Tegnapelőtt voltam egy állásinterjún, amivel elég hülye helyzetbe hoztam saját magam, és tulajdonképpen nem is tudom, hogy mi lenne a dolog megoldása. Elmondom az egész sztorit, úgyhogy mindenki készítse be a popcorn-t meg a kólát, és helyezkedjen el kényelmesen (na jó, azért nem lesz olyan hosszú, de azért jól hangzott):
Szóval amikor októberben kiderült, hogy nem hosszabbítanak meg tovább, véletlenül pont találkoztam egy volt egyetemi csoporttársammal, aki történetesen a szakmában helyezkedett el, és kétségbeesésemben meg is kérdeztem, nem tud-e valamilyen jó helyet esetleg… Mire kiderült, hogy de, náluk pont üresedés lesz a közeljövőben, és szerinte lenne esélyem, úgyhogy küldjem csak el neki az önéletrajzom. Na hát én kapaszkodtam minden fűszálba, úgyhogy természetesen el is küldtem, ez a hely amúgy egy olyan tanácsadó cég, amiről egyébként is jó véleménnyel vagyok, picit ismerem más munkáink kapcsán, jók a referenciái is, meg minden.
Na de aztán ugye nekem sürgős volt a munkahely-váltás, és egyrészt nem tudtam várni, másrészt meg a másik lehetőség – az a hely ahol most vagyok – több szempontból is ideálisnak bizonyult, hiszen ismerem az emberek jó részét, a munkák jellegét is, illetve magát a légkört, meghát ide egyértelműen felvettek, kvázi “hívtak”, csak először nekem kellett “meghívatnom” magam (ebből csak azt akarom kihozni, hogy itt semmit nem kellett letennem az asztalra ahhoz, hogy felvegyenek). Éshát azóta is itt vagyok, de kíváncsiságból azért nem mondtam le a másik helyről sem, már csak azért sem, mert meg akarom “mérni” magam, hogy éles helyzetben mennyit számít a tudásom és tapasztalatom.
Nahát ez az éles helyzet most jött el, mármint a keddi interjún, amikor tényleg totálisan ismeretlen emberek között kellett megmutatnom magam. Alapvetően pozitív volt a benyomásom, és úgy tűnt, az övék is, úgyhogy jövő pénteken lesz egy második kör, ahol az “ismerkedés” után a komolyabb szakmai kompetenciákra térünk rá.
Azóta viszont azon kattog az agyam folyamatosan, hogy mi van, ha felvesznek??? Azért mondom, hogy hülye helyzet, mert ez esetben oda kell állnom a főnököm elé (aki kvázi “szívességből” felvett a mostani helyemre), hogy köszönöm, de inkább átnyargalnék máshova. Ezzel megszűnne a biztos állás (mert ez egy határozatlan idejű szerződéses kormánytisztviselői hely, ami elég stabil, jól fizető állásnak mondható, igaz egy kormányváltás bármikor megrengetheti…), egy hosszú szakmai kapcsolat csomó fontos emberrel akiket már megszoktam, és egy teljesen új “térben” kellene elhelyezkednem, ahol még nem is tudom, hogy pontosan mi lenne a feladatom. Ha viszont (második verzió) a leendő helyen mondanám azt, hogy köszi, hogy felvennétek, de inkább mégse, csak kipróbáltam, menne-e, akkor kínos helyzetbe hozom a csoporttársam (egyrészt), másrészt meg lehet, hogy egy sokkal érdekesebb, változatosabb, és -főleg – politikamentesebb munkahelyet hagyok “veszni”. Szóval ez a dilemmám, amit legkönnyebben az oldana meg, ha nem nekem kellene választani, ami egy módon lehetséges, hogy a jövő pénteki interjú után azt mondják, mégsem én vagyok a megfelelő… Szóval addig azt hiszem feleslegesen agyalok a vészforgatókönyveken, de egyszerűen nem tudom kikapcsolni :)
Más: ma voltam angol szintfelmérőn, mert indul nyelvi oktatás munkahelyi keretek között (ezt is olyan rossz lenne kihagyni; ingyenes, heti két alkalom májusig, ergo simán felkészít nyelvvizsgára), azt mondták C1-C2-es szinten vagyok, ami jólesett, mert én is ide pozicionáltam magam (ez nem teljesen azt jelenti, hogy felsőfokú szint, hanem azt, hogy ERRE fognak felkészíteni majd. Egyébként ha mégse járnék rá, egy C-s nyelvvizsgát akkor is be akarok próbálni tavasszal, mert kíváncsi vagyok, hogy menne).
Van még sokminden, de a legégetőbb dolgokat azt hiszem kiírtam magamból :)
Pytta blog 