Délután kimentünk a Városligetbe, nem titkoltan azzal a céllal, hogy megnézzük a majálist, de ami ott volt, arra egyszerűen nem voltunk felkészülve. Nem is tudom rendesen szavakba önteni, de egy igen erős szocio-kulturális sokk ért minket. Pedig én már voltam nem egy, nem két falusi búcsúban, tudom, mi az a ringlispíl, meg a kakasos nyalóka, de ami itt volt, az a legmerészebb álmaimat is túlszárnyalta. Budapest közepén egy akkor proletárvurstlit hoztak össze, hogy az valami hihetetlen. És nem csak az a durva, hogy olyan dolgokat árultak, amiket kb húsz évvel ezelőtt is láttam már gyerekkoromban, az igénytelentől a giccsesig mindent, meg a fűre kipakoló vándorcigányok (nekik már sátruk se volt), de hogy még a közönség is teljesen passzolt ehhez az egészhez. Tényleg, ennyi igénytelenül kinéző, ápolatlan, ízléstelen, tahó “paraszt” (elnézést az igazi parasztoktól) még egy jóféle faludiszkóban sincs ilyen arányban, mint ahogy itt voltak. És itt most félreértés ne essék, nem cigányozok, mert bár ők is nagy arányban képviseltették magukat, semmivel sem voltak gázabbak ilyen szempontból, mint a többiek, csak azt akarom kihozni, hogy egyszerűen elképeszt, hogy ebben a városban milyen társadalmi rétegek léteznek, és hogy számukra is ki van épülve egy komplett szórakoztatóipar, ami az elmúlt 20 évben nagyjából semmit nem változott. De tényleg, ugyanaz a vattacukor, ugyanaz a konzervdobozos céllövölde, ugyanazokat a szivárványsznű tájképeket áruló sátor, esetleg annyi plusz, hogy most a lángos meg a sült kolbász mellé már gyrost is lehet venni, és a sima lufi mellett van héliumos is…
Kár, hogy nem fényképeztem, mert érdemes lett volna. És ahogy elnézem, az internet is csak a dolog politikai vetületével foglalkozik (tény, erősen pártesemény volt a május 1.), a lényeget viszont kihagyták :)
Pytta blog 