Blue Like Jazz

Van egy tök jó könyv, amit egy amerikai keresztény író, Donald Miller írt, és magyarul is kiadták, a „Kék, mint a jazz” címet viseli. Alapvetően saját maga bukdácsolásait írja le az életben, meg hitbeli tapasztalatait, élményeit, felismeréseit, csalódásait, oly formában, hogy a könyv mindegyik fejezete (kb. 15) egy-egy témára összpontosít, hit szeretet, megváltás, bűnök, satöbbi. Idén valamikor (azt hiszem tavasszal) csináltak ebből egy filmet, amit most nagy érdeklődéssel hétvégén meg is néztem.

Bár elég nagy csalódás volt a film, sokkal „kevesebb” tartalom volt benne, mint a könyvben (egyébként ez valahol érthető is, mindent nem tudtak volna beletenni, meg nem is lett volna túl értelmes), azért így utólag értékelve érdemes megnézni, mert nem rossz. Sőt annál is érdemesebb (és itt jön a reklám helye!), mert jómagam magyar nyelvű feliratot is készítettem a filmhez! Ez úgy történt, hogy most péntek este megnéztem otthon a filmet angol felirattal, aztán aludtam rá egyet, és mivel olyan rossz idő volt, hogy semmi mást nem tudtam csinálni, ezért fogtam a kis Ország László angol-magyar szótárt (otthon ugye nincs net), és nekiültem. Kb 1600 sor szöveg, amit én olyan 100 sor/óra sebességgel fordítok, tehát el lehet képzelni, mennyi idő ment el vele. De valahogy vasárnap délutánra 90%-osan végeztem (pár sor ami szótárral nem ment az úgy maradt), aztán még hétfőn javítottam, és ellenőriztem ez egészet, és kész is lett. Ilyen gyorsan feliratot még életemben nem készítettem.

Le lehet csekkolni, a film elérhető a neten, a felirat meg >>ITT<<. Enjoy.

egymilliárd légy nem tévedhet

Jellemzően hétvégén jutok el oda, hogy TV-reklámok kerülnek a szemem elé, vasárnap is elkaptam egyet. Nem kezdek el itt titkolózni, hogy egy nagy bevásárlóközpont reklámja volt, bla-bla: a Westend hirdette magát, azt mondja a végén, hogy „évi 20 millió vásárló nem tévedhet”. Namost kicsit kikerekedett a szemem, hogy MIVAN? 20 millió? (Erről egyébként bevillant egy idevágó Argo-idézet is (remélem megnyílik, nem tudom kipróbálni most): ”Baszki! Akkor mennyit érhet, mi?” – de ez most nem ide tartozik.) Naszóval hogy is van ez? Évi 20 millió vásárló? Azt meg hogyan? Kis hazánk nincs egészen tízmillió fős, mondjuk azt, hogy csecsemőtől az aggastyánig MINDENKI volt a Westendben idén (nem is csak volt, vásárolt is!), plusz mindenki hívott még egy külföldi rokont/ismerőst is.

Persze sejtem miről van szó, 20 millió kis blokkot adtak ki, ennyiszer történt VÁSÁRLÁS az épületben, amit talán még el is hiszek (bár erős a gyanúm, hogy ez valami durva felfelé kerekítés inkább…), na de akkor is, ez a reklámszöveg indulhatna a legfélrevezetőbb marketing-szlogenek versenyén…

27 like

Tudom, hogy valamilyen rossz beállítás miatt nem lehet lájkolni az egyes bejegyzéseket, csak a blog egészét (és elnézést mindenkitől, de ezt most így nem is nagyon tudom kijavítani), de azért az vicces, hogy most perpillanat minden egyes poszt alatt az van, hogy 27 ember kedveli ezt. A 27-es szám soha nem hagy el! :)

komcsi, és szar

Szerintem az egy tök jó dolog, hogy éjszakára lekapcsolják a világítást a Parlamenten, a Citadellán, a Várban, meg ilyen helyeken. Már múltkor is észrevettem, és meg akartam említeni, de most szombaton ismét, tehát, hogy mondjuk hajnali háromkor már tényleg egy darab turista nincs a városban, ezért teljesen felesleges égetni a lámpákat, amikor úgyse kíváncsi rá senki.

Még egy jó élményem volt az éjszakai buszon, amikor a Nyugatinál várakozva hallottam a mögöttünk ülő két srác beszélgetését (olyan 17-19 között lehettek, ami úgy látszik, már generációs különbség – egyébként tényleg az, mert aki ’90 után született, az már nem az én generációm, és bár hihetetlen, de egy 1990-ben született ember már a 22. születésnapját ünnepli/ünnepelte idén!!):

– Hallod, „Skála”, mekkora komcsi szar már, nem?

– Ja, „Skála”, ez már nem is működik, van még valahol ilyen, ami működik?

– Nem tudom, szerintem már nincs. Mekkora komcsi szar, mik voltak még ilyenek?

– A Kaiser’s, az is mekkora komcsi szar már.

– Ja, ja. Meg a Duna Pláza. Az is mekkora komcsi szar, az is bezárt már, nem…?

Jó, én értem, hogy nehéz összerakni ezt az egészet, főleg úgy, hogy a kommunizmus már emlék szinten sincs meg (tehát ők már nem emlékezhetnek arra, ami nekem kisgyerekként tök nagy élmény volt, hogy új pénzünk lett, meg új címerünk, meg minden), de azért csak a tisztánlátás végett: a Kaiser’s’94-ben JÖTT BE Magyarországra, a Duna Plaza (és vele együtt a „pláza” fogalma itthon) meg ’96-ban épült, és még most is létezik :)

filmek

Egész délelőtt a Quantum Leap főcímzenéje ment a fülemben, nem tudom kitörölni. A héten Sz-el elkezdtük kirakni a kis puzzle-nket, és háttérnek (hogy ne legyen olyan unalmas) beraktam ezt, folytatjuk a 3. évadtól a sorozatot. Hát azt kell mondanom, hogy zseniális ez egész, a zenéje is, a sztori, a karakterek, meg minden. Olyan naiv kilencvenes évek hangulatot árasztó, kicsit bénácska, kicsit egyszerű, kicsit mű a történet, de valahol mégis nagyon élvezhető, éshát mi mást is kéne még hozzáfűzni, minthogy IDŐUTAZÁS a téma! Persze nem mintha minden időutazós sorozat feltétlenül és mindenképpen jó lenne (lásdJourneyman, vagy a Life on Mars US, bár utóbbiból csak egy részt láttam), de a Quantum Leap-et valahogy nagyon eltalálták (erről egyébként egész sokat írtam >>ITT<< kb másfél éve, amikor elkezdtem nézni a sorozatot). Kiskoromban is imádtam, és most is imádom, és tök jó, hogy van még vagy hatvan rész, amit nem láttam belőle :)

Tegnap filmet is néztem, eljutottam oda, hogy megnézzem a Ted-et. Sokan dicsérték, én szinte biztos voltam benne, hogy nem fog annyira tetszeni, de legalább  – gondoltam – másfél órára kikapcsol, röhögök egyet, aztán szépen elfelejtem. Hát nem. Olyan szinten minősíthetetlen ez a film, hogy csak azért nem mondom, hogy totálisan elpazaroltam egy óra negyven percet az életemből, mert közben azt játszottam, hogy mennyit értek meg belőle, ha egyáltalán nem nézem a feliratot – elég primitív film, úgyhogy sokminden ment, ennyit a pozitívumokról, tanultam egy kicsi angolt. Amúgy – hát most nem is tudom mit mondjak. Vérszegény volt az egész, a naggyon-durva-állat poénok csak a tizenkétévesek mozgatták meg szerintem, én kb jó ha kétszer elmosolyodtam. A popkult utalások jók voltak (bár gondolom egy mai tizenévesnek a Flash Gordon nem sokat mond, de a Knight Rider sem igazán, aStar Wars még remélem igen), dehát ez igazán olyasmi, amitől nem lesz “jobb” egy film. Na mindegy, nem fikázódok, de ha nem akarjátok, hogy lerohadjon az agyatok, ne nézzétek meg. Önkéntelenül is a szintén nemrég látott Wilfred-sorozattal tudom összehasonlítani, amiben pedig egy beszélő kutya van, hát az körökkel ráver erre a filmre, pedig az sem tetszett annyira, hogy az első évad után tovább nézzem. Szóval kb ez a szint a Ted. 3/10.

Heti kulturális programajánlónkat olvasták :)

merry cheesemas

Az a pár éve bevett gyakorlat nagyjából már világos, meg valahol meg is értem, hogy kereskedelmi értelemben a karácsonyi “készülődés” rohadtul nem ádventben kezdődik el, hanem már november elsején, de amikor egy borongós szürke esős hétköznap estén meglátom a villamosmegállóban a [nemmondommegmelyik] gyorsétteremlánc “Merry Cheesemas” reklámját, akkor valahogy hányingerem támad.

Könyörgöm, november 16. van. És ez csak egyre rosszabb lesz, tudom…

választás

Az gáz, hogy én csak ma tudtam meg, hogy lement az elnökválasztás az USA-ban? :) Mármint olyannyira, hogy én azt se tudtam, hogy idén lesz, azt hittem, még van két év… Kicsit lehet, hogy lemaradtam a hírekről, de mondjuk azt hiszem, olyan nagyon szoros verseny sem volt, mármint tényleg nem ezt harsogta minden médium. Majd négy év múlva, mert akkor Obama sem indulhat már…

De ez azért még engem is meglepett, nem szoktam ennyire tájékozatlan lenni (persze ebben az is közrejátszhatott, hogy pont kedden és szerdán munka közben abszolút nem volt netem, este meg nem szoktam híreket böngészni).

helyzetkép

Pontosan nem tudom, hol hagytam abba a történetet, de lényeg az, hogy hétfőtől elkezdtem dolgozni az új helyemen. Sikerült átvennie a régi főnökömnek, úgyhogy most egy csomó olyan emberrel vagyok együtt, akikkel pl tavaly ilyenkor is munkatársak voltunk. Konkrétan egy szobában ülök azzal a kollégámmal, akivel az előző helyen is lehúztunk több, mint egy évet, ha jól emlékszem. Naszóval sikerült szerencsére az átállás, bár mondanom sem kell, hogy ez egy húzós időszak volt.

Még most is kicsit tisztázatlanok a körülményeim egyébként, például nincs még gépem, belépőkártyám, e-mail címem, szóval kb semmi, most két napja egy laptopon dolgozom, internet, meg minden nélkül, minden reggel egy pendrive-val járok körbe begyűjteni a „munkát”, aztán másnap reggel meg leadom, amit csináltam, és elkérem a következő „adagot”. Kicsit fura még itt, már nem emiatt, hanem úgy egyébként is, azért idegen még nekem az egész környezet, az épület, a folyosók, a szobák, meghát az emberek közül is sokan, amit még meg kell szoknom. Az előző helyen már ismertem a portásokat, az összes dolgozót, akikkel egy szinten voltunk, meg csomó más embert is, tudtam, kit keressek, ha HR ügyem van, ha pénzügyes kell, ha a raktárból kell valami, ha kommunikációs „jelentést” kell tenni… Még a környéken lakó emberek közül is ismertem látásból egy csomót, azokat akik máshol dolgoztak a közelben, vagy csak ott laktak, mert annyira sokszor láttam már őket az évek során, hogy megjegyeztem az arcukat. Na az ilyesmit nem könnyű egyik napról a másikra otthagyni, meg az új dolgokat sem lehet egyik napról a másikra megszokni. Pláne, hogy kicsit itt is úgy van mindenki, hogy ez csak egy ideiglenes hely (mármint konkrétan ez az épület), mert valamikorra tervbe van véve, hogy elköltözik az egész „cég”, és akkor a megszokásra annyira nem is kell törekedni. Dehát én ilyeneken igazán nem gondolkodom.

Amúgy maga a váltás üdítően hatott rám, sokkal frissebbnek, energikusabbnak érzem magam, sok bennem a tenni akarás, és a munkakedv, meghát tényleg szeretném hasznossá tenni magam, nem csak azért, hogy a főnökeim lássák, hogy dolgozok, hanem, hogy én a magam számára úgy érezzem, hogy nem csak pénzt keresni jövök be, hanem van értelme annak, hogy itt vagyok, hogy úgy érezzem, van helyem és szerepem itt. Persze ez az idők során biztos változni fog, és nem mindig leszek ilyen lelkes, de most az vagyok, és ez igazából jó érzéssel tölt el.

Na most kiírtam magamból mindent ezzel kapcsolatban egy időre :)