2014.01.31.

Ezen a héten háromszor is legalább 10 perccel a szokásos idő előtt elindultam dolgozni, és egyszer sem értem be hamarabb :) (Hozzáteszem, hogy átszállás nélkül jutok el a munkahelyemre, és az összmenetidő nagyjából 20 perc szokott lenni háztól házig.) Ebből egyszer azért, mert leesett a hó (nem kell több magyarázat), egyszer csak simán tökölődött valamit az ajtókkal a sofőr az egyik megállóban (de vagy öt percen keresztül), egyszer meg (ez ma volt) lezárták az egyik utcát, mert egy kínai nő le akart ugrani a második emeletről. Ott guggolt az egyik boltív párkányán, alatta meg a nézelődő tömeg, mint a filmekben, nekem meg arra kellett elmennem (szerencsére csak egy megállót kellett legyalogolnom). Vicces volt, bár nem tudom, mi lett a vége. Jövő héten inkább tartom magam a szokásokhoz, mert úgy látszik tök fölösleges sietni :)

Nem mellesleg ma jött a hír, hogy meghalt Jancsó Miki bácsi, ami miatt elég szomorú vagyok, bár új Kapa-Pepe filmre már amúgy sem számítottam… De azért ez akkor is – szomorú.

2014.01.17.

Múltkor megnéztük Sz-el a 12 Years a Slave-t, ami annyira felejthető volt, hogy utána pár nappal később újra kellett néznem a Django Unchained-t. Tudom, hogy nem igaz, hogy régen minden jobb volt, de a Django annyira sokkal jobb film, hogy össze se lehet hasonlítani a kettőt… Pedig emlékszem, amikor először néztem, nem nagyon nyűgözött le, úgy voltam vele, hogy megint Tarantino szokásos kliséi. És ez igaz is, de annyira jól használja az az ember a filmes eszköztárat, hogy az valami elképesztő. Kezdve a zenéktől a kamerabeállításokon át a vágásig – és hát ne feledkezzünk meg a színészekről, meg arról, mellékesen ő írta és rendezte is :) Na mindegy, én csak annyit mondok, hogy lehet fikázni az öreg Quentin bácsit, meg a filmjeit, de az a nagy igazság, hogy a Django-ra emlékezni fogunk még jövőre is, a 12 Years a Slave-re meg nem, ebben teljesen biztos vagyok. Egyébként tudja valaki kapásból, ki nyerte a legjobb film Oscar-ját tavaly? Nem? Azért nem, mert olyan szürke volt a mezőny, és idén is eléggé olyan sajnos. (Egyébként az Argo – nem, azt nem mondom, hogy rossz film, de ki az aki újranézné most csak úgy? Na ugye).

2014.01.16.

Alapvetően nem szeretem az illatosított dolgokat (pl. zsebkendő), de az illatosított pelenka az egy kifejezetten hasznos találmány szerintem :)

2014.01.02. Új év, új lendület

Na nehogymár ne írjak rendesen blogot! Az elmúlt időszakban kicsit elhanyagoltam a dolgot, de pedig mégse kéne, egyszerűen le kell írnom a gondolataimat ide. Ennek az érzésnek lehet valami köze ahhoz, hogy az elmúlt cirka hét év(!) posztjai elvesztek (egy kósza pendrive-on még lehet, hogy lesz valamiféle backup, de már egyre kevesebb a reményem erre), és amit valószínűleg már nem fogok tudni behozni, vagy kipótolni, de azért nem akarom megszakítani ezt a folyamatot.

Most az elmúlt közel két hétben otthon voltam, és sikeresen kipihentem az év fáradalmait. Idén egészen nyugodt volt a karácsony is, meg minden; egyrészt valahogy sikeresen megmenekültem az ajándékvásárlás okozta frusztrációtól (összesen egy estém volt, amikor boltról boltra járva úgy éreztem, hogy ez már sok, kicsit nagy a tömeg – de azért ez messze nem az az érzés volt, ami a korábbi években), másrészt idén először az egész ünnepeket “hármasban” töltöttük, nem mentünk sehova, hanem minket látogattak meg a “nagyszülők”, de ezt is megúsztuk egy nap alatt, mert pont úgy jött ki, hogy mindkettőnk szülei ugyanaznap értek rá, és így ők is örültek, hogy egymással találkozhattak, meg annak is, hogy minket láttak – és mi is örültünk, hogy mindez egy nap alatt lement. Aztán meg természetesen a szilveszter sem úgy volt, mint máskor, nekem volt ugyan egy tök jó előszilveszterem 30-án, de azon kívül 31-én nem csináltunk semmit már, egyszerűen úgy telt, mint bármelyik más este (kivéve, hogy az utcán folyamatosan petárdáztak, de különösebben ez se zavart a harmadikon csukott ablakoknál).

Pont azt az időszakot élhettem meg így, amikor kislányunk (nevezzük Zsófinak) már túl van a kezdeti nehézségein, kezd kitisztulni a tekintete, kezd gügyörészni, meg mosolyogni, amikor ébren van, és már el lehet őt szórakoztatni különböző tevékenységekkel, meg hangokkal, és már olykor meg lehet nyugtatni azzal, hogy felveszi az ember az ölébe. Ezek olyan jó érzések, az ember szülőnek érezheti magát tényleg, a babát meg a saját gyerekének, nem csak egy “feladatnak”, amit meg kell oldani, és 0-24 készenlétben kell lenni, hogy nehogy valamit rosszul csináljon (mindezt a teljes inkompetencia érzetével párosítva). Szóval ez most így tök jó volt, megnyugtató, és sokkal közelebbnek érezhettem magam én is Zsófihoz, mert ennyi időt a születése óta nem töltöttünk együtt, de az meg még egész más volt. Konstatáltuk magunkban, hogy ez a gyerek bizony rohamosan nő (nem hittem el, amikor “friss” négyhónapos apuka mondta nekem, hogy használjam ki, míg olyan kicsi, mert aztán egyszer csak megnő – és tényleg…), és hétről hétre fejlődik, valami újat mutat.

A második fázis azt hiszem az lenne, amikor már képeket is posztolgatnék, vicces aláírásokkal, hogy “Zsófi játszik a csörgővel”, “Zsófi érdeklődéssel olvasgatja a könyvek gerincét a polcon”, és “Zsófi nevetve belepisil a fürdőkádba”, de azért ott még nem tartunk. Szóval ezt mindenki képzelje inkább maga elé.

Most úgy érzem, mintha egészen fel lennék töltekezve az új évre, de igazából magam sem tudom. Lehet, hogy csak azért van mindez, mert ma úgy jöttem be dolgozni, hogy a héten kb csak az emberek 10%-a van bent, tehát érdemi munkát azt nemigen tudunk még végezni, ergo csak valahogy ki kell bekkelni ezt a két napot, és aztán megint hétvége… :)

Szilveszter

Nem emlékszem olyanra, hogy szilveszterkor ne maradjak fenn éjfélig, de most ez történt :) Sz is fáradt volt, meg nekem is annyira jól sikerült a 30-i előszilveszter, hogy kb. három óra alvással bekkeltem ki az év utolsó napját, és végül úgy találtuk, hogy jobban járunk, ha alszunk egyet :) Tervben volt a gyerekpezsgős koccintás is, de azt majd legközelebb. Azt hiszem, tényleg kezdek öregedni…

De azért így utólag is BUÉK mindenkinek (és természetesen idén is megfogadom, hogy többet blogolok majd, mint tavaly, de nem tudok garantálni semmit…)