Az elmúlt két hétben két esküvőn is voltunk, mindkettőn osztálytársakkal, és osztálytársaknak (összesen háromnak :) ). Találkoztam már évek óta nem látott osztálytárssal is, meghát azok is jöttek – mindenki, aki tudott –, akikkel úgy amúgy össze szoktunk járni.
Más volt egészen a kettő, de mindkettőn jól éreztem magam. Mindkettőben voltak megható(bb) pillanatok, meg vicces részek, meg versengés, amiben mindig jó helyezést ért el a #9fc csapat :), meg voltak nagy evés-ivások. Kiderült, hogy a régészlányok jobb bulit csapnak, mint a metálos fiúk, viszont utóbbiak jobban fogyasztják a pálinkát, volt minden klasszikus elem egyébként, például elraboltuk a menyasszonyt, bár ez valószínű minden idők legbénább „rablása” volt, viszont utána legalább volt pezsgőivás cipőből a vőlegénynek, amit állítólag már nem így csinálnak, de mi konkrétan beleöntöttük :). Voltak vicces ajándékátadások is, és volt olyan is, hogy valaki pont ugyanazt vette, mint amit mi osztálytársak – na az annyira nem volt vicces, de legalább mi adtuk oda előbb, úgyhogy talán nekünk volt kevésbé kínos, de azért jót röhögött mindenki.
És most van két újabb házaspár a társaságban. Ami mondjuk nem tudom, mit jelent, de azért hosszútávon biztos érezhető lesz majd, hogy változik az „összetétel”, vagy az aktivitás, vagy valami a baráti társaságban. Félelmetes, de néha tényleg kezdem úgy érezni, mintha kicsit már felnőttek lennénk…
Pytta blog 