Szintén tegnap este még egy másik programom is volt, új szokásom, hogy kéthetente eljárok röplabdázni – ez volt a második alkalom. A szervezés MEVISZ-es, ami mondjuk annyira nem tetszik, dehát beszélgetni nem kell az emberekkel, játszani meg tökmindegy (nameghát az is hozzátartozik, vagy vannak ott jó ismerőseim is egyébként…). A helyszín viszont kimondottan barátságos, gyalog kb tíz percre van (ha gyorsan jön a troli, akkor három perc, ami már szinte pofátlanság), a Fasori gimiben. Sose gondoltam, hogy én még valaha oda fogok járni bármilyen apropóból (anno stoker barátommal pszichológiát tanulni jártunk ide heti egyszer suli után (fakultációra) just for fun, ugyanis egyikünk se akart semmilyen felsőoktatási intézménybe jelentkezni, ahova pszichológia kellene, pusztán lelkesedésből jártunk, de szerintem bitang jó volt, szerettem), de hát az élet már csak ilyen.
Ami a játékot illeti, nem veszi túl komolyan senki, ami nagyon jó, ennek megfelelően néha irritálóan alacsony a színvonal, néha viszont fergeteges meneteket nyomunk le (utóbbi ritkább). Szóval nem lógok ki egyáltalán a nem-tudásommal, de egyébként azt vettem észre, hogy mintha jobban ment volna most, mint két hete. Meg, mintha mindenkinek egy kicsit jobban ment volna, de ezt lehet, hogy csak én gondolom :) Szóval fejlődünk, és mindig eszembe jut játék közben, hogy a gimiben milyen durván is nyomtuk a röpit anno (legalábbis én akkor azt gondoltam, és emlékeimben ez most már mindig is így fog élni), azt nagyon élveztem, és ezek a mostani alkalmak is kicsit visszahoznak azokból az időkből… Talán. Már várom, hogy megint két hét múlva legyen! :)
Pytta blog 