Street View

Fél délelőtt a Google Street View-t nézegettem, ez a google egyik legdurvább kezdeményezése szerintem a Google Maps után, mármint el sem tudom képzelni, hogy mennyire grandiózus ez az egész, hogy mennyi adatot gyártanak ezekkel a képekkel, és, hogy ez miért éri meg nekik…

Először persze pesti kis otthonunkat néztem meg, semmi extra, nem láttam rajta ismerőst.

Viszont utána rákerestem a kis falumra is, ahol kb mindenkit be lehet azonosítani szerintem, aki épp az utcán volt, otthon például a régi kutyánk (valamikor ősszel készültek a képek gondolom) lett megörökítve, ahogy megugatja a Google-kocsit, és anyám (!) is ott van, amint épp a kertet takarította – gondolom. Vicces :), persze ki van takarva az arca, dehát megismertem. Kár, hogy nagyszüleim nincsenek valahol az udvaron, szívesen csinálnék egy printscreen-t, és megmutatnám nekik, szerintem el sem tudnák képzelni, hogy ez mi. De anyámnak megmutatom azért, ő se nagyon fogja érteni.

A Nagy Testvér tényleg figyel.

UPDATE: ezt a képet muszáj betennem, mert annyira jó:

a Google és a kutya

tábor

Hétvégén voltam Bárka tábortalálkozón, igazából félig-meddig azért is mentem, hogy elbúcsúzzam tőlük, merthogy egy ideig most több, mint valószínű, hogy nem fogok részt venni, illetve segítőként szinte biztos, hogy már soha többet, esetleg egynapos látogatóként.

Egyébként elég régen voltam már ezelőtt is, talán egy egész év is eltelt úgy, hogy nem jelentkeztem, így aztán most mindenki úgy fogadott, hogy “jéé, te is eljöttél?”, kb mintha azt mondták volna, hogy jéé, te is élsz még?, de azért örültem, hogy örültek nekem.

Az alapvető élményem ugyanaz volt, mint ami mindig is szokott ezeken az alkalmakon lenni, jó volt hasznosnak érezni magam, meg látni, hogy jó élményeket szerzünk embereknek, hogy örülnek, hogy itt lehetnek. Ezzel együtt persze volt sok üresjárat is, illetve sokmindent nem tudtunk megvalósítani, amit talán beterveztünk, éshát szokás szerint aránytalanul sok idő elmegy a kajálással, készülődéssel, lefekvéssel/felkeléssel, dehát ez már csak így szokott lenni. Szerencsére nagyon jó volt az időnk, egy kicsit meg is fogott a nap szerintem, sok jó beszélgetésem volt, meg tényleg jó volt látni ezeket az embereket. Ahogy számolgattam magamban, ősszel lesz nyolc éve, hogy részt vettem az első tábortalálkozón. Az azért már egy elég nagy időtáv :)

És biztos, hogy fogok még hallani róluk, ha máshogy nem, akkor interneten keresztül, de valószínű élőben is találkozunk még, mindenesetre lélekben búcsút vettem ettől a társaságtól, jó volt velük lenni, sok pozitív dolgot kaptam tőlük, meg én is sok emlékezetes élményt, most pedig ideje egyet előre lépni.

hírek

Van egy elég nagy hír, amit már rég meg akartam osztani, de igazából nem is tudom, hogy van-e ennek helye itt, meg egyáltalán, de azért ha már belekezdtem, akkor legyen: szóval apa leszek, úgy néz ki :)

Ezt a bejelentést pedig meg fogom fejelni valamikor egy 12 hetes ultrahang-képpel is, már ha sikerül bedigitalizálni, csak lusta vagyok arra is, mindenesetre fotón már láttam a gyermekemet (“élőben” azért nem, mert az ultrahang-vizsgálatra nem mehet ám be az apa, legalábbis ingyen nem, és most erre annyira nem voltam felkészülve, hogy kinn is maradtam). Ez egy izgalmas időszak lesz azt hiszem, de nem akarok személyeskedni, úgyhogy ebben a témában nem várható több bejegyzés, egészen – kb október közepéig, az a céldátum, aztán majd meglátjuk, hogy eddig hogy lesz – meg utána is…

Játékok újra

A közelmúltban bővült egy kicsit a játékkészletem, amit szerettem volna megosztani, mert ez az én (egyik) kis büszkeségem. És legalább letesztelhetem, hogy hogy kell a képeket betenni.

Mindkettő csak kiegészítés, önálló játékból most a Le Havre elég nagy beruházás volt, meg annyira most nincs igényem újra, ki kell használni a meglévő lehetőségeket.

Szóval még karácsony előtt szemet vetettem a 7 Wonders: Cities nevű kiegészítőjére, amit sajnálatos módon már akkor sem lehetett kapni. Aztán a korábban már említett társasjáték-fórumon valaki bedobta, hogy van neki eladó, én meg rácsaptam, mert egyrészt azt az infót kaptam, hogy itthon csak augusztusban (augusztus! úristen!) lehet csak kapni legközelebb, és az kicsit messze van, másrészt meg amikor e-bay-en nézelődtem, csak olyan opciókat találtam, amik irreálisan drágák lennének postaköltséggel együtt – pedig amúgy sem olcsó ez a kieg, vagyis nem VOLT az – amíg még kapható volt.

Lényeg a lényeg, hogy hozzájutottam egy olyan verzióhoz, amivel az állítás szerint csak kétszer játszottak, és akkor is kártyavédővel, ergó tökéletes állapotban volt (és tényleg), szóval nagyon örülök neki! Amit tudni kell róla, hogy van benne egy új laptípus (ami 9-9 kártyát jelent koronként), plusz két új város, plusz lehet nyolcan is játszani(!), plusz lehet kétfős csapatokban is játszani (ezt még nem próbáltam), szóval nagggyon állat!!! :) Ketten is jó, hatan is játszottunk vele, meg nyolcan is, mindenhogy jó. Nagy fun lenne a Leaders-sel együtt kipróbálni, bár úgy lehet, hogy már kicsit túlkomplikált…

Hát így néz ki…

A másik, amivel már nagyon régóta szemeztem, a Power Grid Central Europe / Benelux kiegészítő. A Power Gridhez készült kiegészítők jellemzően új térképtáblák, viszonylag minimál kiszerelésben, tehát úgy kell elképzelni, hogy van egy tábla, be van fóliázva, oszt kész. Viszont az a jó bennük, hogy egyrészt kétoldalasak, másrészt meg spéci szabályok vannak hozzájuk rendelve, ebben az esetben pl. a Central Europe-nál jobban töltődik vissza a szén, Bécs különleges státuszt foglal el a hulladékégető erőművek tekintetében, illetve bizonyos országokban építkezve nem vehetsz atomerőműveket, a Benelux-oldal meg gyorsabb játékmenetet ígér az olcsóbb hálózatosodás-értékeknek köszönhetően (ezt még nem próbáltam). Rengeteg ilyen kieg létezik, van Spanyolország-Portugália / Nagy-Britannia-Írország / Korea / Kína / Brazília / Oroszország / asszem India is, meg még ki tudja mennyi… Viszont ez a kieg azért poén, mert beépülhetsz Kecskemétre, Győrbe, vagy Nyíregyházára is, és az tök poén szerintem. Merthogy ebben Magyarország, Szlovákia, Csehország, Ausztria, és Lengyelország van. És ez mennyire jó már! :)

Hát ezek mennek :)

 

harmadik

Már a posztok címezése is gondot okoz…

Elég nehéz helyzetben érzem magam, mert például amikor volt a leállás, akkor egy csomó dolog az eszembe jutott, hogy “majd ezt is leírom”, meg “majd azt is leírom”, aztán persze nem írtam le semmit, mert úgysem tudtam volna kiposztolni – meg most már nem is tudom, hogy miket akartam írni. Na mindegy, ez egy szar helyzet, valahonnan fel kellene venni a fonalat, és ha jobban belegondolok, két dolgot mindenképpen tudnék írni, de igazából ezekhez sincs sok kedvem, mert ugye olvasók híján, akik a másik blogon várják még mindig, hogy történjen valami…

Na mindegy, azért megpróbálok valamit. Lesz ami lesz. (tudom, az ilyen jellegű szenvedéseket elolvasni még rosszabb, mint megírni, de most ez jött, remélem nem lesz ilyen több…)

második

Azért ezt az elegáns földgömb .gif-et behoztam, hogy ne legyen olyan egyszínű, próbáltam más menüpontokat is hozzáadn oldalt, de egyelőre nem akarja azt csinálni, amit én. Nagyon nem, de mindegy, ez van.

első

Khm… na hol is kezdjem. Igazából azt se tudom, mikor jut el bárkihez is ez a bejegyzés, hiszen akik (esetleg) az előző blogomat olvasták, azok nem értesülnek róla, hogy ez létezik… Na mindegy, szóval kezdem az elejéről a történetet:

Volt egyszer egy olyan blogszolgáltató, hogy freeblog. Ez egy ideig nagyon szép és volt, aztán egyszer átesett egy nagy ráncfelvarráson (olyan 2007 körül emlékeim szerint), de én még azután is kitartottam mellette. Szerintem én vagyok voltam az egyik leghűségesebb felhasználójuk. De ez mellékes.

Szóval ezek után szintén viszonylag zökkenőmentesen működött, aztán valamikor tavaly volt olyan, hogy kb másfél hónapnyi poszt csak úgy elveszett (és ha nincs a google cache, akkor máig siratnám őket), most pedig olyan közel egy hónapja egyszerűen NEM LEHET POSZTOLNI, nem engedi a gép, és bár én türelmes voltam, most már meguntam, és fogtam magam, átköltöztem ide.

Ez sem volt egyszerű, és eredetileg nem így akartam, hanem úgy, hogy fogom az egész blogot, és átimponrtálom ide, de természetesen a wordpress nem kompatibilis a freebloggal (megjegyzem: mi az, ami egyáltalán kompatibilis a freebloggal?), ezért ez nem működött, így most manuálisan átmásoltam a legutolsó harminc posztot, hogy azért ne legyen teljesen üres a felület, és mostantól itt folytatom megszokott tevékenységemet.

Ez most közel sem úgy néz ki, ahogy kinézhetne, illetve ahogy a régi kinézett, de most ennyire van energiám, nem nagyon szeretek megtanulni új dolgokat amúgysem (ezért is tartottam ki ilyen sokáig a megboldogult freeblognál), de majd ha már expert leszek, akkor kicsinosítom az oldalt – vagy nem, lehet, hogy a letisztultság jobb. Mjad meglátom. De addig is írogatok bele, mert grafomán vagyok.

Aki pedig esetleg nem ismerte volna az előzményeket, annak ajánlom olvasgatásra a Pytta blog ver.1-et, bár nem hiszem, hogy bárki is arra vetemedne, hogy ezt az anyagot elolvassa, legalább egy hétig tartana nonstop szerintem, de akinek erre van ingerenciája, csak nyugodtan:

http:\\pytta.freeblog.hu

Azért én sajnálom ezt, nyolc (8, úristen!!!) év után kellett váltani, majdnem összejött az ezer poszt… na mindegy.

Szóval első bejegyzés :)