Vicces, ahogy ezt a Rev. Christmas Special-ben megcsinálták:
Vagy nem is tudom, lehet, hogy inkább >>ez<< a verzió hasonlít jobban.
Itt meg az eredeti, nem mintha valaki nem ismerné, csak az összehasonlítás végett :) (rákattintani a nagyításért mindkettőre ér)
Egyébként az utolsó vacsora elég kedvelt téma a sorozatok világában, ilyen-olyan formában sok helyen előfordul, >>itt<< össze is szedtek egy párat (de pl. ebben nincs benne a Lost-os, ami pedig szintén elég jól meg lett csinálva…)
Na >>EZ<< kemény… De ügyesen összerakták, tetszett :)
Erről mostanában nem szoktam írni, de munkafronton kb ugyanaz van most is, mint ilyenkor év vége felé mindig már harmadszorra… Csak talán hatványozottan, ami annyira nem jó. Szóval nekem például ilyenkor mindig meg kell hosszabbítani a szerződésem, ami igen kínkeserves dolog szokott lenni, és idén is az. Elvileg sikerült, de még nincs róla papírom – és azért ezzel együtt hosszútávon még mindig nincs biztosítva a jövőm egyáltalán. Ami fokozza a dolgokat, az az, hogy most a főnökünk is elmegy, meg kb még húsz ember vele együtt februártól, azt viszont nem tudni, hogy pontosan kik, és hogyan… és egyáltalán. Szóval kicsit feszült néha a hangulat az emeleten. Ehhez még hozzájön, hogy az egész cég státusza is változik, ha esetleg maradnék, akkor is egészen más keretek között, megváltoznak a munkatársaim, valószínűleg a fizikai munkahelyem is – úgy értem, helyileg máshova „költözünk”, szóval el lehet képzelni, hogy nem egyszerű. Persze mondhatnám, hogy lehetne rosszabb is, meg örülök, hogy azért dolgozni tudok, de ettől függetlenül nem kifejezetten tetszenek az ilyen dolgok.
Viszont amiért ez a poszt lényegében megszületett, az a Killers RED Christmas albumának belinkelése, amivel szépen becsempészem ide is a karácsonyi hangulatot, merthogy az új The Cowboy’s Christmas Ball című számuk szerintem egész jól sikerült, amit most meg is lehet kell hallgatni azonnal, íme:
Ma meg egy kedves volt gyakornoktársammal ebédeltem, akivel bár már több, mint két éve nem dolgozik itt, még mindig tartjuk a kapcsolatot. Szeretek vele beszélgetni, mert mindig előjön valami furcsa témával, például, hogy „a túlzott szabadság egyenértékű a szolgasággal” (ezt állítólag Platón mondta), meg, hogy mi az összefüggés, illetve a különbség a humor és a sajnálat között… És valahogy mindig szóba jön az is, hogy megtárgyaljuk az aktuális, vagy kevésbé aktuális olvasmányélményeinket (időnként még hitéleti kérdéseken is szoktunk vitatkozni, de az most nem jött elő). Egyébként mellesleg láttunk az utcán a fal mellett egy élő (de valószínűleg sérült) denevért gubbasztani, ami egyrészt azért meglepő, mert ki látott már fényes nappal denevért?, másrészt azért, mert hogy’ a francba lehet kiszúrni az utcán egy kb. méretesebb kutyaszarnak megfelelő barna valamiről a járdán, hogy az egy állat???
Felvettük videóra is (mármint ő, nem én). Ez a technika csodája :)
Tegnap öt lánnyal (meg két fiúval, de ez mellékes) megnéztem az Igazából szerelem című filmet. Hiba volt. Engem két dolog szokott hihetetlen módon zavarni: az egyik, ha valaki nem érti a filmet, és folyamatosan kérdezget közben, hogy ez hogy van, az miért történt (ki a gyilkos?) stb; a másik, ha valaki már sokadszorra nézve a filmet mindig benyögi, hogy: …jajj, ez olyan jó rész lesz…! Természetesen most ez utóbbi állt fenn, mert egy embert kivéve már mindenki látta ezt a filmet (nyilván sokan más többször is), és egyszerűen szinte élvezhetetlen volt az egész.
Pedig én ezt a filmet szeretem. Igen, annak ellenére, hogy fiú vagyok. Szerintem zseniálisan összehozták ezt a sztorit. Eleve előnnyel indul a film, mert brit, és nem amerikai. Másrészt: hány jó karácsonyi film van? Én nem tudnék sokat felsorolni, de ez az lett. Nem túl rózsaszín, nem úszik a nyálban, de azért mégis maradt romantikus is, meg vígjáték is. És tele van klisékkel, de azt szeretem benne, hogy jól kezelték a kliséket. Nem is kell más, nem kell valami hihetetlen eredetit kiszenvedni, elég csak jól használni az alapokat. Szóval én ezt a filmet szeretem, jók a színészek, jók a zenék, jók a témák, jó az egész. Harmadszorra láttam én is. De legközelebb biztos, hogy csak egyedül, vagy max. Sz-el kettesben nézem meg, mert ez egyszerűen idegesítő volt… :)
The ultimate romantic comedy – ezzel valahogy egyet tudok érteni
Ez egy olyan kép, amihez nem lehet sokmindent hozzáfűzni…
Maximum annyit, hogy ez nem igazán csirke, hanem sokkal inkább egy kifejlett kakas, de persze ez teljesen lényegtelen… :)
Már régóta tervezgetem, hogy írok valami hosszabbat arról, hogy milyen sorozatokat nézek mostanában, mondjuk úgy: kedvcsinálóként. Hátha valaki unatkozik, nem tudja, mit csináljon, vagy éppen keres valami jót. Sok újat persze nem fogok mondani, mert most eléggé retrohullámban vagyok én is, de hátha.
Egy gyöngyszemet kezdtem Sz-el újranézni, amire először nehezen kapott rá, de most már neki is tetszik, és inkább nekem kell visszafognom őt (tegnap 23:30 körül kérdezte meg, hogy „gyorsan nem nézünk meg egy részt?”), ez pedig nem más, mint a Maffiózók (The Sopranos). Az örök kedvencem, az etalon, az übersorozat, a 10/10, a csúcs, a legjobb. Másodszor megnézve is, sőt elterveztem, hogy egyből elkezdem eredeti angollal is megnézni harmadszorra (merthogy ebből szinkronos verzióm volt eddig). Nem lehet betelni vele. Csak jót tudok mondani róla. Kicsit lassú lehet, kicsit régimódi, de aki elmúlt már legalább tizenöt éves (fiatalabbaknak nem azért nem ajánlom, mert véres-brutális-megállsztőleafejlődésben, hanem, mert ők már egy másik „generáció”) annak kötelező legalább az első rész, hogy tudja, ilyen is van. Ez az a sorozat, aminek a mondatai az első megnézéskor, és most is újra és újra a fejemben csengenek, és folyton jelenetek ugranak be, és iszonyú sokat tudok gondolkodni részeken. Kevés ilyen van. Most a harmadik évadnál járunk, de az előzőt (13 rész) szinte egy hétvége alatt néztük meg… Aki nem ismerte még, tényleg irány a torrent bolt, és megnézni, ne riasszon vissza senkit, hogy maffiatéma. Az szinte csak körítés, van ebben sokminden más is. Nagyon sokminden.
Na itt most befejezem.
A másik régi legendás kedvencem volt (egész más téma) a Parker Lewis sohasem veszít (Parker Lewis Can’t Lose). Régen vasárnap délelőttönként ment a TV2-n, halvány emlékeim voltak róla, hogy kúl sorozat volt, de ennyi. Most meglett a teljes első évad angolul, és azt kell mondanom, hogy SOKKAL jobb, mint amire emlékeztem!!! Ezt mondjuk érdemes valóban „gyerekfejjel” nézni, tehát inkább tinédzserkorban, de szerintem zseniális poénok vannak benne még mostani szemmel is, és ez főleg azért érdekes, mert egy 1993-as sorozatról beszélünk! Nem, nem a retro-fíling miatt jó, a gáz ruhák, meg frizurák miatt, hanem egyszerűen tényleg vicces. Kortalan jóság, részről részre jobban tetszik, minden apró hibájával együtt (mindezt úgy, hogy felirat nélkül nézem – mivel nincs hozzá -, tehát a poénok egy jó részéről így valószínűleg le is maradok…). Gimis sorozat kategóriában nálam biztos, hogy No.1.
A harmadik egy viszonylag friss sorozat, amire azért vagyok büszke, hogy rátaláltam, mert elég kevés infó van róla. A címe az, hogy Rev., egy londoni belvárosi anglikán lelkészről szól (Rev.=Reverend, tisztelendő úr), és annak sorvadó „gyülekezetéről”. Ez egy brit vígjátéksorozat, vagy mondhatnám úgy is (felvágósan), hogy dramedy, vannak benne egész komoly magvas részek is, de mindent kicsit humorral átszőve ábrázol. A főszereplő karakter nagyon szimpatikus, és maga a sztori is: a csetlő-botló lelkész próbálja megállni a helyét Isten és a gyülekezet előtt, legtöbbször nem sok sikerrel. Megmondom őszintén, nekem kicsit olyan Adrian Plass-es az egész, lehet, hogy nyúltak belőle, de jól nyúltak (mármint: ez az a téma, amit talán a legkönnyebb elrontani, pl. ha Amerikában gyártották volna, biztos a bukás). És mivel Adrian Plass-t nagyon szeretem, ez a sorozat is kedves lett számomra, még az is megfordult a fejemben, hogy csinálok hozzá magyar feliratot (ehhez szerencsére angol legalább van – és amúgy nem hosszú, 6+7 rész összesen), de majd meglátjuk, sok időm nincs rá.
A negyedik egy szintén brit, szintén újdonság, amit nem is tudom, hogy ajánljak-e, mert az utóbbi két része szerintem elég közepesre sikerült, de azért nem rossz. A legújabb Ricky Gervais sorozatról van szó (tudjátok, ő csinálta a The Office-t, meg az Extras-t, amik nálam a Top10-ben vannak eléggé), melynek egy – kiállhatatlan – törpenövésű színész a főszereplője (Warwick Davis, ha nem hallottatok róla, az nem azért van, mert műveletlen bunkók vagytok). Kicsit hajaz az Extras-ra a sorozat, minden részben egy híres mellékszereplő tűnik fel (Liam Neeson, Johnny Depp, Helena Bonham Carter…) – például a Liam Neeson-ös jelenet brutálisan jó lett – már ha valaki szereti ezt a humort. Ez a sorozat olyan mockumentary-san van megcsinálva (mint az Office), eléggé „réteg”műfaj, de nekem pl. bejön. Összesen négy rész van eddig, és mondom, az utolsó kettő nem lett olyan nagggyon jó, de azért még mindig vicces. Ja és a címe? Az lemaradt: Life’s Too Short :)
Megvolt a hosszú bejegyzés, akkor most pihenek egy kicsit :)
Azért van abban valami romantikus amikor a hőn szeretett Nő (igen, így nagybetűvel, meg minden) számára szerelhetek össze egy fotelt a puszta két kezemmel. Tegnap kb. úgy éreztem magam, mint ahogy a barlanglakó ősemberek érezhették magukat, amikor épp lenyúzták a kardfogú tigrist, amit nagy vesződségek árán sikerült elejteniük.
Igen, életemben először vásároltam az IKEA-ban ilyen összeszerelős cuccot, jól látjátok :) Egyébként az is legalább ilyen érdekes, hogy egy fotel összeáll hat elemből és nyolc csavarból. Ebből persze nem akarok rendszert csinálni (mármint az IKEA-ban vásárlásból), de hát a pénz(telenség) nagy úr…
Én egyébként hűséges típus vagyok, meg annyira nem érdekelnek a legújabb, legtrendibb szolgáltatások (sőt, kifejezetten szeretem a gagyi, oldschool-nak számító dolgokat), de azért néha már én is elgondolkodom a váltáson, amikor a freemail például olyanokat csinál, hogy egész délután nem tudom megnézni az e-mailjeimet. Kb egy-két hetente elkapok egy ilyen karbantartási, vagy csak egyszerűen nemműködési fázist, és ez nem kóser. Attól mondjuk nem félek különösebben, hogy fontos leveleim elvesznek (egyrészt annyira nem fontosak, másrészt meg azért kb naponta egyszer otthonról is megnézem a leveleket, ahonnan pedig automatikusan lementődik a vinyóra minden), de az, hogy esetleg sürgősebb leveleket nem tudok időben elolvasni, az nem biztos, hogy jó… Persze úgyse fogok váltani, mert lusta vagyok, és különben is – annyira sürgős levél nincs, akkor az illető inkább telefonon keresne. A freeblog is egy kalap kaki, aztán mégse váltom le, jó ez így nekem :)
Ezt is megéltük. Posztoltam a hatszázadikat anno (bár én úgy emlékeztem, hogy az a 666. volt, de nem), most elértem a hétszázhetvenhetet :) Legközelebb csak az ezredikről fogok megemlékezni, de annyi nem is biztos, hogy valaha lesz…
Hát nem bírom megállni, hogy ne másoljam be ezt a kis gyöngyszemet, remélem nem sértek vele törvényt.. Magyarország 2011. december 6., az egyik állami hivatalunk belső levelezése (tényleg):
„Tisztelt Munkatársak!
Megkérném azt az érintett személyt, aki a páternoszterben ragaszt ki papírcsíkokat és arra figyelmezteti kollégáit, hogy a páternoszter január 1-től reggel csak felfelé, délután pedig csak lefelé közlekedik, poénját tartogassa más alkalmakra illetve ha nincs elegendő munkája, kérje meg munkahelyi vezetőjét, hogy töltse ki munkaidejét valamilyen faladattal!
Üdvözlettel:
XY”
Aki kitalálja, hol játszódik az esemény (hol működik még a mai napig páternoszter) az kap valamit… na jó, nem kap semmit, de azért lehet tippelgetni! :)
Reggel kinéztem az ablakon, és havas háztetőket láttam. Nem mondom, hogy „hófödte” háztetőket, mert épphogy csak fehérlettek, de azért szebb volt, mint előtte. Persze aztán amikor lenéztem az utcára, láttam, hogy ott már abszolút nem maradt meg hó, esetleg az autókon, de sebaj. Örülni kell a kicsinek is. Most már ideje is, hogy jöjjön az igazi tél, elvégre már december van. A július után azt hiszem, ez a kedvenc hónapom :)
Találtam egy érdekes összeállítást az amerikai médiáról, ez csak egy kivágat amit ide berakok, de amúgy ha rákattintasz, egy hosszú lista jön még. Akit érdekel.
Aztán vannak jó térképek is, amiket berakhatok, egyet rögtön ide (filmes téma, lehet számolgatni, ki mennyit látott belőlük – klikkre olvasható lesz!):
A másik meg >EZ<, fórumon linkelték, szintén érdekes szerintem.
Tegnap meg voltam játékboltban, és ezt láttam:
The Walking Dead társasjáték! Nem tudom, milyen lehet, mert nem nagyon találtam róla infót, de egyszer érdekes lenne kipróbálni. Megvenni semmiképpen, mert a sorozatot sem szerettem, de egy próbát megérne. Gondolom ki kell nyírni a zombikat, vagy valami biztonságos helyre menekülni (ahonnan ki lehet nyírni a zombikat), vagy van két csapat, az egyik az ember, a másik a walker, és ki a jobb (mint a BSG társasban)? Végülis sok variációt ki lehet találni…
Pytta blog 