Megint van happening.
Valamikor tavasszal felvetettem Sz-nek, csak úgy hirtelen felindulásból, hogy milyen érdekes lenne, ha valamilyen fordítói tevékenységet végezhetnék, és, hogy tök szívesen jelentkeznék valami ehhez kapcsolódó képzésre is akár. Ezt ő meglepően támogatóan fogadta, és erősködött, hogy ne maradjak meg csak ilyen ötlet szinten, hanem tényleg kezdjek is el keresgélni, hogy milyen lehetőségek vannak erre vonatkozóan.
Böngészgettem a felvételi tájékoztatót, és végülis >>ezt<< találtam, ami árban is a legkedvezőbbnek bizonyult, helyileg közel van, és időtávban is elviselhető (csak 3 félév). És még mindig csak úgy félkomolyan, de beadtam a jelentkezésem. A leírásból is látszik, de azért hangsúlyozom, hogy én abszolút a futottak még kategóriában indultam, ez azt jelenti, hogy ha van egy diplomád, meg egy felsőfokúd az adott nyelvből, akkor jelentkezhetsz. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy olyan nagy túljelentkezés sem lehet, tehát aki jelentkezik (és befizeti a csinos kis összeget), azt jó eséllyel fel is veszik.
Kb ezt bizonyította a felvételi szóbeli része is, ami bő egy hónapja volt, ebédidőben ugrottam ki a Kálvin térre, előtte írtam nekik, hogy szeretném, ha én lennék az első, és tényleg délben elkezdték, behívtak, megkérdezték ki vagyok, mit dolgozom, hogyan képzelem az itt megszerzett tudás hasznosítását (kb ilyesmiket egyébként már a felvételihez csatolt motivációs levélben is leírtam), és ennyi, kijöttem, 5 perc sem volt az egész. Ez a felvételi (persze angolul – már ha bárkinek kétsége lett volna efelől -, de akkor is elég komolytalan).
Na de lényeg a lényeg, hogy tegnap kaptam a hivatalos értesítőt, miszerint felvettek! :) Ez azt jelenti, hogy 1) újra egyetemista leszek, tejóisten 2) az hagyján, de még BÖLCSÉSZ is leszek, és 3) én ezért az egészét még fizetni is fogok! :)
Mindegy, úgy vagyok vele, hogy ebbe most tényleg szívesen belevágok, kíváncsi vagyok, hogy hogy fog kinézni ez az egész. Meg nyilván szeretném komolyan is venni, ez meg igazán csak rajtam fog múlni, merthát egy kéthetente péntek-szombaton tartott képzéstől azért túl sok komolyságot biztosan nem lehet elvárni. De maga az, hogy szervezett keretek között tanulhatok nyelvet/fordítást (amit egyébként munka közben tényleg viszonylag sokszor kell művelnem), biztosan jól fog jönni. Aztán, hogy ténylegesen utána mit tudok kezdeni ezzel a tudással, az már egy másik kérdés, majd kiderül.
Meg egyébként annak is örülök, hogy valami mást tanulhatok most. Nem mondom, hogy az egyetemet anno nem szerettem, mert földrajzot tanulni fun volt, tényleg többnyire jó emlékeim vannak erről az időszakról, de ezt a témát biztos, hogy egy ideig nem szívesen folytatnám, mármint ilyesmi, hogy PhD, meg se fordul a fejemben, mert az ilyen doktori képzéseket sem tartom sokra (legalábbis földrajz szakon), meg magamat sem arra, hogy ilyenben részt vegyek, úgy értem ehhez tényleg kellene csinálni egy komoly kutatást, meg sok évig eltart, meg minden, és ennyi energiát erre biztosan nem fordítanék. Az angol viszont egy olyan terület, amit szívesen fejlesztek, és van is benne mit, őszintén szólva (ez most úgy hangozhat, mintha a földrajzban nem lenne mit fejleszteni, de nyilván nem így értettem).
Naszóval ez van most, kicsit fura érzés így “felnőtt”-fejjel ilyesmibe belevágni, de az megnyugtat, hogy valószínűleg a “csoporttársaim” is hasonló korúak lesznek, ha nem még idősebbek, szóval nem fogok kilógni. Majd meglátjuk, hogy milyen lesz, írok róla biztos.
Amúgy most kár, hogy a régi blog anyagait nem tudom visszanézni, lehet, hogy szemezgettem volna kicsit a régi egyetemista élményeimből, meg jókat röhögtem volna magamon, hogy miket csináltunk… Na de mindegy, rég volt az már, talán igaz se volt.
Pytta blog 