ARCHÍV – sátánista vodafone

Tegnap Sz öccse mutatott valami idióta videósorozatot a youtube-n (most nem fáradok vele, hogy kikeressem, de akit érdekel, megtalálja úgyis), amiben 11 videón keresztül, több, mint egy óra hosszan elemzik, hogy az egyik Vodafone reklámban milyen bújtatott sátánista manipulációk vannak, de úgy képzeljétek el, hogy az apokalipszis lovasain kezdve Luciferen keresztül az ördög esernyőjéig minden van benne, és halálosan komoly az egész. Azért az szerintem kicsit már beteges, ha valakinek a Szabadság-szoborról a szabadkőművesek, meg a „Nagy Testvér figyel”, meg ilyenek jutnak eszébe, és akkor olyanokról még nem is beszélve, hogy a Vodafone jele az emberáldozatokra utal (merthogy ez egy vércsepp ám!), vagy pedig hármat egymás mellé téve 666-ot ad ki (és természetesen mindig így szerepelnek a kirakatokban). Nem mondom, hogy érdemes megnézni, de valahol tanulságos. Persze lehet, hogy aki csinálta, az is csak azért tette, hogy kifigurázza ezeket a szánalmas konteo-baromságokat, de nekem nem úgy tűnt sajnos. Pedig az óriási poén lenne!

ARCHÍV – pokolbéli víg napjaim

Akartam írni tegnapelőtt, aztán tegnap, de ma végre úgy látszik tényleg sikerül, a lényeg viszont nem változott, mármint az, amit le akartam írni, hogy iszonyú szarul érzem magam mostanában. Valahogy minden összejött, vagy nem is tudom, teljesen elveszettnek érzem magam, és amikor ezeken a dolgokon töprengek, akkor mindig csak egyre rosszabb és rosszabb lesz a kedvem. Talán ha kiírom magamból, akkor változik a dolog. Most ez úgy hangzik, mintha rohadtul depressziós lennék, és bár ennyire azért nem vészes a helyzet, nem fogom felvágni az ereimet, miközben épp ugrom le a Szabadság-hídról, úgy, hogy közvetlenül előtte bevettem egy egész marok altatót, de azért nem jó.

Szóval az egész kb azzal kezdődött, hogy két nappal ezelőtt bejelentette a főnököm, hogy júniusban kimegy Németországba, és ott fog dolgozni, már beadta a felmondását. Először is köpni-nyelni nem tudtam, másodszor is pár dolog lepörgött a szemem előtt a jövőre vonatkozóan, és valahogy egyik sem volt túl vidám. Ez azt jelenti, hogy elmegy az az ember, aki a leginkább tudta érvényesíteni azt az érdekét, hogy én is dolgozzak, vagyis, akinek igazán fontos volt, hogy maradjak. Most jön egy új főnök, aki még nem tudom ki lesz, de aki valószínűleg adott esetben leszarja, hogy én megyek, vagy maradok. Másrészről pedig egy olyan ember megy el (ismét), akinek nagy múltja, nagy tudása volt abban, amit mi csinálunk, és akivel nagyon sokat fogunk veszteni, konkrétan ő volt a legjobb kapcsolatokkal rendelkező ember itt szerintem, márpedig egy olyan munkaviszonyban, ahol alapvetően nemzetközi kapcsolatok koordinálásával foglalkozunk, ez elég nagy előny – illetve elég nagy hátrány számunkra. Aztán az is nagyon lehangolt, amikor belegondoltam, hogy azok közül az emberek közül, akikkel én kicsit több, mint három éve itt elkezdtem dolgozni, már SENKI nem maradt. De tényleg senki, ő volt az utolsó, illetve vele együtt megy el egy terhes kolléganőnk is GYES-re. Tehát vicces, de én leszek kvázi a „legrégibb” tag ebben a felállásban, és ebből is fakad az elveszettség érzése, meghát abból, hogy akkor összesen ketten maradunk azokra a munkákra, amik ugyan jelentősen lecsökkentek, de mégis, fénykorunkban tíz ember látta el őket. És tíz helyett sem kitartásban, de főleg nem szaktudásban nem leszünk elegek. Ezt most még sokat csűrhetném-csavarhatnám, mert nagyon összetett a helyzet, de így is többet írtam, mint kellett volna szerintem. De legalább leírtam :)

A másik dolog tegnap jött, egy emelettel lejjebb költöztünk a munkahelyemen, maga a költözés is mindig olyan felkavaró dolog (volt már egy pár ilyenben részem), de ráadásul nem is olyanokkal kerültem egy szobába, akikkel szorosabb munkakapcsolatom, ergó kicsit elszigetelve érzem magam most, amellett, hogy el vagyok veszve.

És akkor ehhez járulnak még olyan dolgok, hogy megtudtam, hogy tegnap csak úgy kirúgtak kilenc embert, ma az egyik volt munkatársam írt egy „búcsúlevelet” (fizikailag ma lépett ki tőlünk, bár munkák tekintetében már korábban), ráadásul még szombaton is dolgozni kell, és ezek így mind-mind még jobban és jobban lehangolnak…

DE: a hétvége legalább tuti jó lesz, és remélem sikerül elfelejteni ezt az egészet – legalább egy kis időre!

Ezt az állapotot jól illusztrálja ez (az egyébként) vicces pólófelirat:

ARCHÍV – húsvéti gondolatok

Vezérigazgatónk írt egy kedves üzenetet, amiben egyébként azt is közölte, hogy korábban lehet délután hazamenni, de előtte mindenféle blődséget írt a húsvétról (egy az egyben másoltam ki hivatkozásokkal együtt!!!):

„A húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, de a valláson kívül a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés. A kereszténység első évszázadaitól fogva szokássá lett, hogy a nagycsütörtök esti szentmisét követően elnémulnak a katolikus templomok harangjai, és csak a nagyszombat esti szertartáson szólalnak meg újra, jelezve Krisztus feltámadását. A nagyszombat esti feltámadási körmeneten a hívők égő gyertyákkal vonulnak, jelezve, hogy hitük szerint Jézus – mint maga mondta – a “világ világossága”.

Az ünnephez kötődő locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A népszokások szerint a férfiak ilyenkor sorra járták a házakat és különböző énekek, versek kíséretében locsolták meg a nekik ezért cserébe tojást adó lányokat.”

Bármelyik szövegrészt kijelölitek, és bemásoljátok a keresőbe, kidobja a wikipédia ’húsvét’ szócikke. Szerintem ez gáz, mármint az, hogy valaki nem tud önálló gondolatokat megfogalmazni egy ilyen ünneppel kapcsolatban (nem kell, hogy személyes legyen, vagy valami nagyon magvas gondolat, de hát akkor is…), viszont azért egyúttal munkatársaimmal jót is nevettünk rajta :)