Új darabbal bővült a társasjáték-készlet: Eclipse.
Ez már egy régóta kinézett játék, amit viszont eléggé félve vettem meg, mert egyrészt borzasztó drága, másrészt pedig több hátránya is van.
A félelmeim nagyjából beigazolódtak, de két játék után azt mondhatom, azért mégis érdemes volt beruházni rá, mert összességében baromi jól ki van találva a játék. Hogy mi nem tetszik benne? Először is baromi komplex az egész, először végigrágtam magam a 30 oldalas szabálykönyvön (ez egyébként nem extrém hosszú, de mivel elég információgazdag, ezért SOK), aztán Sz-szel kellett játszanunk egy egész próbajátékot, hogy úgy nagyjából megértsük. Most már tisztább, de ha olyan emberekkel szeretnénk játszani, akik most ismerkednek a játékkal, akkor szerintem kell egy jó húszperces szabálymagyarázat, aztán egy egész próbajáték mire minden világos lesz. Ez pedig annyira nem jó, mert nyilván egy kezdő hátrányban lesz, nem látja át annyira a játékot = nem tudja mit kell csinálni = nem fogja élvezni… De talán, ha ezen a kezdeti nehézségen átlendül valaki, akkor már jobb. De van más is: iszonyú sok token, kocka, lapocska, figura, izébizé van a játékhoz, amiket el kell rendezni, kiválogatni, eltenni, kivenni satöbbi, ami a játék előtt szintén egy jó húszpercet igényel, ráadásul óriási helyigénye van az egésznek (már ketten is, és minél többen játszunk, annál nagyobb hely kell), és nehézkesen kezelhető (egy rossz mozdulat, és leborítasz harminc fakockát, meg ilyenek), ez szintén megnehezíti azt, hogy újra és újra elővegyük, szóval nem egy könnyed délutáni társasozásra való játék, hanem komoly “alkalmat” kell teremteni rá. Igazából ezek voltak a félelmeim vele kapcsolatban, amik sajnos így is vannak, ehhez jön még, hogy iszonyú nagy a doboza, és tök nehezen szállítható.
De ha mindezeken túllépünk, akkor egy tényleg izgalmas játékot kapunk, amiben szerintem az a legjobb, hogy nincs túlnyújtva (a fél óra-háromnegyed óra/játékos nagyjából reálisnak tűnik), és bár minden szegmensét szerintem még nem sikerült teljesen kihasználnunk, illetve rájönnünk, hogy hogy lehet kihasználni, sok lehetőséget rejt magában.
Kicsit a játékmenetről: nagyjából arról van szó, hogy civilizációkat kell irányítani, mindenkinek van egy kezdő hatszög-területe (hexa), meg egy űrhajója, és a játék folyamán pedig minél több ilyen hexát kell felfedezned és elfoglalnod, azokra lehetőleg minél több lakosságot telepíteni, akik termelik neked a pénzt, tudományt, meg építőanyagot (a játék három “nyersanyaga”), amikkel tudod finanszírozni a további felfedezéseidet, a technológiai fejlesztéseket, és építhetsz űrhajókat, amik aztán már olyan hexákat is meghódíthatnak, amiken mások vannak (és ilyenkor természetesen csatáznotok is kell). Nagyjából erről szól a játék, kilenc “körre” van osztva, de egy körben több lépést is lehet tenni (attól függően, mennyi pénzed van), és a végén az a lényeg, hogy minél több pontot összegyűjts (természetesen azok után jár pont, hogy hány hexád van a játék végén, ha technológiában nagyon elöl vagy, akkor arra is, ha vannak építményeid, akkor arra is, illetve a csatákért is kapsz dicsőségpontokat). Mindez tök jól van strukturálva, és bár semmi újat nem ad a játék (szinte mindegyik mechanizmus ismerős, vagy hasonló egy másik játékbelihez), jól össze vannak dolgozva a lépések, ha már átlátja az ember a rendszert, akkor tényleg logikus, és kb megunhatatlan a játékfolyamat, mert borzasztó sok irányban lehet gondolkodni, és az ellenfél kb minden lépése után is optimalizálni kell a saját stratégiádat… Szóval jó kis agyalós játék, szerencsére már ketten is izgalmas (ez is az egyik félelmem volt, hogy nem lesz az, de szerencsére tök jó ketten is), és még úgy is, hogy csak azonos jellegű fajokkal vagyunk (eddig csak humanoidokkal játszottunk), de ezt még úgy is meg lehet csavarni, hogy az egyes játékosok külön fajokkal vannak, amiknek kicsit eltérőek az alaptulajdonságaik, tehát valamiben több előnyük van, valamiben meg hátrányban vannak, de ez is segítheti, hogy egyedibb stratégiákat dolgozzunk ki.
Szóval nem bántam meg a vételt (legalábbis ezzel nyugtatom magam :) ), de azért kíváncsi vagyok, hogy hányszor fogjuk tudni elővenni ezt a játékot!
Pytta blog 