2014.03.31.

Hétvégén megnéztem a 300: Rise of an Empire-t, és pár nagyon zavaró kérdés motoszkál azóta a fejemben. Az nyilvánvaló, hogy ez a film szar volt, semmitmondó, ötlettelen látványorgia, nulla értelemmel, történettel stb, stb. De:

– lehetséges az, hogy a 300 is ugyanilyen volt, csak akkor még borzasztó újszerűnek és menőnek tűnt, és ha újra megnézném, azt is lefikáznám?

– lehetséges, hogy ezzel a gagyi parasztvakító CGI-világgal teljesen átvertek anno, és az a film sem szólt igazából semmiről?

– tényleg nem volt benne semmi emlékezetes azon kívül, hogy “This is Sparta!”?

Mert ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, akkor bizony nagyon sajnálom, hogy felnőttem. De én akkor is úgy emlékszem vissza a 300-ra, mint egy jó filmre. Egy megoldás van, meg kell néznem újra, a Rise of an Empire-nek pedig még az emlékét is kitörölni a memóriámból. Egyáltalán kinek a beteg agyában született meg az a gondolat, hogy ezt folytassák? És még egy nagyon nyomasztó kérdés: ugye a Sin City folytatása nem ilyen lesz???

Sírva fakadok, ha olyan emberré válok, aki csak régi filmeket hajlandó megnézni, mert az újak már értékelhetetlenek a számára :)

(egyébként némi reményre ad okot, hogy a 300 7,8 pontos kapott az IMDB-n, a folytatása viszont csak 6,9-et, de attól még megvan a veszélye, hogy csak az emlékek szépítik meg azt a filmet…)

2014.03.30.

Kötelező jelleggel nekem is kell egy 4-es metrós képekkel tarkított posztot írnom. Kicsit már megkésve mert egyből péntek délután lett volna menő, de ez van. Egyébklnt a Keleti pályaudvart megnéztem már aznap, úgy jöttem haza munkából (2-es metróval, de nyilván átsétáltam megnézni az új megállót), csak nem volt nálam fényképezőgép. Ma délután viszont családostul kimentünk – mint sok ezer másik kíváncsi sorstársunk.

 

Érdekes dolog ez a “metróturizmus”, mert az emberek 99%-a tényleg azért megy csak rajta most, hogy megnézze, milyen, semmilyen valós úticélt nem köt össze. Aztán persze majd ez biztos más lesz, de az szerintem borítékolható, hogy ekkora forgalom nemigen lesz rajta többet, főleg nem hétvégén. Nem mondom, hogy a reggeli csúcsok tumultusát éltem át, de azért brutálisan sokan voltak.

A kezdeti eufória után (pénteken komolyan kicsit meghatódtam, amikor az átvezető folyosón sétáltam, és megcsapott az “új” érzése) azért meg kell állapítanom, hogy ezek az állomások elég szürkék, a vonal rövid, és abszolút nem érzi az ember, hogy mire is mentek el a számolatlan milliárdok. Persze örülünk, hogy van, meg, hogy vége ennek az egész szenvedésnek, de őszintén szólva nem ez lesz a metróépítések sikertörténete, amit büszkén mesélünk még az unokáinknak is… Sőt, tipikusan az a “kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk” érzésem van vele kapcsolatban :)

És a végére egy bónuszkép:

Más: tegnap leteszteltük, milyen az, amikor Zsófi mellett meghívunk embereket, áthívtam ugyanis volt osztálytársaimat, és meglepően jól sikerült az este. Mármint Zsófi nyugodtan aludt, mi meg nyugodtan beszélgettünk, meg társasoztunk, mindezt hajnali négyig (mondjuk óraátállítással együtt). Ennek megfelelően a mai napot félig zombi állapotban töltjük most itthon, de ennyit megért a dolog :)

2014.03.24.

Azért az szerintem elég jó teljesítmény, hogy zsinórban két hétvégén is sikerült olyan időpontra tenni kinti programot, amikor a lehető legrosszabb idő volt. Jó, a március 15-öt azért nehéz lett volna jól kihozni, de azért nem volt egy túl nagy ötlet kikocsikázni a Kékeshez, hogy aztán a süvöltő szélben felgyalogoljunk a csúcshoz kemény 300 métert, majd beüljünk enni egyet a helyi hüttébe. És mindezek után hazaautózni. Persze az érzéshez azért hozzátett, hogy Zsófi végigüvöltötte a kinti időtartamot (mostanában egyébként egyre erősebb hangokat fejleszt ki, illetve a fejhangon sikítás is kifejezetten örömére szolgál – mármint, hogy nem feltétlenül rosszkedvében kommunikál így), ezért aztán nem is erőltettük, hogy na, sétáljunk még egy kicsit az erdőben. De mindezek ellenére egyébként jó volt ez az egész, mert szordzzsal, és Ati barátommal voltunk együtt, és ilyen formában már rég találkoztunk, örültem, hogy most sikerült összehozni. De azért ha belegondolok, hogy előtte nap, pénteken milyen ragyogó napsütés volt, akkor azért kicsit csalódás fog el.

Ezen a hétvégén kisebbet terveztünk, de az időzítés ismét zseniális: egy hihetetlenül meleg és napos hétvégén vasárnap délutánra sikerült betervezni (és megvalósítani) egy Normafa – János-hegy sétát, igaz a János-hegyet csak megközelítettük, de nem mentünk fel rá, csak a libegőig, de még így is épp időben fordultunk vissza, mert az utolsó fél kilométert már szinte kocogva tudtuk le, hogy ne ázzunk meg annyira. Nem esett (még) vészesen, de nem lett volna jó kivárni.

Már várom viszont a következő hétvégét, igaz, még nem terveztünk be semmit, de ha pl kitaláljuk, hogy egész nap a lakásban akarunk maradni, vagy ilyesmi, akkor biztos gatyarohasztó meleg lesz.

2014.03.19.

Olyan jó régi* zenékre újra rátalálni, most például eszembe jutott, hogy hallgatok egy kis Fatboy Slim-et, és ezt a két számot három nap alatt már kb harmincszor meghallgattam:

Talking ’bout My Baby

That Old Pair of Jeans

Be akartam ágyazni őket, de most nagyon nem akarja, mindegy is (Egyébként az egész Why Try Harder album jó úgy ahogy van, ha valaki akar még jót hallgatni :) )

*Régi alatt persze nem azt értem, hogy Fatboy Slim számomra egy őskövület, hanem olyan zene, amit mondjuk mittudomén 5 éve hallgattam sokat, és azóta nem, de most elővettem megint

2014.03.18.

Talán már korábban reklámoztam, hogy fel vagyok iratkozva az 5perc angol hírlevélre, ami egy alapvetően tök jó kis szolgáltatás, angol nyelvleckéket, gyakorlófeladatokat, hanganyagokat küldenek naponta e-mailben – tényleg hasznos dolgok vannak benne legtöbbször, de azért sajnos sokszor marad benne elgépelés, pontatlanságok, vagy valami szerkesztési baki. A maiban egy egészen speciális “hiba” volt, amin majdnem felröhögtem, találjátok meg a kakukktojást:

Common Health Problems – Gyakori egészségi problémák:

to sneeze – tüsszenteni

to have a headache – valakinek fáj a feje

to feel sick/to have a stomachache – rosszul lenni (hányingere van)

Ouch! It hurts! to hurt – Jaj! Ez fáj! valakinek fáj valamije

to be ill – betegnek lenni

to have a flu / to have a cold – influenzásnak lenni

to feel dizzy – szédülni

to be pregnant / to have a baby – várandósnak lenni / gyereket szülni

(Most, hogy így végignéztem, igazából ha nagyon kukacoskodni akarnék, akkor többe is simán bele tudnék kötni, de én most kifejezetten arra gondoltam, hogy a terhességet, mint egészségügyi problémát hozza fel :) )

 

2014.03.12.

Tudom, hogy az ilyen spamekre egyszerűen nem érdemes időt vesztegetni, de ezt én már valahol nem tudom ép ésszel felérni:

Tárgy: Kitört a háború!

“A rendőrség 2014-ben megháromszorozza a traffipaxok számát!
Bizonyára téged is érdekel, hogy mit tehetsz LEGÁLISAN ellene.
Nézd meg az ingyenes videót (csak fél perc)!
Kattints a linkre: link (nyilván nem akarom őket reklámozni, úgyhogy ezt kitöröltem)

Kis András

U.i.: A videó csak a tisztességes,
figyelmetlenségből gyorshajtó sofőröknek szól. 
Ha Te is közénk tartozol, akkor kattints! (link még egyszer, ha esetleg az előbb nem sikerült volna kattintani)

Nekem csak az lenne a kérdésem, hogy mi az, hogy tisztességes, figyelmetlenségből gyorshajtó sofőr??? :) Olyan, aki amúgy SOSE száguldozik, de épp másfelé nézett, amikor jött a 90-es tábla az autóúton, vagy mi? Vagy nem vette észre főúton az útkereszteződés előtt a 70-es táblát? De amúgy végtelenül tisztességes? Mert ha van egy ilyen csoport, akkor azoktól szerintem inkább k*rvagyorsan vegyék el a jogsit, mert legközelebb véletlenül azt nem veszik észre, hogy a zebrán átmegy előttük egy gyerekcsoport, vagy, hogy piros volt a lámpa. Amúgy meg szokott állni a lámpánál, mert tisztességes, de ezek a rohadt rendőrök betettek még négyet a megszokott útvonalukra (meg két plusz zebrát is, hogy rohadjanak meg, ez már háború!).

Igazából nem is tudom elképzelni, hogy ki az, aki egy ilyen hirdetésre rákattint, de valahol szomorú, hogy minden bizonnyal erre is megvan a kereslet. Mint ahogy a legális rezsicsökkentő alkatrészre, meg benzinfogyasztás-csökkentő csodakütyüre, meg pénisznövelésre, meg alacsony kamatú kölcsönre BAR-listásoknak, meg masszázsfotelre féláron, meg mellnagyobbításra, meg tetoválás-eltávolításra, meg wellness-hétvégére kuponnal…

Jó, azt hiszem, a spam mappában nem fogok többet nézelődni, mert csak felhúzom magam :)

2014.03.10.

Eddig életem során nem (olyan) sok esküvőbe hívtak meg, de az elmúlt három év alatt legalább háromszor, vagy négyszer ütköztem a “Magyar népmesék” motívumba. Először én is azt hittem, hogy wow, ez tök eredeti, de aztán rájöttem, hogy ez a lehető legkommerszebb téma, ami csak létezik :) Szóval ha valaki esküvői meghívóban gondolkodik, és valami eredetit akar, akkor csináljon bármilyet, csak ne Magyar népmesék-eset!

2014.03.06. / 2

Az előző bejegyzés címét úgy kezdtem, hogy 2014.02, de rájöttem, hogy már március van, aztán meg a napot sem sikerült eltalálnom, csak a végén csekkoltam le, hogy már nem ötödike van, hanem hatodika. Még jó, hogy az évet eltaláltam :)

Egyébként ahhoz képest, hogy idén nem volt tél, eléggé várom már a tavaszt, jó lenne, ha vége lenne ennek a lagymatag időnek, kisütne a nap, és lehetne mondjuk biciklivel járni munkába, meg ilyenek (bár ennek csak az az egy hátulütője, hogy a munkába menet-jövet szoktam a legtöbb időt olvasásra fordítani a napomból, és azt biciklin viszonylag nehéz kivitelezni). Vagy tőlem lehet hideg is, csak akkor legyen rendesen hideg – és utána meleg :)

2014.03.06.

Az mennyire vicces már, amikor valaki ilyet ír fel a facebookra, hogy “kedves ismerőseim, most a böjt keretében 40 napig nem leszek elérhető facebookon, ne is keressetek”, aztán megad kb tízféle platformot/alkalmazást/tökömtudjamit, ahol viszont ugyanúgy elérhetik, majd a végén azzal zárja le (és ez az igazán vicces rész), hogy “mert úgy döntöttem, hogy csatlakozom az úgynevezett való élethez”. Mindezt természetesen angolul, mert internacionálisak vagyunk – és trendik (és nagyon sok a külföldi ismerősünk, akik naponta keresnek minket fb-n. Mert nagyon fontosak is vagyunk). És ez egy ismerősöm (fiú). Kedvem lett volna ráírni, hogy: öreg, egyrészt ki a %#*+t érdekel, hogy te hol leszel negyven napig, másrészt, ha úgyis elérnek, máshol, akkor kanyarodjunk vissza az első ponthoz, harmadrészt meg, ez amiket felsoroltál, ez nagyon nem a való világ :)

Én egyébként mindig is csodálkoztam azokon az embereken, akiknek valamiféle lemondást jelent, hogy mondjuk x napig ne netezzenek, neadjisten ne facebook-ozzanak (és ilyenkor mindig nagyon, de nagyon öregnek érzem magam), de azt hittem, ez kb 3-4 évvel ezelőtt lecsengett (mármint, hogy én akkor most nagggyon megtartóztatom magam azzal, hogy nem facebook-ozok), ma már azt kéne inkább, hogy x napig nem nyomkodom ötpercenként a telefonom/tabletem/tökömtudjamim érintőképernyőjét, mint egy hülyegyerek.

Apropó okostelefonok: múltkor a buszon láttam egy srácot, aki kínaiul, vagy vietnámiul, vagy nem tudom, milyen nyelven csetelt a telefonján, frankón írásjelekkel, elég keményen nézett ki :)