Képekkel telezsúfolt poszt következik, és igazából sokkal több kommentet nem is adnék hozzá.
Párizsban voltunk nyaralni kis családunkkal, elég izgalmas vállalkozás volt, de szerencsére minden flottul ment, kislányunkra tényleg büszkék lehetünk, mert nagyon strammul bírja minden kínzásunkat :)
Megnéztük a kötelezőket – például a Notre Dame-t. Ennek most az volt a különlegessége, hogy pont vasárnap jártunk ott, és pont kezdődött a mise amikor bent voltunk, úgyhogy hallottuk a harangjátékot, meg egy durva orgona-intrót is, olyan igazi “Notre Dame-i toronyőr” hangulata volt
Sacre Coeur
Moulin Rouge
Én ugye két éve jártam már egyedül Párizsban (bár az erről szóló blogbejegyzés azt hiszem, szintén elveszett sajnos), de akkor az egyetlen hely, ahova befizettem magam, az az Eiffel-torony volt. Így idén ellátogattunk a Louvre-ba is. Sajnos fényképen nem jön át a hely gigantikus volta, de tényleg brutálisan nagy, és brutálisan sokminden van bezsúfolva ide. Ez egy folyosókép.
A Louvre-ban rengeteg stílus és nép művészete zsúfolódik össze, van egyiptomi, mezopotámiai, antik görög, középkori, reneszánsz, barokk, képek, szobrok, freskók, ékszerek – és többnyire maguk a termek is látványosak.
A sokadik “kötelező”, az Eiffel-torony, aminek idén is csak a második emeletéig jutottunk (mint én két éve), ennek főleg sorbanállási okai voltak, mert ilyesminek azért nem nagyon akartuk kitenni Zsófit (a Louvre-ban szerencsénk volt, mert 20 (!) perc alatt bejutottunk úgy, hogy már jegy is volt a kezünkben). Talán látszik a képen is, de azért leírom, hogy óriási szerencsénk volt az idővel, mert tűzött a nap. Tényleg néha attól féltem, hogy le fogok égni :) Bár a szél is fújt néha, úgyhogy nem volt kánikula (meg egyáltalán – szeptember lévén nem is nagyon lehetett), de városnézésre tökéletes időnk volt.
A másik hely, ahol két éve nem jártam, és most szerettem volna megnézni, a La Défense. Ez egy futurisztikus irodanegyed, engem lenyűgözött, bár kicsit embertelen környezet (de ezért is nyűgözött le). A méreteket itt is nehéz visszaadni, de elég kicsinek érzi magát az ember :) Ez a Grande Arche, az “új Diadalív” pontosan a régivel egyvonalban, (ami egyúttal a Champ-Elysées vonala is a Louvre-ig), ez a városépítészeti összhang szintén lenyűgöz (és ez is olyan, ami ott a helyszínen – pl. a Diadalívnél állva, ahol a Grande Arche-ig, és a Louvre-ig is ellátni egyaránt), úgy megfogja az embert, de fényképen lehetetlenség visszaadni.
Még egy “életkép” a La Défense-ről. Nagyjából a kép közepén (kattra megnő!) homályosan fel lehet fedezni a Diadalívet. Ez az a “vonal”, amiről beszéltem (a fénykép pedig a Grande Arche-ról nyíló kilátást mutatja. (Most így elnézve ez a kép pont úgy néz ki, mint valami látványterv, de ez tényleg nem animáció, hanem fénykép!)
Bónusznak pedig egy kép arról, hogyan veszi birtokba kislányunk az alapvetően nagyobbaknak szánt játszóteret a Tuileriák kertjében :)
Pytta blog 