2014. szeptember 22. napi bejegyzések

2014.09.22.

Megvoltak az első óráim az egyetemen (ez, hogy egyetem még mindig olyan furcsán áll csak a kezemre), mondjuk az úgy elég gyilkos, hogy péntek reggel bejövök dolgozni, és este fél hétkor végzek ott, dehát ennek ez a menete. A szombatok meg majd reggel nyolctól este hatig mennek, de most kivételesen az első etap elmaradt, úgyhogy csak lazán háromtól hatig toltuk az ipart. Ez lesz egy félévben ötször kéthetente, a közbülső időpontokban pedig háromszor lesznek tömbösített órák, lesz olyan szombat is, amikor órarend szerint reggel 8-tól este 8-ig van óra(!), és még csak egy rendes ebédszünet sincs közben… Na de az még a jövő zenéje. Az már biztos, hogy a jövőben megtanulom különösen értékelni a vasárnapokat, és úgy am block sokkal hasznosabban kihasználni minden szabadidőmet, mert nem lesz sok belőle :)

Most alapvetően kétféle óránk volt, az egyik ilyen elméleti-nyelvészeti alapozó jellegű modul (olyan szép nevekkel, mint “fordításelmélet”, “nyelvi normativitás, nyelvhelyesség”), a másik pedig konkrétan fordítás, ennek is két része van, a magyarról angolra, és az angolról magyarra. Egészen különböző felfogások vannak, például magyarról angolra (ami szerintem sokkal nehezebb) úgy fordítottunk egy szöveget, hogy mindenki egymaga, szótár használata nélkül, angolról magyarra pedig két-háromfős csoportokban, online/mobimouse szótár segítségével. Igazából mindkettő kemény volt, de talán az utóbbinak azért több értelmét látom. A harmadik “modult” (ezt csak én nevezem így) az alapozó tárgyak jelentik, amik az elsőhöz hasonlóan gondolom magyarul fognak folyni, ilyenekre kell gondolni, mint gazdasági alapismeretek, jogi alapismeretek, nemzetközi kapcsolatok, és intézmények (egyikhez sincs sok közöm, szóval ezek is biztosan érdekesek lesznek).

Sz-nek már részletesen frissiben elmeséltem az élményeimet, úgyhogy most itt nem fogok nagyon belemenni (amúgy is hosszú, és értelmetlen lenne, ahogy én fogalmazok…), de abszolút pozitív az élményem az órákkal kapcsolatban, egészen felvillanyozva értem haza mindkét nap.

A létszámot tekintve egyébként olyan 11-en vagyunk összesen a “szakon”, tehát a közös órákon, ebből az angolosok száma 7, tehát a konkrét fordítós órákon ennyien vagyunk, elég kiscsoportos (főleg az én előtanulmányaimhoz képest, amikor a kis létszámot a 20 fő jelentette egy órán). Összetételét tekintve pedig van három nyelvszakos, vagy tanár, plusz egy pszichológus, egy közgazdász, meg egy nemzetközi kapcsolatok végzettségű (a geográfussal elég egzotikus vagyok, azt hiszem). Rajtam kívül egy srác, meg öt lány, korban ez a 25+-30-as korosztály a jellemző, az angoltanár hölgy az anyám is lehetne, de ő kiugróan idősnek számít.

Más dolgok, amik a héten voltak: kedden megnéztük az idei @®© plakátkiállítást, ami, hát hogy is mondjam, már évek óta finoman szólva nem tűnik olyan humorosnak, de azért még mindig lelkesen látogatjuk (hiszen ingyen van, és közel van :) ). Ezt tettük idén is, és most kivételesen még fényképezőt is vittem magammal, hogy ha legalább egy jó plakátot látok, akkor azt be tudjam tenni ide illusztrációnak. Hát nem fényképeztem. Mindig az az érzés van bennem, hogy mennyire erőltetett ez az egész, és hát tényleg az. Fantáziátlan, izzadtságszagú, és olyan, mintha már tíz éve mindig csak ugyanaz a brancs küldene be pályaműveket, amiket évről évre rotálnak… Hát, lehet, hogy így is van. Mindenesetre legalább idén is fikázhatom ezt az egészet, és nosztalgiázhatok, hogy bezzeg gimis korunkban olyan jókat tudtak kitalálni. (Amúgy – de ezt már tényleg csak zárójelben – ez már csak azért is fura, mert idén választások is voltak/vannak, amire pedig egy csomó vicces dolgot ki lehet(ett volna) találni, lásd 2002/2006. Vagy most akkor tényleg cenzúráznak? Kétlem. Az is lehet, hogy akkor még jobban ment a poénkodás, amikor a fidesz volt ellenzékben.)

Vasárnap meg babakocsizás közben belefutottunk a Nemzeti Vágtába, mert hát ugye még mindig a Városligetbe szoktunk járni, Zsófit úgy felvillanyozta a tömeg, hogy majd kiesett a kocsiból, mindenkinek integetett, mutogatott és beszélt, és mindent meg akart fogni, nagyon tud tobzódni, amikor sok ember van körülötte. A lovak is érdekelték (nem láttuk a “vágtát” magát, csak a backstage felől közelítettük meg az eseményt, és vonultak mellettünk, de az bőven elég volt), de őket inkább csak szájtátva bámulta. Egyelőre az állatok közül a kutyák érdeklik legjobban, ha otthon mondjuk meghall az utcáról egy kutyaugatást, akkor mondja egyből, hogy vá-vá-vá-vá, és mutat ki. Párizsban például aludt rajtam, amikor valahol ugatott egy kutya, erre kipattant a szeme, vá-vá-vá, és vissza is aludt.

Akkor most röviden (hosszan) ennyi, majd még jelentkezem.