumia 530-asomat (márkahűség mindenekfelett), amin Windows fut, és olyan dolgokat tud, amiket igazából nem is értek – és legtöbb funkcióját valószínűleg soha nem is fogom használni.

Ezzel kapcsolatban elmesélem, hogyan tettem tönkre végérvényesen a 3310-est pár nappal az új telefon érkezése előtt, elég szomorú történet. Szóval munkatársam mondta, hogy a Lumiába majd csak mini SIM-kártya megy, úgyhogy ha nekem még régi van (mi más lenne!), akkor azt a Telenornál ingyen kicserélik, úgy, hogy kompatibilis legyen mindkét telefonba. Gondoltam, tök jó, hogy szólt, így majd egyből tudom használni az új telefont. Be is mentem, ki is cserélték, igen ám, de a telefon (a 3310-es) természetesen új SIM kártyának érzékelte az új SIM kártyát, a használathoz viszont kérte a biztonsági kódot. Ez egy olyan kód, ami gyárilag kb 12345, vagy 1111, én viszont minden valószínűség szerint korábban ezt kicseréltem egy olyan számkombinációra, ami egyik ma használt számkombinációmmal sem egyezik meg (szerencsére biztonsági kódot végtelen mennyiségben lehet próbálgatni beütni), és nem is emlékszem rá, tehát én magam vágtam el magam a saját készülékemtől :) (TIPP: sose változtassátok meg a telefonotok biztonsági kódját!)

Persze a Telenorban elmondták, hogy a régi SIM már inaktiválva lett, a Nokia szervizben (mert még ott is próbálkoztam) meg hülyén pislogtak rám, hogy ehhez a készülékhez már nincs “technikájuk”, nem tudnak vele mit kezdeni. Esetleg próbáljam meg valami “maszek” telefonosnál. Én meg úgy gondoltam, erre azért inkább nem adok ki pénzt, sajnálom, de valószínűleg többet úgyse fog kelleni a régi telefon, nézegetni meg kikapcsolt állapotban is elővehetem mindig.

Na de mindez már a múlté, mert immár egy windows phone feszül a zsebemben, remélem ez is bírni fogja legalább 10 évig, amikor meg már nem tudom, milyen kommunikációs eszközök fognak üzemelni (de remélem jobb aksikkal, mint a maiak!!!)

facebook

Haha, a facebook ismét tudatosította bennem, hogy mennyire nem használom. Sajnos nem tudom belinkelni, de van ez az “Ez történt velem 2014-ben” összeállításuk, ami esetemben egy darab képet, meg egy tőmondatot tartalmaz, de azt hiszem ez legalább kétszer ismétlődik, az aljára meg még a profilképemet is berakták, gondolom, hogy ne legyen olyan unalmas :)

Ami biztos: legalább egy valamit jövőre is fel kell töltenem, hogy az akkor aktuális facebook “ajándékomban” legyen valami, és megint tudjak egy jót nevetni.

Szünet

Tulajdonképpen egy elég izgalmas életszakaszon vagyok túl, amit sajnos nem sikerült megfelelő módon dokumentálnom. Sőt, hogy őszinte legyek, semmilyen módon nem sikerült dokumentálnom :) Majd esetleg utólag lehet, hogy írok róla, csak akkor már nem tudok olyan érzelmeket felidézni, amiket akkor éreztem, amikor valóban megtörténtek.

Mindenesetre mindenki megnyugtatására azt azért megosztom, hogy viharos gyorsasággal sikerült új munkahelyet találnom, olyannyira, hogy már most is az új helyen dolgozom, egészen pontosan hétfőtől. Csak igazából még nem ott vagyok. Ezek után azt hiszem már nem állíthatom teljes meggyőződéssel azt, hogy a közszféra nem hatékony. Egy piaci cég ezt nem tudta volna ennyi idő alatt megvalósítani :)

Ezzel együtt azt sem állítom, hogy az új helyem sziklaszilárdan biztos, és, hogy nyugdíjig már nem is szeretnék máshova menni, de ez persze megint csak a jövő zenéje. Most megnyugodtam, hogy minden OK, aztán a többit majd meglátjuk.

Két dolog tudja nagyon felkavarni az életemet, a költözés, meg a munkahelyváltás. Szerencsére – egyelőre legalábbis úgy tűnik – költöznöm egy ideig nem kell, és már jó ideje ugyanott lakunk. A munkahelyváltás inkább érzelmileg terhel meg, mint fizikailag, ezt viszont rövid pályafutásom alatt már másodszor kellett átélnem, és mit mondjak, nem volt kellemes. Ráadásul mindkétszer akaratom ellenére, és bizonyos értelemben a fejem felett dőltek el a dolgok, és ez meg aztán a legrosszabb, amikor az ember nem tudja a kezében tartani a dolgokat. Nem is tudom, hogy a bizonytalanság érzésénél van-e rosszabb.

Na de lényeg a lényeg, hogy minden rendben, most két hét karácsonyi szünet, aztán majd jövőre újult erővel. Ha közben még marad energiám, akkor meg megosztom a részleteket :)