Kezd nagggyon nyár lenni megint. Hogy én miért nem ilyenkorra időzítek be egy jó nyaralást… Még az a szerencse, hogy most hétvége van, de már előre látom, hogy jövő héten is milyen jó lesz aszalódni egész nap abban a szobában, ami az emelet legmelegebb pontja szerintem. De persze ilyenkor ilyen időnek kell lennie, nem panaszkodok!
Csináltam szép fotókat a lakásról, csak az az egy probléma van vele, hogy jelenleg nem tudom átmásolni gépre, mivel ennek a fényképezőnek valami speciális kábele van (nem mini USB, hanem valami még annál is minibb csatlakozó), amit előbb meg is kéne keresni, és most kisebb gondom is nagyobb ennél azt hiszem… Namegaztán most már nem is “otthon” lakunk, hanem egy ismerős pár befogadott magukhoz, ezen a héten nem voltak otthon, mert nyaraltak, de jövő héten együtt leszünk ott mind a négyen, na az egy izgalmas dolog lesz szerintem (még akkor is, ha a nap 90%-ában vagy nem leszek ott, vagy ha ott leszek, akkor is aludni fogok). De remélhetőleg tényleg már csak egy hétig tart ez a dolog, és akkor visszavehetjük kis lakásunkat (pl. ma már az új WC meg lett véve, plusz a bojler, a zuhanyzót meg már hónapokkal ezelőtt megvettük, ergo minden rendelkezésre áll egy jó fürdőszobához, és mi más lenne a kritikus pont, mint a fürdő) – ami nem azt jelenti, hogy minden kész lesz persze, csak, hogy nagyjából beköltözhető állapotú. A végdátum még pár héttel odébb lesz…
A héten egyébként én is kivettem a részem a munkákból, kértem két nap szabit kedden és szerdán, és véstem a csempét én is, lapátoltam, meg lehordtam a sittet, kivágtam egy ajtófélfát – ilyesmiket csináltam. Végülis csak rombolni kellett, amit egyrészt viszonylag nehéz elrontani, másrészt meg mindenki szereti, úgyhogy szívesen csináltam. Aztán remélem, hogy majd valamit kezdenek is a romokkal! :)
Közben pár felesleges cuccot sikerült vaterán is elpasszolni, valamiért a bútordarabok nem kellenek a kutyának sem, de ilyenek, mint a régi kád, régi bojler, gáztűzhely, elmentek… De remélem ami késik, nem múlik – bármit is jelentsen ez :)
Szóval most képet nem nagyon tudok feltenni, bármennyire is szeretnék, és egyéb érdekességekről sem tudok beszámolni, de azt hiszem, így röviden ennyi is elég lesz…
Tegnap elkezdtük a lakásfelújítást, vagyis elkezdték a mesterek, mi az előtte való napokban igyekeztünk minél több dolgot minél gondosabban elpakolni, hogy jó legyen. Persze mondanom sem kell, hogy ez nem volt zökkenőmentes, mint ahogy a munkálatok elkezdése sem, dehát ez várható volt. Most viszont legalább már gőzerővel megy minden, tegnap szétszedték a konyhát, meg kicsit a szobákat is. Gondoltam rá, hogy mekkora jó lenne fényképekkel illusztrálni a munka menetét, már csak azért is, hogy én vissza tudjam egyszer nézni, ha neadjisten nagyon unatkoznék, és nosztalgiázni támadna kedvem… De egyelőre fogalmam sincs, hol a fényképező, lehet, hogy ma este megkeresem, de lehet, hogy kisebb gondom is nagyobb lesz annál. De jövő héten biztos, hogy megkeresem.
Sikerült összeveszni pár szomszéddal is (mármint alapesetben ugye csak két szomszédja van az embernek, de én most beleszámolom az alsó szomszédot is, már csak azért is, mert ő volt a legproblémásabb, képes volt este kilenckor feljönni, hogy mi ez a “barbár munka”, amit itt végeznek, nála meg repedeznek a falak. Jajj…). Én nagyon sajnálom őket, de őszintén szólva nem tudok mit csinálni, ezek ilyen dolgok. Azért embertelenek nem vagyunk, mert pl. a srácok csak reggel fél 9 körül kezdenek, és este hatkor már bőven befejezik. Hétvégén meg nem dolgoznak – úgyhogy szerintem ez korrekt. Napközben az ember dolgozzon, vagy nyaraljon nyáron :). Hogy por is van? Hát igen, az én lakásomban még hatszor akkora. Hogy miért nem időzítettük egy héttel későbbre, mert az úgy sokkal jobb lenne? Hát nekünk meg így jó, higgyék el, hogy pontosan ki lett számítva az időpont, és nem tudok mindenkit körbekérdezni, hogy mégis mikor lenne a legmegfelelőbb. Hogy miért tart ennyi ideig? Azért mert sokmindent kell csinálni, ha gyorsabban is lehet, akkor csinálja meg gyorsabban, én megengedem.
Na nem lovalom bele magam, hiszen ez még csak az első nap, még sokminden lesz itt azt hiszem… :)
Mással is szokott úgy lenni, hogy elkezd hallgatni valamilyen új számot, és egyszerűen nem tudja abbahagyni?
Én amikor beszerzek egy új albumot, és van rajta egy, vagy két jó szám, azokat napokig, vagy extrém esetekben hetekig képes vagyok hallgatni, egymás után többször, újra és újra, sőt, amikor nem hallgatom, akkor is ezt dúdolgatom magamban, és ez szinte mindig addig tart, amíg konkrétan meg nem utálom egy kicsit az adott számot. Szóval amíg ilyen szinten nem telítődök, addig ez megy. És akkor utána legalább fél évig tuti nem veszem elő újra, egyáltalán. Ez annyira nem egészséges, de ha valami tényleg jó, akkor valahogy rákattanok, nem tudok mit csinálni.
Tegnap letöltöttem az új Scissor Sisters albumot, a Magic Hour-t, amiben két ilyen szám is van. Az egyik az „Only the Horses”, a másik a „Baby Come Home”. Most ezeket hallgatom felváltva egymás után, és semmi mást (ugyanis az album többi része sajnos finoman szólva nem hozza a szintet). Ha valaki nem ismeri az együttest, akkor csak óvatosan kezdjen bele, mert ez elég rétegzene szerintem (konkrétan sokakat irritálhat ez a buzis hangzás :D ), de pár hallgatás után viszont már nem tudod kitörölni a fejedből!
Rákattintani a címükre, aztán meghallgatni szépen! :)
Tegnap reggel vettem esőkabátot, MEG MINDEN, hogy akkor biztos rossz idő lesz, aztán délután már csak izzadtam, este meg cipelhettem mindenhova magammal a dzsekit (mert kivételesen nem is egyből haza mentem). Ma reggel megállapítottuk Sz-el, hogy biztos jó idő lesz, szerintem ő szandál-szoknya kombóban indult el, én meg póló baseball-sapka párosban. Hát remélem, hogy mikor hazaindulok, épp nem fog esni.
Az a baj, hogy amikor ilyen szinten elhanyagolom a blogot, mint most, akkor utána sokkal nehezebb felvenni a fonalat, és nem nagyon tudom, hogy pontosan mit is szeretnék írni.
Most viszonylag sok munkám szokott lenni, és ez még egy ideig így lesz, ezért sem voltam olyan bőbeszédű. Viszont a nyári időszak az azért alapvetően lazább, úgyhogy lehetséges, hogy több időm lesz.
Azt sem tudom, hogy megosztottam-e, hogy készülünk június végétől lakást felújítani is, amire már meg is kaptuk az árajánlatot, szóval most erre koncentrálok teljes erővel (egyrészt, hogy összekaparjuk a pénzt, másrészt, hogy minden rendesen elő legyen készítve, és tartsuk az időpontokat). Majd erről még lehet, hogy írok többet is, főleg, hogy ha elkezdődik, mert biztos izgalmas lesz… Már elkezdtem árulni a feleslegessé váló bútorainkat a vaterán, eddig még nem olyan nagy sikerrel, de végülis van még idő :)
A kerületben meg megint lomtalanítás van (tavaly szeptember körül volt, írtam is róla), szóval már gyűlnek a cigányok, és egész nap le-fel sétálgatnak, őrzik a területeiket, nehogy, valami értékes darabról lemaradjanak. Én komolyan nem tudom elhinni azt, hogy ez megéri nekik, de most tényleg. Azért nem aranyárban veszik a rezet, meg a fémeket (namost direkt rákerestem, hát mázsányi cuccot kéne összeszedni ahhoz, hogy az érjen valamit, de azt ugye egy főre lebontva, ezek meg csapatban dolgoznak…), amúgy meg nem hiszem, hogy a hetedik kerületi gettóban bármi használható bútordarabot, vagy lomot kidobnak az emberek. De hát ők tudják, vasárnap remélem eltakarodnak, és akkor minden visszaáll a régi kerékvágásba.
Pytta blog 