2014. június havi bejegyzések

2014.06.13.

Ezt a képet pontosan június másodikán “lőttem”, amikor éppen nagyon gyorsan szükségünk lett volna egy Whirlpool-szervizre. Amellett, hogy iszonyú bosszantó volt, azért jót is derültem rajta, és életemben talán negyedszer (másfél év alatt) használtam a mobiltelefonom fényképezőjét. Érdemes elolvasni az egészet, és megtippelni, hogy hány általánost végzett, aki írta. Persze nem kell a mosógépszereléshez egyetemi diploma, ezt elismerem, de azért… na. Legalább azt jegyezte volna meg, hogy hívják azt a céget, amelyiknek dolgozik :) Mert az nem egy elgépelés, mint az “elérhatóség” :) (Meg a szerviz is rövid “i”, de ez már igazán szőrszálhasogatás.)

Fénykép0017

2014.06.12.

Péntek óta itt vagyunk szüleimnél (mármint múlt hét péntek óta), amikor még annyira nem volt meleg, hogy a szobában 21 fokot mutatott a hőmérő (szeretem ezt a házat ilyen szempontból, jól tartják a hőt a kb fél méter széles kőfalak). Aztán másnap beütött a kánikula, és már 22 fok lett, viccelődtem vele, hogy biztos minden nap egy fokot emelkedik majd. És tényleg, tegnap már 26 fok volt, ami mondjuk szerencsére nem ment feljebb (nem ment fel huszohétig), de azért már ez is durva. Még mindig jó bejönni, de már annyira sokat nem jelent.

Mondjuk kíváncsi leszek, otthon hány fok van, főleg a galérián, ilyenkor úgy szoktam aludni (takaró nélkül persze), hogy reggel arra ébredek, hogy csorog az izzadtság a tarkómon, na az nem egy kellemes élmény.

2014.06.06.

Ezt a posztot is még tegnap írtam (illetve nem, ezt most írom, csak holnapra időzítem, és nektek a “most” már tegnap lesz…), de így legalább minden napra jut egy bejegyzés, és így sokkal jobb nem? :)

Szóval a hétvégén voltunk “nyaralni”, és erről egy elmaradhatatlan képes beszámolót kell összeállítanom, szigorúan emberi ábrázolás nélkül, a személyiségi jogaink szigorú figyelembevételével.

Naszóval valamikor múlt hét elején, amikor lefoglaltam a szállást, még iszonyú jó ötletnek tűnt ez a kis túrázás, mert 30 fok körüli csúcshómérsékletek uralkodtak kis hazánkban már napok óta. Akkor valahogy úgy tűnt, hogy ez az állapot biztosan tartósan fenn fog maradni, de végül nem így alakult. Ezzel együtt maga a túrázás még mindig jó ötlet volt, meg szerencsére minden jól jött ki, de így utólag visszatekintve elég nagy mázlink volt. Mármint nem azzal, hogy rohadt hideg lett a hétvégén, hanem, hogy ennek ellenére sikerült megvalósítanunk a céljainkat.

Péntek délután lekocsikáztunk a Zemplénbe, egészen pontosan Hollóházára, ahol a szállásunk volt, ami még a google szerint is nettó háromórás út, én azonban úgy gondoltam, hogy ezt még meg lehet fűszerezni azzal, hogy Miskolcon bolyongunk egy kicsit (eltévedtem, na), így meg aztán… hát nem számoltam utána, de szerintem simán megvolt az négy óra is, pedig aztán hajtottam neki, főleg a zempléni szerpentineken :)

Nade lényeg a lényeg, hogy leértünk, este tízre már Zsófi is nagyjából aludt. Elfogadható volt a szállás is, konkrétan be kellett fűteni, de azt hiszem, ez az ittenieknek annyira nem volt meglepő, mint nekünk, maga a falu egy mély völgyben fekszik, úgyhogy sok napsütést nem kapnak, gondolom. Első nap elmentünk a Nagy-Milichez, ami Zsófi első ilyen jellegű kirándulása volt (meg nekem is) a frissen vásárolt csatos hordozónkban, tulajdonképpen jól viselte, többnyire aludt. Pedig elég szeles idő volt, meg hát mondanom sem kell, hogy konkrétan hideg, ami mondjuk nekem nem volt vészes, mert egyrészt hegyre fel annyira nem szokott fázni az ember, meg volt rajtam plusz nyolc kiló, de ő mindeközben mozdulatlanul üldögélt. De stramm kis csaj, nem lett semmi baja.

Kilátás a Nagy-Milicről – illetve a mellette található “szép kilátás” ponttól. Süt a zordság erről a képről, és tényleg ilyen idő volt…

Délutánra érkeztünk haza, amikor szépen elkezdett esni az eső, amikor komolyan elgondolkoztunk azon, hogy hétfő helyett inkább már vasárnap hazamegyünk. De azért megvártuk a reggelt.

Aztán vasárnap reggel sem volt sokkal jobb idő, de nem esett, sőt a felhők mögül időnként halványan mintha a nap is előbukkant volt, úgyhogy elindultunk a füzéri vár felé, amit kár is lett volna kihagyni, szép volt az odavezető út is, meg a vár is.

02_holloko_erdo

Az erdőben Hollóháza és Füzér között voltak ilyen “ősfák”, eléggé elütöttek a többitől, szép volt

fuzer_var

Így nézett ki a vár a falu felé közelítve

fuzer_falu

Ez pedig a falu a várból

Hétfőn aztán reggel indultunk vissza, de útközben még megálltunk Sárospatakon viszonylag hosszan városnézni (meg várat nézni), aztán meg Szerencsen ebédelni, és így értünk haza este hatra. Nem teljesen így terveztük ezt a dolgot, meg a fene gondolta volna, hogy június elején 15 fok lesz maximum, de azért összességében mégis jól sült el a dolog.

2014.06.05.

Minden egyes alkalommal, amikor eszembe jut, hogy valamit leírnék a blogba, eszembe jut, hogy mennyi minden van, amit nem írtam le, és igazából nem is tudom, hogy kezdjem el az egészet. Így aztán annyit agyalok az egészen, hogy aztán bele se kezdek, mert olyan macerás, és ismét eltelik egy nap. Kb két hete így vagyok ezzel a dologgal :)

Na de most aztán megemberelem magam! (Ahogy a mellékelt ábra is mutatja.) Bár őszintén szólva még most sem tudom pontosan, hogy mit írjak, de valamit fogok.

Voltunk a hétvégén nyaralni – de erről majd a következő posztban írok, mert képeket is akarok hozzá biggyeszteni, hogy látványosabb legyen, és így már túl hosszú lenne ez az egész. Meg amúgy is: két poszt, az kétszer annyi, mint egy, és akkor jól megjavítanám az írásgyakorisági mutatómat.

Az a helyzet, hogy mostanában ilyen csip-csup dolgok teljesen lekötöttek, és otthon is többnyire már csak filmezni, meg Unreal Tournamentezni volt erőm, tehát úgy is mondhatnám, hogy nem is volt miről írni. Például otthon egy ideje elrohadt egy pár görgő a zuhanyzónk ajtajában, és ezt az alkatrészt valami irreálisan macerás beszerezni – mint ahogy gondolom, kb minden más “alkatrész” jellegű dolgot, hiszen sokkal egyszerűbb, ha VESZEL EGY ÚJAT. De mindenből. Namost az volt, hogy írtam a Praktikernek, ahol vettük a zuhanyzót bő két éve, kb a típust is vissza tudtam követni még, illetve készítettem egy fényképet arról, hogy pontosan mire is gondolok: tényleg hülyebiztos módon közelítettem meg a dolgot. Az ügyfélszolgálat visszaírt, hogy a zuhanyzó gyártójánál érdeklődjem, ők nem tudnak segíteni, megadott egy elérhetőséget. Írtam oda is (ugyanaz az eljárás), visszaírtak, hogy ezt nem ők gyártották, nem tudnak segíteni. Újra írtam a Praktikernek, kaptam két másik címet, az egyik szintén visszaírt, hogy nem az ő gyártmányuk, a másik meg azt, hogy ilyesmivel egyáltalán nem is foglalkoznak, csak elektronikai cuccokkal – köszi Praktiker. Kezdtem belátni, hogy ez dead end, úgyhogy fogtam a jó öreg google barátomat (miért nem ezzel kezdtem?) beírtam, hogy “zuhanykabin görgő csere”, és láss csodát, a második linken (a fizetett hirdetéseket nem számítva) találtam is egy szimpatikus oldalt, ahol már láttam is, hogy van a kérdéses termékből, gyorsan ide is írtam egy e-mailt képpel, mindennel, jött a válasz, hogy van cucc, aztán meg is vettem (igaz elég horror áron, valószínű, ha az e-bayre megyek előbb, olcsóbban is meglett volna, mint 1700 Ft/db(!), de mindegy, látatlanban úgyse mertem volna berendelni Kínából). Aztán beszereltem, és működik. De ez az egész amúgy eltartott vagy két hétig :) Szóval zuhanykabin-görgőben már profi vagyok, keressetek nyugodtan!

Aztán volt más is, szordzs barátomék a harmadik gyerek születését követően már kicsinek találva a lakást, új helyre költöztek (de ezt így frankón beidőzítve, tehát a gyerek születése után cirka egy hónappal, amit én személy szerint nem kívánok senkinek – egy költözés maga is épp elég stressz -, dehát így jött ki, na). De még mielőtt a cuccokat átvitték volna, kicsit pofozgatni kellett a helyet, úgyhogy két hétvégén is átmentem egy-egy napra segíteni, festésben, meg pakolásban, meg ilyen viszonylag egyszerű dolgokban.

Most pedig azt tervezzük, hogy légkondit szereltetünk a lakásba, mármint a két szobába, de azt hiszem, egy bő hónappal előbb kellett volna elkezdeni a tervezést, mert most már annyira csúcsidőszak van, hogy nem igazán fogunk szerelőt találni… Kb két, vagy három hete jöttek felmérni a dolgokat, de az a csávó nem volt túl szimpatikus, meg aztán az ár sem, amit kikalkulált, aztán valamikor múlt hét elején jött egy másik, aki már biztatóbb volt, de a múlt hét közepére ígért árajánlat azóta sem érkezett meg, pedig már rá is telefonáltam egyszer, de úgy tűnik, eléggé el van havazva; aztán megkerestünk egy harmadik tagot is, aki már az állapotfelmérésre is azt mondta, hogy majd jövő héten térjünk vissza rá (ez volt kedden), szóval sok reményt nem fűzök hozzá, hogy augusztus előtt ebből bármi is realizálódik. Addig meg még pont két hónap kánikula áll előttünk.

Volt egy viszonylag eseménytelen csapatépítőnk is valamikor május közepén, csak azért mondom, hogy eseménytelen, mert igazából semmi vicces és/vagy megbotránkoztató sztoriról nem tudok ezzel kapcsolatban beszámolni, szokásos marhaságok, de amúgy semmi extra.

Zsófi lányunknak elkezdtek nőni a fogai, vele kapcsolatban most nagyjából ez a legnagyobb esemény. Persze ezer más dolgot is lehetne írni, az ember minden egyes nap rácsodálkozik, hogy milyen gyorsan nő, meg fejlődik, de tényleg, ez az ütem elég nehezen feldolgozható így “felnőtt” szemmel, szinte minden napra jut valami kis újdonság, vagy valami változás. Eddig még igazán problémamentesek vagyunk, azt mondhatom, egyedül az éjszakák frusztrálóak néha, például az, hogy Zsófi már jó ideje olyan 6 és fél 7 között kel, ami elég korán van, de hát végülis ehhez is hozzá lehet szokni, meg nagyobb bajunk ne legyen ennél :) (amúgy nem is én szoktam felkelni hozzá, ez azért hozzátartozik az igazsághoz…) Egyébként jól bírja az utazást, az új helyszíneket, új embereket, legtöbbször idegen környezetben, vagy idegenek között még jobban elvan, mint otthon. Szóval tényleg nem lehet rá panaszunk.

A jó idő beköszöntével (meg a bérleten való spórolás okán is) csomót biciklizek mostanában, ezt tökre élvezem is, bár pont tegnap gondolkodtam rajta, hogy bizonyos szinten a tömegközlekedés az egy közösségi élmény is, az ember sokkal jobban a közösség “részének” érzi magát, amikor együtt nyomorgunk a trolin, és fintorgunk, ha felszáll egy csöves is, és grimaszokat vágunk, amikor valaki a vesénkbe nyomja a táskáját… Naszóval az ilyen dolgok (meg leginkább az, hogy olvashassak útközben) néha hiányoznak, de egyébként jó biciklivel járni, az az illúzióm támad tőle, hogy fittebb vagyok (hát még, ha reggelente eljárnék futni is, amit már tavasz óta tervezek, de még egyszer sem jutottam el), pedig nem :)