2014.07.31.

Elmentünk családostul a Szélrózsa utolsó kétésfél napjára (erről is mióta akarok már írni, de valahogy mindig elmaradt), és tök jó volt. Jó volt az idő, jó volt a helyszín (a soltvadkerti strand egy tóval, lehetett fürödni is, meg minden), még pár ismerőssel is találkoztam… Bár túl sokkal nem, és realizálnom is kellett, hogy bizony kicsit úgy tűnik, mintha “kinőttem” volna már ebből az “ifjúsági” korosztályból (vagy a korosztályom nőtt ki a Szélrózsára járásból). Persze voltak bőven idősebbek, de valahogy én magam nem találtam már a helyem a többiek között. Folyton azon járt az agyam, hogy ki az a csomó ember, akik korábbi szélrózsákon ott voltak, és találkoztam velük, most viszont nem. Na meg aztán az is kicsit elgondolkodtató, hogy a legtöbbet adó rendezvény (lelki értelemben is), a legőszintébb előadás, amin voltam, számomra a Kowalsky meg a Vega koncert volt (és egyúttal a legkellemesebb csalódás is, bár a zenéjüket alapból is nagyon szeretem, csak az előadásmódjukat nem ismertem, élőben még nem hallottam őket). Mindezt úgy, hogy több előadást is meghallgattam, voltam áhítaton, záróistentiszteleten, meg persze egy csomó másik koncerten is…

Egyébként kicsit azért is akartam elmenni most, hogy lezárjam ezt az egészet magamban, nem valószínű, hogy tudok/akarok még a jövőben menni, mert két év múlva valószínűleg még macerásabb lenne, és ez csak fokozódik. Gyerekkel amúgy sem feltétlenül egy ilyen hely a legalkalmasabb a kikapcsolódásra szerintem. És pont 10 éve volt (már csak a jubileum miatt is mentem most), hogy először voltam Szélrózsán, és természetesen az első tatai alkalom volt a legmeghatározóbb, és legpozitívabb, és legmaradandóbb élmény.

Más: sikerült beszereltetni a klímát otthon, az előkészítő röpke három hónapnyi utánajárást követően körülbelül hat óra alatt végeztek az egésszel. És működik, és kellemes, és nagy felfordulást sem okozott a szerelés, mármint nem lett összegányolva a lakás, meg ilyenek (három óra alatt kitakarítottam utánuk). És ennek most eléggé örülök, bár pont az elmúlt napokban nem kellett használni (igazából annak is örültem), de ahogy kezd melegedni az idő, a szobákban is felkúszik 27-28 fokra a hőmérséklet, és arra már jó, hogy van klíma.

Egy másik vicces dolog, amire pont a Szélrózsára leutazás közben jöttünk rá, hogy az autóban is van klíma :) Persze azt eddig is tudtuk, hogy van, de eddig azt hittük, hogy nem működik. Ugyanis hiába fújattam a levegőt, és tekertem le a legkékebb állásra, csak nem történt változás. Aztán gondoltam egyet, és benyomtam az A/C gombot, és elkezdett jönni a jéghideg levegő, és egyes fokozaton (4 fokozat van) is öt percen belül olyan hideg lett, hogy majd’ lefagyott a kezem. Röhögtünk egy jót a dolgon :) Eddig ugyanis mindig igyekeztünk vagy kora reggel elindulni, vagy minél később délután, mert Zsófi elég nehezen viseli a meleget, lehúzott ablakkal meg mégsem mehettünk vele. Szóval rájöttünk erre is időben, jó hülye vagyok, ismét kiderült. Egyszer majd rászánom magam, és elolvasom a leírást, hogy miket tud ez a kocsi, mert biztos tartogat még meglepetéseket számunkra… :)

2014.07.10.

Ha már eddig kb minden játékbeszerzésemet megörökítettem a blogon, akkor a most következőt sem hagyhatom ki. Múlt héten sikerült rátalálnom a Mr Jack in New York nevű társasjátékra, ráadásul a bolti árnál jóval olcsóbban (persze használtan), még úgy is, hogy egy vaskos postaköltséget is kellett hozzá állnom.

Róla van szó. Ez egy kétszemélyes játék, mostanában ez is szempont, hogy ketten játszható játékokat próbáljak venni, ha már veszek valamit, mert igazából ritka az, amikor nagyobb társaságot össze tudunk hozni (vagy nagyobb társaságba el tudunk menni), otthon meg azért jó elővenni ezeket unalmas perceinkben. A Mr Jack név ez esetben Hasfelmetsző Jackre utal, a játék lényege pedig az, hogy van egy gyilkos, meg egy nyomozó, és a nyomozónak le kell lepleznie a gyilkost. Ehhez a játéktéren van nyolc karakter, akiket felváltva mozgatunk (8 körön keresztül), kb az a lényeg, hogy láthatóvá, vagy láthatatlanná kell tenni őket, és minden kör végén megmondja a gyilkos, hogy épp látható-e vagy sem (ez azt jelenti, hogy lámpa közelében állsz-e, vagy van-e valaki melletted, akkor vagy látható), ez alapján lehet szűrni a gyanúsítottak számát, és a végén elkapni. De minden karakternek van egy különleges skillje is, meg aztán egyéb dolgokra is oda kell még figyelni, ami így leírva biztos sok lenne, de amúgy annyira nem nehéz játékról van szó. De sokat kell benne agyalni, meg kitalálni, mit fog csinálni a másik, meg megpróbálni félrevezetni, meg ilyenek, eddig még csak kettőt játszottunk vele, de már ez alapján is úgy tűnik, megérte az árát, szerintem még elő lehet szedni párszor, a játék is csupán 30-40 perc. Kicsit olyan, mint a Scotland Yard, meg a Cluedo keveréke, én ezek közül egyiket sem szeretem kimondottan (nem is tudom, azokat lehet-e ketten játszani), de a Mr Jack elég jól ötvözte a dolgokat :)

Szerintem két főre teljesen ideális, és a témától sem kell megijedni, mert igazából – ahogy a rajzolása is sugallja – ez egy könnyedebb fajta játék, nem olyan “véresen” komoly :)

 

 

 

2014.07.09.

Valamikor beszélgettem múlt héten egy rég nem látott haverommal (kiderült, hogy a foci-VB alatt, már hetek óta esténként itt árul hot-dogot a Szabadság téren, ami hozzám tök közel van munkahelyileg), és kérdezte, hogy mi van velem, és ez egy olyan kérdés, amire alapvetően sose tudok értelmesen válaszolni, de most még utólag is elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy tulajdonképpen tényleg semmi érdekes nem történt velem az utóbbi időben.

Mármint, persze történt azért ezmegaz, de olyan igazán elmesélnivalóról nem nagyon tudok beszámolni. És ezt a kis bevezetőt is csak azért írtam ide, hogy ne legyen senkinek hiányérzete: nyár van, meg minden, most lehet, hogy alapvetően egy poszt/hónap fogok jelentkezni. Persze nem, mert már ki is találtam, hogy ez után írok egyből még egyet, csak, hogy konzekvens legyek :)

Szóval az van, hogy az idő nagy részében: melózok, és ezzel tényleg el is ment a nap nagy része, a maradékban pedig otthon vagyok a kis családommal, figyelem, ahogy növekszik a kislányom, és mindig mutat valami új produkciót, és ennyi. Meg vannak a hétvégék, amikor kipihenem ezt az egészet.

Most hétvégén egyébként egy érdekes kis programunk volt, találkoztam osztálytársaimmal, de úgy, hogy mindenki hozta a gyerekét, is, szóval volt ott három kis csemete, akiket körbeült kilenc felnőtt, akik azt figyelték, hogy mit csinálnak. Hosszú-hosszú-hosszú évek óta egy kicsit azt éreztem, hogy feszengünk egymás jelenlétében, kicsit idegen volt ez a helyzet, és ez a közeg, de amúgy nem volt rossz, csak szokatlan. Majd augusztusban találkozunk több napra is majdhogynem ugyanígy, az már biztos fesztelenebb lesz – gondolom.

Defektes lett a bringám szintén múlt héten, de úgy, hogy bejöttem vele dolgozni, letettem a garázsba, és délután, amikor indultam volna vele haza, akkor láttam, hogy töklapos a hátsó (máig nem tudom, mikor hajtottam bele mibe). Emiatt aztán vennem kellett egy bérletet (május végén járt le a legutóbbi, azóta biciklivel róttam a város utait), és bár azóta befoltoztattam a kereket, most inkább trolival járok dolgozni, úgyis olyan esősek a napok mostanában. De ennek örömére (hogy van bérletem), elkezdtem ismét futni járni a Margitszigetre, ez meg úgy van, hogy reggel felkelek korán (6-kor), kimegyek busszal-villamossal, lefutom a távot, aztán hazajövök. Azt is lehetne, hogy biciklivel jövök ki, meg vissza, de kora reggel még igazából csak akkor kezdek felébredni, amikor már fél kört lefutottam a szigeten, ezért praktikusabb (meg biztonságosabb) tömegközlekedéssel.