Mindig, amikor megfogalmazom magamban, hogy mennyire nem tudok miről írni, akkor kezdek el igazán sokat írni. Ez nem tudom, miért van így, mindenesetre nem szeretném abbahagyni a blogolást, legfeljebb kicsit átgondolom, hogy mire is akarom használni ezt az egészet. Mert az olyan szomorú, amikor valaki egyszercsak abbahagyja az írást, és aki esetleg olvasta, az nem tudja mi történt, csak várja, várja, aztán egyre ritkábban nyitja meg az oldalt, és végül azon kapja magát, hogy el is felejtette teljesen; és én már csakazértsem akarom most abbahagyni. Majd valami jeles eseménykor, mondjuk amikor meglesz az ezredik poszt (már csak kicsit több, mint száz van addig!), vagy blogévfordulókor, vagy újévi fogadalomként, vagy mittudomén. És akkor tényleg lezárni, meg minden. De most egyelőre ilyet nem tervezek. Még van mit írnom.
Ma reggeli csodás jelenet: buszsávban áll egy taxi, mellette egy biciklis, láthatóan párbeszédet folytatnak. Mögöttük türemkedik a busz, és rájuk dudál, mert a zöld lámpánál sem indultak még el. Taxis meglódul, biciklis utána, valamit még odakiáltott neki, taxis megáll, biciklis melléje, láthatóan indulatos párbeszéd folyik, busz ismét dudál (utasok gondolom bőszen b*zmegelnek), taxis végre otthagyja a bringást, megy tovább mindenki.
Ki volt a hibás? Fogalmam sincs, valószínűleg a taxis valami olyan mozdulatot tett, ami kellemetlenül érintette a biciklist – mondjuk rádudált, hogy adjon helyet neki a sávjában, vagy esetleg ki is szólt neki valami kedveset? A biciklis meg erre gondolom elkezdett hőzöngeni – ja, hozzátenném, hogy az a fajta biciklis, akinek az a nagy négyszögletű táska van a hátán: futár. A legrosszabb fajta. Ezeket kifejezetten gyűlölöm, mert egyszerűen életveszélyesek, azt hiszik, túl jól ismerik a KRESZ-t, és mindig keresik az összetűzést… Én szeretek a városban biciklizni, néha szoktam is, de a futárokat legszívesebben megrugdosnám mindig, ha a közelembe érnek. Pirosnál átmegy, zebránál nem képes megállni, mindig mindenkit ki akar előzni, beszól, ha véletlenül gyalogosan rá mertél lépni a szent biciklisávjára… A taxisok se egy szimpatikus embercsoport, de jóval feljebb állnak a listán, mint a biciklis futárok. Az kb a legalja. Jaj, ez most nagyon kikívánkozott belőlem.
Egyébként ilyen inzultust nem olyan rég a Horváth-kertnél is láttam, talán akkor is pont taxis-biciklis (de lehet, hogy csak sima autós, és a biciklis sem futár volt), ott messziről hallottam a dühödt ordibálást, és ott is többször megállt a kocsis, meg a biciklis is próbált rárontani – megjegyzem, egy olyan szakaszon, ahol elkülönített bicikliút van, tehát normál körülmények között ilyesmire nem kerül sor(!), ha egy biciklis használja is a sávját. Én a legritkább esetben hallottam olyat, hogy a biciklisnek lenne igaza akármikor is (pl egy biciklis ismerősömet is elütötték nemrég, de bevallotta, hogy nem nézett körül, amikor kihajtott – majd ezután körül fog; ja és említhetném, hogy négyévesen engem is így ütöttek el, szóval ezt a dolgot én is időben megtanultam, és egy lábtöréssel meg is úsztam a dolgot :) ), viszont az is igaz, hogy ők a legfrusztráltabb csoport a közlekedők között.
Tegnap kaptunk az ELMŰ-től egy levelet, amiben megköszönik, hogy időben befizettük a számlákat, és mellékelve küldenek egy kuponfüzetet, ami segítségével bizonyos üzletekben olcsóbban lehet vásárolni (ilyen reklámot egyébként már a metróban is láttam, nem lepődtem meg rajta nagyon). Szerintem ez egyrészt biztos jó reklámfogás, de azért valahol szomorú is, hogy „díjazni” kell azt, hogy az emberek befizették a számláikat. Merthogy akkor ez ezek szerint nem természetes.
Másrészt viszont azért bedőlni sem kell neki, annyira nem nagy a „megtakarítás” a dologgal. Példának okáért magazin előfizetésre is van kupon, akár 55%-ot lehet spórolni, írja a szöveg, és megadnak egy honlapcímet. Kíváncsiságból megnéztem, a National Geographic-ra is elő lehet fizetni fél évre az említett 55%-al, ami úgy jön ki (az ő számításuk szerint), hogy az eredeti 5390 forintos ár helyett csak valami 2425 forintot kell fizetni. Ez így valóban eléggé csábító lehet, azonban, ha valaki felmegy az NG oldalára, látja, hogy az előfizetés eredetileg ott SEM annyiba kerül, tehát az „eredeti” árakból ők is levontak. Lássuk csak: fél évre 3900 forint (így valóban kedvezményes lehet az ELMŰ-s kupon, de akkor sem 55% a kedvezmény), egy évre viszont csak 5400 forint – így pedig már kupon ide, kupon oda, kb semmit nem takarított meg az ember – csak fogyasztott, mert ezek szerint enélkül eszébe se jutott volna, hogy előfizessen erre az újságra, akár csak egy félévre is… Ez persze nem olyasmi, ami különösebben kiakasztott volna, csak mint érdekességet írtam meg. A többi akció meg annyira szánalmas (10-15%), hogy azzal már foglalkozni sem érdemes.
Alkotói válság van, egyszerűen nem tudom, hogy miről írjak. Vagyis lehetne sokmindenről, de igazából teljesen érdektelen dolognak ítélek most valahogy mindent.
Tegnap este Sz-el elmentünk megnézni az @®© plakátkiállítást. Hát nem tudom, hogy nekem lett rosszabb a humorérzékem, vagy valóban évek óta egyre szánalmasabb ötletekkel rukkolnak elő, de én most sem estem hanyatt a plakátoktól. Pedig valamit mindig várok, meg olyan jó élményeim vannak ezzel kapcsolatban, hogy gimi idején milyen sok AZÓTA IS közszájon forgó poén forrását kaptuk ezekről a kiállításokról (pl. Sokan vagyunk, de még mindig nem vagyunk melegen; Absolut buszmegálló; Hídember – persze a legtöbb csak képpel együtt az igazi). Ez már egy jó hét-nyolc éve biztos, hogy nincs így… Meg valahogy ez a “tematizálás” sem jött be szerintem, mármint, hogy beskatulyázzák egy téma köré a pályázókat, ez inkább megköti őket, mint, hogy kiteljesedhetnének. Vagy csak egyszerűen már nincs kraft, nincs kreativitás… Vagy én csömörlöttem meg nagyon. De mondjuk amikor ilyenek a díjazott művek, akkor azért elgondolkodom, hogy velem van-e a baj (bár tudjuk, ez a díjazás dolog mindig szubjektív). Majd este, ha eszembe jut, beteszem, hogy nekem melyik tetszett a legjobban (és az sem egy fergeteges poén), de ez most innen technikailag nem megoldható (UPDATE: feltöltöttem, ez az).
A kép címe egyébként azt hiszem “Magyar narancs” volt.
Ja és, arra is most jöttem rá, hogy akik a HVG-k címlapjait csinálják, azok kb ezerszer kreatívabbak, mint az összes plakát készítői egyben…
Mit találtam az interneten! >>Map tunnelling tool<<, azaz egy térkép, ami megmutatja, hogy a Föld másik oldalán hol lyukadnál ki, ha befúrnál egy lyukat. Szerintem vicces, öt percet sikerült eltöltenem vele :)
Pár napja az IKEA-ban vettünk egy hatalmas könyvszekrényt, és pár apróbb dolgot (ecseteket, meg konyhai akasztós kampókat). Miután kifizettük a cuccot, még kicsit ácsorogtunk ott a pénztáraknál, elraktam a táskámba a kisebb elemeket, és kerestük a lejáratot a parkolóhoz. Erre odajön egy biztonsági ember, hogy elkérné a blokkot (pont abban a pillanatban raktam el egyébként). Jó, kikeresem ismét a pénztárcámat, odaadom a blokkot. Elkezdi tételesen végignézni, hogy mik vannak a bevásárlókocsin. Türelmesen várok – bár hozzátenném, mi jogon tart fel valaki FIZETÉS UTÁN, mi lenne, ha éppen rohadtul sietnék valahová? -, erre odajön hozzám a srác, hogy és az ecset, meg a kampók hol vannak? Hát majdnem az arcába röhögtem, mert ad1: összesen kb 800 forintról beszélünk egy sokkal jelentősebb összértékű vásárlás során, ad2: annak kellene gyanúsnak lenni, ha több minden van nálam a blokkhoz képest, nem annak, ha kevesebb, NEM??? Esetleg azt feltételezte, hogy a pénztáros beütött még plusz két random dolgot, és kiszámlázta nekem, vagy mégis mit?
Szépen megmutattam neki ezeket is, és akkor végre elengedett. Én őszintén szólva egyébként sem szeretem túlságosan az IKEA-t (nagyon kevés bútoruk van, amire azt mondom, hogy szép, viszont nagyon sok, amire azt, hogy ronda, és mellesleg annyival nem is olcsóbb…), de most még egy indokom van, hogy újabb egy évig ne menjek a közelébe se…
Ismét nagy fába vágtam a fejszém (még nagyobba, mint a múltkor), elkezdtem feliratot gyártani a Hustle című sorozat hetedik évadjához. Ennek az első öt évada megvan feliratosan, a hatodikat meg kiadták szinkronosan, a többihez (7-8) viszont már jó ideje nem fordít senki, ezért gondoltam belevetem magam. Kerestem hozzá partnert is, de eddig még nem szólt senki, így lassabban haladok, de mondjuk nem is sürgetnek. Az első rész kb egy hét alatt készült el, de elég sok időm rámegy, ezek majd’ egy órás részek, és általában elég sok szöveggel (sőt, az angol felirat is elég rossz “minőségű”, szóval a fordításon kívül a formai javítás is sok idő volt – pl kisebb időzítgetések), míg a Rev. csak félórás volt, és annak is csak a felét kellett nekem csinálni. Viszont csak 12 rész összesen, szóval nem egy neverending story a dolog (pláne, hogy a nyolcadik évaddal hivatalosan is teljesen vége lett a sorozatnak).
Aki nem ismerné: a Hustle egy brit sorozat (magyarul a – szerintem – ultragáz: Vagányok – öt sikkes sittes címet adták neki), ami arról szól, hogy újkori Robin Hood-ok csapata különböző nagyívű fondorlatos csalások és átverések révén (konkrét háttértörténeteket kreálva) jócsomó pénzt csalnak ki olyan emberektől, akik gonosz úton szerezték meg vagyonukat, akár mások kihasználásával, akár sötét ügyletekkel stb. Évadonként hat rész megy le belőle, ergó a nyolc évad együtt is csak 48 rész, szóval nem is mondható annyira hosszúnak. Az első három évad volt belőle az igazán jó, azután volt egy erős főszereplőváltás, ami szerintem egyáltalán nem tett jót a sorozatnak. El is ment a kedvem tőle, az ötödik évadig bírtam, aztán abbahagytam, ez idén télen volt még (lehet, hogy írtam is róla, de nem hiszem). Viszont most, hogy nyáron voltunk Londonban (a sorozat 90%-ban ott játszódik), újra megjött hozzá a kedvem, gyorsan megnéztem a hatodik évadot szinkronosan (az nagyon rossz), aztán elkezdtem a hetediket is angol felirattal, és azt tapasztaltam, hogy mintha újra magukra találtak volna, egész jók a sztorik. Ekkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy akkor csinálok hozzá egy jó kis feliratot (na meg azért is, mert újra megerősödtem, hogy megcsinálok egy felsőfokút angolból (december lenne a céldátum), már el is kezdtem a New Headway upper-intermediate könyvet böngészni, és ez a feliratozás is jó gyakorlás lenne rá), és tulajdonképpen egyedül nem egyszerű, már csak a mennyiség miatt is (meg a Rev.-nél a fordítótársam mindig átnézte a fordításom, és kijavította a hibákat benne), végülis maga a sztori nem nehéz. Mármint nyelvileg semmi megerőltető nincs benne igazából az ismeretlen szavakon kívül, ahhoz meg ott a szótár.
Na, száz szónak is egy a vége: >>ITT<< lehet megtekinteni a végeredményeket majd, aki kedvet kap a sorozathoz, akár az ötödik évadtól is kezdheti (onnantól állandó ez a cast, meg amúgy a részek között sincs semmi összefüggés), de mondom, az igazán jó részek az első három évadban vannak.
És nem is volt olyan rossz (mint amire számítottam). Vagyishát a legjobb szó rá talán az, hogy felemás volt, de én mindenesetre élveztem. Először is elmentünk gokartozni, ami már csak azért is jó volt, mert még soha életemben nem voltam előtte. És ezt kár lett volna kihagyni, nagyon fun volt, élveztem, három menetet is mentem (ami háromszor nyolc percet jelent), nagy verseny volt. Nem voltam benne olyan túl jó mondjuk, de a kezdeti 30-29 mp-es köröket a végére levittem 27(:D)-26 körülre. Ezzel párhuzamosan a kezdeti 14 kör helyett a végére már 16-17-et mentünk :) Szóval jó, van feelingje, kicsit a paintball-hoz tudnám hasonlítani, csak annál jóval gyorsabb, és töményebb is.
Aztán jöttek a kötelező dolgok, elmentünk enni-inni, volt sörváltó, az ünnepelteknek párismereti kérdések, aztán activity-feladványok, amiket az utcán idegeneknek (persze lányoknak) kell kitalálni, szintén utcán idegenektől rúzsfoltot kérni a pólóra… szóval a szokásos. Érdekes volt látni, hogy ki hogyan reagál, egyrészt, hogy hogyan viszonyulnak a srácok a feladatokhoz, másrészt, hogy a leszólított áldozatok hogyan alkalmazkodnak a szituációkhoz. Mindenre volt meglepő pozitív, és meglepő negatív példa is, ezért is volt kicsit felemás az este, meg a végére a társaság összetartása már nem volt olyan jó, konkrétan egy idő után két részre is oszlottunk, aminek nem tudom, mi volt az értelme, de nemsokára úgyis mindenki hazament, úgyhogy mindegy is.
Annak azért változatlanul örülök, hogy nekem ilyen nem volt, persze sok alkohollal biztos vicces lett volna, de azért nagyon nem hiányzik az ilyesfajta szórakozás az életemből, viszont így elmenni rá jó, jókat lehet röhögni, meg pl rég nem látott ismerősökkel találkozni – nem utolsósorban új embereket megismerni… Szóval lényeg a lényeg, hogy ez is megvolt, és ezzel együtt a nyárnak is vége lett hivatalosan – ez azért fura, még szokni kell… Ősz van. Na mindegy, ez nem is vág ide, nem tudom, miért írtam le.
Képeket posztolhatnék (természetesen nem én fényképezgettem, de volt aki igen), azonban ez nem lenne teljesen korrekt dolog, úgyhogy inkább megtartom magamnak, ezek úgyis csak annak viccesek, akik részt is vettek a dologban.
Pytta blog 