visszaszámlálás

A terhességnek van sok nehéz fázisa (pl. az eleje alapvetően nem kellemes, van akinek igazából végig nem az, és most még nem is kell nagy problémákra gondolni), de talán az egyik legnehezebb, amikor az ember elér a végéhez, viszont azt nem tudja, hogy pontosan mikor is jön az a vég :)

Én persze ezt “testközelből” nem tudom megélni, de Sz már napok óta egyre feszültebb, mert bár még viszonylag messze a kiírt időpont (október közepe), tulajdonképpen már bármikor bekövetkezhet a szülés, mint olyan, és nyilvánvaló, hogy izgul, hiszen nem élt még át ilyesmit, pontosan azt sem tudja, hogy fog kezdődni, mik lesznek a “jelek”, mire lehet számítani. És ez azért kellőképpen nyugtalanítani tudja az embert, nyilván engem is valamennyire, de én függetleníteni tudom magam ettől például úgy, hogy nem vagyok otthon, és a munkával foglalkozom, vagy mást csinálok, ő viszont ezzel “él” együtt, igazából nem nagyon tud nem gondolni rá, bármit is csinál, hiszen ott van vele… :) Szóval mostanában már mindennapos beszédtéma, a mi-lesz-ha-ez-történik, vagy mi-lesz-ha-az-történik, vagy mi lesz, ha ekkor, és mi lesz, ha akkor, és hogyan legyen stb, stb. Hosszútávra mindenesetre már nem merünk tervezni semmit, meghívni is csak félve ismerősöket, vagy elígérkezni bárhova is. És tényleg a legfrusztrálóbb az, hogy nincs egy pontos dátumunk (mármint van, de az nem sokat jelent), csak nagyjából belőve, és ezért mindenfajta tervezés is értelmetlenné válik.

De majd egyszer túl leszünk rajta, és akkor már nem is gondolunk ezekre a napokra, mert egészen más problémákkal fogunk szembenézni :)

sorozatok

Megosztom egypár sorozatos benyomásomat is az elmúlt időkből, félig-meddig kedvcsináló jelleggel, vagy nem is tudom.

Részt vettem az Archer című animációs sorozat feliratozásában, így most már minden rész elérhető magyarul is az egyik legjobb most futó animációs sorozatból(!). Nem tudom, erről írtam-e már, jövőre ötödik évadját fogja taposni a sorozat, ami egy tapló-bunkó titkosügynökről szól (amolyan anti-James Bond), és a világ legbénább ügynökségéről, ahol csak és kizárólag flúgos arcok dolgoznak, ebből adódóan pedig nagyon sok vicces szituációba keverednek, akár egy akcióról van szó, akár a szürke hétköznapokról. Az egyik erőssége a sorozatnak (ahogy talán már ki is derült) a karakterek, egytől egyig imádom őket, szerintem nagyon jól el lettek találva, persze kérdés, hogy bejön-e a sorozat világa az egyszeri nézőnek, de ez nagyjából már az első részben ki is derül, szóval nem árul zsákbamacskát a sorozat, meg nem is kell várni rá 5-10 részt, hogy “beinduljon”, első résztől kezdve maximumon pörög :) A másik erőssége a forgatókönyv, rengeteg popkult utalással, kikacsintással, szóviccel van tele… Érdemes rákeresni, már ha van rá ideje az embernek, mert ha megtetszik, akkor bizony elég sok részt meg lehet nézni belőle egyszerre… :)

A másik nagy “felfedezettem” egy igazi klasszikus, a Monty Python Flying Circus. Ezt senkinek nem kell már bemutatni, én magam is láttam belőle szkeccseket (a Spanish incquisition megmaradt, de olyanok is voltak, amikről nem is tudtam, hogy Monty Python – pl. a Hülye járások minisztériuma), de így egyben, elejétől kezdve megézni – egész más. Iszonyúan tömény, azt is hozzá kell tenni, tehát már egy részt is fárasztó megnézni, kettőt egymás után meg kifejezetten megterhelő, de jó minden részt megnézni, mert van benne egy csomó visszatérő karakter, meg poénok, ami korábbi poénjaik újragondolása (korábbi részekből), újrajátszása, vagy újra-kiforgatása, amit igazán nem is lehet érteni anélkül, hogy korábbi epizódokat nem láttál. Korábban úgy gondoltam, hogy a Monty Python már lejárt lemez, annyira oldschool, hogy már biztos nem vicces, de ennél nagyobbat azt hiszem nem is tévedhettem volna, sokkal viccesebb, mint sok “új” vígjáték, és tényleg annyira eredeti, és abszurd, hogy mindig tud valami meglepőt húzni.

új beszerzések

Megosztom a legújabb társasjátékbeszerzéseimet, mert ehhez mindig lehet szép képeket betenni, meg akkor már a tapasztalatokat is megosztom.

A 7 Wonders-hez vettem egy újabb kieg.-et, és elhatároztam, hogy ez lesz az utolsó, mert igazából szerintem ha több is lenne már benne, akkor pont az a “kezelhetősége” veszne el a játéknak, ami még úgy-ahogy megvan. Hozzáteszem, már így sem egyszerű a játék, új embernek elég ijesztő nekikezdeni, a Cities kiegészítő még jobban megbonyolítja, szóval kár továbbmenni… Na lényeg a lényeg, hogy a Wonder Pack-et vettem meg, ami csupán újabb “csodákat” tartalmaz, mármint csoda-alaplapokat, úgymint a Stonehenge, a Kínai nagy fal, a brüsszeli Pisilő kisfiú, és az Abu Szimbel-i templom (ami mondjuk nekem egyből kiesik, mert azt csak a Leaders-szel együtt lehet játszani). Mivel amúgy is iszonyú nagy a játék variálhatósága, ezért legalább 20 játszmát kéne játszani szerintem, hogy értékelni lehessen a kiegészítő hasznosságát, de azért előzetesen az a tapasztalatom, hogy jók az új táblák, üdítően hatnak az összképre. Múlt héten nyomtunk egy nyolcfős játékot is, kétfős csapatokkal, ami egy szintén olyan variáns, amit még nem próbáltam, de tetszik, így egy játék után (Cities+Wonder Pack is benne volt). Egy baja van csak a 7 Wonders-nek, hogy újakkal nehéz belekezdeni, de ha már egy társaság ismeri, akkor nagyon jó partikat lehet nyomni vele :)

Egy gémklubos leakciózáson vettem egy Carcassonne játékvariánst, ami a Castle névre hallgat. Ennek az a különlegessége, hogy egy meghatározott “játéktéren” belül kell lerakni a kis lapocskáinkat, továbbá extra “akciókat” is lehet nyerni, de a lényege nagyjából ugyanaz, mint az alapjátéknak. Ez viszont egy olyan játék, ami csak ketten tudunk játszani, de azért (is) vettem, hogy legyen olyan is, amit ketten is igazán jó elővenni (nekem egyébként a Carcassonne nagy kedvencem, igazából messze a legtöbbet szerintem ezzel a játékkal játszottunk eddig, megunhatatlan.

Még egy kiegészítőt is vettem akciósan (kihagyhatatlan ajánlat volt), az Alhambra 1. kiegészítőt, amivel már régóta szemeztem, de csak most került rá sor. Alapvetően az Alhambra számomra mint játék hamar kimerült, nagyjából félévente egyszer, ha elővesszük, ketten kifejezetten unalmas is szerintem, de többen sem volt túl izgi. Viszont: az első kiegészítő tényleg nagyot dob rajta, sokkal több apró taktikázási lehetőség nyílik meg benne, sokkal kevésbé “lejátszottak” a játszmák, tehát ad bele egy kis izgalmat, sőt, ketten is egész más így (eddig még csak ketten játszottunk vele, de egyből két kört is, olyan jó volt). Szóval csak bánom, hogy miért nem vettem meg ezt már előbb, mert így túl hamar elkönyveltem az Alhambrát egy közepes játéknak, ami jó, de “semmi extra”. Na pont ezt az extrát adta meg a kieg.

Az utolsó  játék pedig egy önálló darab, amit szintén csak azért vettem, mert kihagyhatatlan volt, meg olcsó is amúgy, egy Trans America játék használtan. Ennek a kistestvérét, a Trans Europa-t már ismertem (ugyanaz, csak Európa-térképen), egyszer pár éve szordzs barátom mutatta. A játék lényege, hogy egy térképen kell településeket összekötni vasúti sínekkel egy háromszögekre osztott rácson. Semmi extra a játék, nincsenek bonyolult szabályok, meg többórás agyalás, kb fél óra alatt lepörög, és kellemes kikapcsolódást ad, de már hiányzott egy ilyen is, mert a “komoly” játékok néha pont azért nem kerülnek elő (vagy csak nehezen), mert nem akarunk két-három(-négy!) órát ülni fölötte. Persze ez is izgalmasabb több játékossal, de ketten sem rossz. Egyszer még korai felbuzdulásból meg is csináltuk házilag (mármint az Európa-változatot) Sz-szel, emlékszem, kis gyufaszálak voltak a sínek, de aztán nagyon gyorsan eltűnt a játék, évek óta nem tudjuk, hogy hol lehet, meg őszintén szólva nem is volt olyan szép a kivitelezése… És ebben a mostani verzióhoz még egy mini-kiegészítőt is kaptunk, a neve Vexation, arra szolgál, hogy kicsit megnehezítsük az ellenfélnek a vasútépítést (ahogy arra a ‘Vexation’ név is utal – bosszúságot okozhatunk egymásnak). Én teljesen meg vagyok elégedve ezzel a vásárral is :)

És azt hiszem, most egy időre tényleg kivásároltam magam (persze ez is most az elmúlt kb 4 hónap összefoglalása volt, azért olyan nagy tételben nem nyomom…)

Reklám vége :)

találkozások

Múlt héten találkoztam két volt koleszos szobatársammal (még a gimis időkből), tegnap meg stoker barátommal, akivel tulajdonképpen ha jól számolom, két évvel ezelőtt beszéltem utoljára, és azóta eléggé eltűnt a színről, és a mostani találkozót sem volt egyszerű összehozni, de végülis egy egész jót beszélgettünk. Persze volt is miről, így két év távlatából :) Azért az valahol elgondolkodtató, hogy mennyire meg tudnak szakadni biztosnak tűnő emberi kapcsolatok, csak úgy egyszerűen, hogy “elsodródunk” egymástól, vagy “elmaradozunk”, másfelé kanyarodik az életünk. Kíváncsi leszek, hogy a jövőre aktuális 10 éves osztálytalálkozón ki, és hogyan fog megjelenni…

A múlt heti találkozó kevésbé volt “megrázó”, mert a srácokkal olyan félévente azért össze szoktam futni, és ahhoz képest nem sok változás történt velük – meg végülis velem sem.

Most meg a nyelvvizsga újabb körére való felkészülés gyanánt betettem magamnak a BBC Radio 4-et, ami kb a hazai Kossuth rádiónak felel meg, sok magazinműsorral, meg beszélgetéssel, eddig hallgattam egy műsort a női asztronautákról, az elefántcsont-kereskedelemről, az idősödés problémáiról, egy rádiójáték második részébe belehallgattam (amit nem nagyon tudtam lekövetni, miről szólt…), illetve folyamatosan hallgatom az órás híreket, ahol a legnagyobb esemény a kenyai plázalövöldözés, mert több brit állampolgár is meghalt. Ez a rádió egyébként egy az egyben olyan, mintha valami nyelvtanulós felvételt hallgatnék, tényleg szépen beszélnek benne, úgyhogy ajánlom mindenkinek :) (persze mérsékelten érdekes a műsor, de nyelvtanulásra első osztályú)

iskolakezdés

Reggel hétkor annyira lehangoló volt ma a Petőfi rádiót hallgatni, amikor bemondták, hogy “egy óra múlva becsöngetnek”, pedig már rég nem járok semmilyen iskolába, de ez valahogy belém égett, hogy ilyenkor valami rossz történik. És amúgy még azt sem mondhatom, hogy szenvedtem az iskolában, bukdácsoltam volna, vagy ilyesmi, őszintén szólva szerettem suliba járni, mert jó volt a környezet, a hangulat az osztályban, és még a tanárok sem voltak olyan vészesek… Csak ez az egész, hogy vége a nyárnak, a napsütésnek, a hosszú nappaloknak, ez olyan végtelenül lehangoló tud lenni – na és mellette még az iskola is elkezdődik :) Gyerekként ez azt hiszem elég nagy sokk tud lenni. Apósom most hétvégén nálunk volt Nagybörzsönyben (mert nem mellesleg szombaton volt nővérem esküvője, amiről most így külön szerintem nem írok beszámolót, de egyébként jó volt), egyik délután sétált az utcán, ahol találkozott pár vidám kisgyerekkel, akik ott bicikliztek, erre odaszól nekik (direkt szivatásból persze):

– Na fiúk, várjátok már az iskolakezdést?

Erre a mosoly egyből lehervad az arcukról:

– Hát, egyáltalán nem…

Így leírva persze ez nem vicces, de ahogy magam elé képzeltem a jelenetet, hogy a nagydarab joviális bácsi elrontja a gyerekek egész hátralevő napját, aztán boldogan megy tovább a dolgára: az már vicces.

Szóval: itt van az ősz, itt van újra, de legalább egy szép nyarat tudunk magunk mögött… :)