visszaszámlálás

A terhességnek van sok nehéz fázisa (pl. az eleje alapvetően nem kellemes, van akinek igazából végig nem az, és most még nem is kell nagy problémákra gondolni), de talán az egyik legnehezebb, amikor az ember elér a végéhez, viszont azt nem tudja, hogy pontosan mikor is jön az a vég :)

Én persze ezt “testközelből” nem tudom megélni, de Sz már napok óta egyre feszültebb, mert bár még viszonylag messze a kiírt időpont (október közepe), tulajdonképpen már bármikor bekövetkezhet a szülés, mint olyan, és nyilvánvaló, hogy izgul, hiszen nem élt még át ilyesmit, pontosan azt sem tudja, hogy fog kezdődni, mik lesznek a “jelek”, mire lehet számítani. És ez azért kellőképpen nyugtalanítani tudja az embert, nyilván engem is valamennyire, de én függetleníteni tudom magam ettől például úgy, hogy nem vagyok otthon, és a munkával foglalkozom, vagy mást csinálok, ő viszont ezzel “él” együtt, igazából nem nagyon tud nem gondolni rá, bármit is csinál, hiszen ott van vele… :) Szóval mostanában már mindennapos beszédtéma, a mi-lesz-ha-ez-történik, vagy mi-lesz-ha-az-történik, vagy mi lesz, ha ekkor, és mi lesz, ha akkor, és hogyan legyen stb, stb. Hosszútávra mindenesetre már nem merünk tervezni semmit, meghívni is csak félve ismerősöket, vagy elígérkezni bárhova is. És tényleg a legfrusztrálóbb az, hogy nincs egy pontos dátumunk (mármint van, de az nem sokat jelent), csak nagyjából belőve, és ezért mindenfajta tervezés is értelmetlenné válik.

De majd egyszer túl leszünk rajta, és akkor már nem is gondolunk ezekre a napokra, mert egészen más problémákkal fogunk szembenézni :)