paintball!

Volt osztálytársaimmal már régen felvetődött a dolog, hogy el kéne mennünk paintball-ozni – ismét. Merthogy egyszer már voltunk, az érettségi körül, ami iszonyú jó volt, de lássuk be – már jó kilenc évvel ezelőtt!!

Szóval most már tényleg kézbe vettük a dolgokat, és kitaláltuk, hogy elmegyünk, aztán a szervezés persze nem volt egyszerű, a nagy felbuzdulásból végülis az lett, hogy kőkemény 3, (azaz három) ember jött el az osztályból, és rohamtempóban még az utolsó napokban kellett kb 11 másik vállalkozó szellemű és ráérő lelkes csapattagot keríteni. Már-már kezdtünk lemondani a dologról, de végülis 11-en csak lettünk a végére (összesen), Ami azért egyébként elég tisztességes. Sőt, kiderült, hogy párhuzamosan egy másik csapat is jön, akik viszont csak öten voltak, ezért aztán szépen összeolvadtunk, és egy jó kis 8-8 elleni játék kerekedett belőle. Az kb pont ideális.

Itt voltunk, ez egy pince/barlangos pálya, a kilenc évvel ezelőttihez képest sokkal nyirkosabb, büdösebb, és kisebb volt, de a kompaktságában rejlett a nagyszerűsége, végülis nem arról szólt, hogy össze-vissza futkosunk (legalábbis én ezt csináltam anno), hanem sokkal jobban számított a helyezkedés, taktika, gyorsaság, összeszedettség. És szerintem sokkal több “menetet” is játszottunk, mondjuk az időt nem mértem, de max fél óra lehetett egy kör, átlagban pedig 15-20 perc alatt lementek. Kicsit hiányzott a szabadtér, de ennek is megvolt a feelingje, az biztos.

És a kis hely egyik tulajdonsága, hogy sokkal közelebbről érkeztek a golyók, arra emlékszem, hogy a múltkori paintball-on is FÁJT, és az jó érzés, de, hogy hatalmas piros duzzanatok keletkezzenek, az azért új (és szerintem nem is én jártam a legrosszabbul, Lütz barátomat például úgy eltalálták a feje búbján, hogy az utolsó játékra már be sem állt, és egy óriási púpja lett…), és akkor meg is mutatnám azt a sérülést, amire annyira büszke vagyok, hogy le is fényképeztem XD

Szigorúan 18 éven felülieknek csak!!!

nosztalgia

Valamiért tegnap annyira unatkoztam, hogy felmentem az iwiw.hu-ra kíváncsiságból, és két dolgot állapítottam meg:

– egyrészt, hogy régen SOKKAL több ismerősöm volt :)

– másrészt, hogy az “ismerőseim” nagyjából kétharmadát ma már nem ismerném meg az utcán, ha szembejönne velem. Ez azért kicsit fura érzés, volt akinél már név alapján sem tudtam belőni, hogy ez meg ki(????), nyilván lányoknál, akik megházasodtak és nevet változtattak…

Mindenesetre vicces, de régi ismerősök böngészgetésére emiatt még mindig jobb az iwiw, mert akkor még ész nélkül jelölgetett be boldog-boldogtalan, az fb-nél ezt már annyira nem éreztem, pedig aki engem bejelöl, azt azért vissza szoktam jelölni, ha csak egy kicsit is rémlik, hogy kiről van szó.

Azok a régi szép idők… :)

Krakkó

Két hete voltam Krakkóban munkaügyekből kifolyólag, csak annyira nincs kedvem semmihez ebben a melegben, hogy már azóta halogatom, hogy írjak róla :) De most berendezgettem a képeimet, úgyhogy megint jöhet valami, ami feldobja kicsit az oldalt.

Ketten voltunk egyébként, izgalmas volt, mert kocsival kellett menni, ami ugye hivatali kocsi, amire ugye vigyázni kell, de szerencsére nem volt semmi gond. Keresztüljöttunk a Tátrán, szép volt, de arról sajnos nem csináltam képeket. Egyébként Krakkó meglepően közel van, én most voltam először életemben, de ha tudom, hogy ilyen egyszerű eljutni ide… :) Szóval ha jól kifogja az ember, akkor hat óra alatt oda lehet érni – a jól kifogás alatt pedig azt értem, hogy nem megy előtted három kamion ötvennel, mert az út egysávos, és a hegyek között viszonylag nehéz előzni… Így a visszautunk például jó hétórásra nyúlt, de azért még így sem vészes szerintem… Az idő meg nem ilyen szép volt, mint most, hanem elég sokat esett, de azért például a városnézésen pont jó volt még, itt fényképeztem viszonylag sokat:

Mária templom a főtéren

Posztóház – a főtér másik felén

A Krakkói Egyetem egyik belső homlokzata

Nahát ilyesmik történnek…

meleg van

Olyan szinten izzad a tenyerem, hogy azt el nem tudom mondani. Tényleg, folyik a billentyűzet, papírlapot már meg se merek fogni, csak két ujjal, mert átázik…

árvíz

 

Mi mást is csinálhattam volna vasárnap délután (ha már úgyis itthon maradtunk hétvégén), minthogy lefényképezem az árvizet, ami jelenleg ugyan rekord, de azért én kíváncsi lennék, hogy meddig marad az. Az előző például összesen hét évig volt az, és ez a mostani jó 30 centivel rávert, ami azért elég sok, de nem kizárt, hogy mondjuk három év múlva jön valami még nagyobb.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy legalább 1000 többé-kevésbé ugyanolyan kép készült csak ma délután, mint amiket én is csináltam, tehát az egyediségnek még csak a látszatát sem akarom kelteni, de én velük ellentétben nem a facebookra pakolom fel ezeket, hanem a blogomra :P Illetve csak egy részüket, de mindegy, ha többet akartok látni, akkor… akkor irány a facebook, biztos mindenkinek van x+1 olyan ismerőse, aki megállás nélkül “posztolja” az árvizes képeket, hát hogyne. Egyébként egyszerre félelmetes ez a sok víz, meg békés is, mármint, hogy csak úgy folyik – közvetlenül melletted :) Mindenesetre itt Pesten (vagyis a belvárosban) nincsenek házak víz alatt, úgyhogy a tragikus részébe könnyebb nem belegondolni… Na mindegy, jöjjön három gondosan kiválogatott fotó a legjobbak közül:

Roosevelt tér környéke, Lánchíd

Látkép a Gellérthegyről

Villamossínek és piknikhangulat a Lánchíd budai hídfőjénél