ARCHÍV – London 2012

Nyilván egy angliai utazás legérdekesebb része mindenki számára London, éshát még külön érdekesség, hogy most van az olimpia, tehát még a csapból is London folyik. Egyébként tényleg London volt a legemlékezetesebb, és messze itt csináltam a legtöbb képet, pedig az egyhetes nyaralásból mindössze kb egy fél napot töltöttünk a városban. De azért gyorstalpalóban megnéztünk egész sok mindent, legalábbis én maximálisan telítődtem ingerekkel, mindent láttam, amit szerettem volna. És Sz kívánsága is teljesült, első utunk a London Eye-hoz vezetett, amire én magamtól nem ültem volna fel, de ő nagyon szeretett volna, és milyen jól tettem, hogy engedtem neki, ugyanis hihetetlenül szép kilátás nyílt a városra (egyébként szikrázó napsütésünk volt aznap, ami nem kell mondanom, mekkora ritkaság, és egész héten (!) nem esett az eső, amire az ott élők azt mondták, hogy ilyen idén még nem volt :) Szóval az időt nagyon kifogtuk…), és ezt kár lett volna kihagyni. Kb olyan, mint Párizsban az Eiffel-torony, sokkal jobban átlátja az ember a várost, nekem nagyon tetszett.

Szóval megnéztük, hogy készül London az olimpiára – bár egyébként pont az olimpiai falut nem látogattuk meg -, aztán ennyi is volt, még a nyitóünnepséget sem néztem meg a TV-ben (pedig elhatároztam, hogy meg fogom, csak későn is volt, meg a többiek sem volna lelkesek), inkább társasoztunk helyette. Egyébként Leicesterben laktunk, Sz egy volt osztálytársa hívott meg minket, és ő meg a barátja láttak el mindennel. Érdekes lenne az angliai magyarok helyzetéről is írni egy kicsit, de mivel ezt a szöveget úgysem olvassa el senki, hanem egyből továbbgörget a képekre, ezért most itt abba is hagyom, aztán talán egyszer írok majd, ha lesz ihletem…

Tudom, ebből most pont nem látszik semmi (bár rákattintani azért érdemes), de kezdőképnek pont jó lesz :)

Szóval ez például London a magasból, a Parlament a Big Ben-nel.

A Buckingham Palace a filmekből (is) jól ismert őrséggel.

Random utcakép az olimpia jegyében.

A Tower, szigorúan csak kívülről, mert se időnk, se “kedvünk” nem volt bemenni (bár pontosan nem tudom, mennyi a belépő, de még odáig se jutottunk el, hogy azt megnézzük)

…és a Tower Bridge, az ötkarikával.

Végül pedig a St. Paul Cathedral, piros emeletes busszal.

Még pár dolgot megnéztünk ezeken kívül is, például a Globe színházat, a St. James parkban is voltunk, meg a Piccaddilly Circus-nál, a Trafalgar Square-n, meg a Downing Street-en, de mindenről nem lehet képet betenni, meg amúgy is most már fáradt vagyok, úgyhogy majd legközelebb folytatom (még egy Anglia-egyéb képsorozatot beteszek talán, meg akarok a lakás előrehaladásáról is, mert megörökítettem azt is nagyjából – de majd mindent a maga idejében…)

ARCHÍV – itthon

Újra itthon vagyunk, kipihenve ugyan, de azért a lakásdolgok befejezéséhez kell is ez a kipihentség, mert már így is elég nehezen bírjuk idegekkel (pedig még csak egy napja jöttünk meg a nyaralásból!). Nagyjából már lehet használni a lakást, de azért teljes egészében még nem, és amíg ezeket az apró, ámde fontos dolgokat nem javítják ki, addig nehéz örülni annak, ami amúgy kész van. De haladunk, ez biztos.

Végignéztem az angliai képeket amiket csináltunk, és sikerült 377-re csökkentenem a számukat, ha lesz erőm még, akkor felteszek egy párat, mert a képek jók, és legalább nem kell olvasni őket. Szóval majd lehet, hogy jelentkezem.

ARCHÍV – super size

Kedden betévedtem a McDonald’s-ba, és örömmel tapasztaltam, hogy SZÉP kártyával is lehet fizetni… :) Ezért aztán tegnapelőtt, meg tegnap is konkrétan ott vacsoráztam, már csak azért is, mert most kóláspoharat adnak ajándékba a menühöz, és az tök jó, meg ha már egyet kaptam, akkor mindenképpen vissza kellett mennem még egyért – legalább kettő legyen. Viszont kicsit úgy érzem magam, mint a Super Size Me-ben az a csávó az elején, mondjuk hányingerem még nem lett a kajától, de az az igazság, hogy annyira mégsem finomak, mint gondoltam. Megkóstoltam az „Amerikai BBQ” fantázianevű szezonális terméket, de rá kellett jönnöm, hogy nem hiába nem szoktam barbeque-t enni olyan gyakran, mert annyira nem is szeretem; tegnap meg egy sajtos McRoyal-t ettem, de az se volt olyan hűűűde finom. A McChicken szendvics úgy emlékszem ízlett, úgyhogy egy olyat még lehet, hogy eszek, de amúgy hosszútávon ez nem megoldás… A SZÉP kártya egyedül azért jó, mert nem kell pénzt költenem, kvázi „ingyen” van, vagyishát jut is, marad is, és ez jó érzés.

Tegnap egyébként sittet pakoltunk (én is!) délután konténerbe, amit ma reggelre el is vittek, így kicsit most rendezettebb az udvar is (gondolom ennek a többi lakó is örül). Azért ez a konténeres dolog nem volt egyszerű, kell hozzá kérvény az önkormányzatba, ahhoz illetéket fizetni, utána megvárni, míg elbírálják (ez nálam egy teljes hét volt… pff), aztán amikor megszületik a határozat, akkor még egy csekket be kell fizetni, és utána odaadják. Namost ez nálam úgy volt, hogy reggel 8-ra jött a konténer, és délután négykor kaptam meg a határozatot… Ergo, ha nem jelentek be semmit, lehet, hogy ingyen is meg lehetett volna oldani?? :) Ezt most már sose tudom meg. Viszont: telepakoltunk 8 köbmétert, sőt, még púpozva is raktuk, mert a tetejére mentek a faanyagok (ajtókeret, ilyesmi), kicsit aggódtam, hogy szólni fognak érte, vagy nem bírják felemelni a teherautóra, vagy ilyesmi, de végülis szó nélkül elvitték. Ez tök jó – meg az is, hogy végülis belefért minden, mert a kőműves ijesztgetett, hogy ez nagyon sok, kell majd még egy kör… De hát ezt a procedúrát én még egyszer nem csináltam volna végig semmi pénzért! (persze dehogynem, ha muszáj :) ).

Kicsit azt is unom már, hogy lavórban fürdök, meg ilyenek, de örülhetek, ha jövő hét péntekre befejeznek mindent, inkább nem panaszkodom.

ARCHÍV – este hazafelé

Tegnap este (kb. fél tíz körül) pont úgy értem haza, hogy két sarokra a kaputól nagy cseppekben elkezdett esni az eső, mondom magamban, ez így nagyon nem lesz jó, ha elkap a zápor,  elkezdek rohanni, mint az állat, éppen kielőzök egy srácot előttem, és amikor melléértem, azt hitte, rá akarok támadni, megfordul, és felveszi a bokszolóállást, meg is ütött volna, ha közelebb vagyok hozzá. Ekkor kicsit lelassítottam, de aztán futottam tovább (merthát tényleg kezdett esni), és még valamit utánam kiabált, hogy vigyázzak, mert baj lesz, de azt már nem hallottam jól. Kicsit elgondolkodtam, milyen szintű félelemben élés kell ahhoz, hogy valakiből ilyen reakciót váltson ki egy futó ember…

Hát ilyen környéken lakom :)

(Kis helyzetjelentés a lakásfelújításról: tegnap este visszaköltöztem, de még annyira nem egyszerű az élet… WC mondjuk már van, de a vizet elég bajos kezelni, és persze meleg víz nincs, és csupa por minden, és kerülgetni kell a szobában a bútorokat. Ja és a galérián valami iszonyú a hőség, viszont rájöttem arra, hogy az alvásomat nem befolyásolja a meleg, legalábbis most ugyanúgy kialudtam magam, mint máskor szoktam, mint akit fejbe vertek este. Szerintem ez egy jó skill. Jövő hétre remélem konszolidálódik a helyzet, összesen még két hét lesz hátra ebből az egészből, de talán a nehezebbik felén vagyunk már túl!)