ARCHÍV – földgömb

Nem különösebben vicces, viszont annál inkább szakmai ez a kis képsorozat, ezért most egyéb szöveget nem is írok hozzá, csak kirakom, hogy színesítse az oldalt (persze csak képletesen, hiszen mindenki látja, hogy ez fekete-fehér). Klikkre nyilvánvalóan megnő, bár még úgy is csak éles szemmel olvasható le a szöveges rész (apropó éles szem, már nekem is van szemüvegem múlt hét óta, munkához hordom is… apám azt mondta öregszem, én azt hiszem, csak beért a sok éjszakába nyúló CoD-party, meg a vég nélküli filmnézés, meg ugye az irodai munkavégzés közös gyümölcse. Ez van, no komment, meg most nem is akartam erről írni…) Szóval a kép:

A forrás pedig ITT

ARCHÍV – lakógyűlés

Múlt hét szerdán volt egy rögtönzött lakógyűlésünk, hát, legalább megismertem még pár embert a házból… érdekes élmény volt. Van az idegbeteg körmét rágó közös képviselő, akit most leváltottunk egy harmincas, szoláriumozott szőkére festett hajú hölgyre, látványra persze pozitív a változás, de nem tudom, hogy érdemileg történni fog-e valami. Van egy idegbeteg  lakó (azt hiszem alattunk lakik), aki mindenre tudott valami „okos” véleményt vagy hozzászólást mondani (ennek mind nagyon örültünk, hiszen így tovább lehetett levegőzni a nulla fok körüli budapesti éjszakában a ház udvarán); van a köpcös fazon, akinek legnagyobb problémája nem az volt, hogy leomlik a függőfolyosó, hanem, hogy a harmadikon a lépcsőfordulóban mikor cserélik ki a villanykörtét – erre egyébként meglepően sok helyeslő hümmögés érkezett, jelezve, hogy ez bizony mások nyelvén is ott volt már… van az ingatlanbetyár, aki megvett potom pénzért egy lakást a házban, felújította, és most el akarja adni, de előtte szeretne leakasztani valami kis lóvét a házról nem tudom, milyen jogcímen, de legalábbis nem szeretné tovább fizetni a közös költséget (innen üzenem, hogy márpedig fizetni fogod ecsém, a lakásról meg ne is álmodj, hogy eladod, vagy legalábbis nem fogja behozni az árát – remélem)… van még a szomszéd néni, akinek szintén eszébe jutott hirtelen, hogy az ő plafonja is elkezdett penészedni, és ez azért van, mert leszedték a szigetelést, és ezt is ki fogja neki kifizetni… Na és akkor én szépen elszivárogtam, mert a többi már annyira nem érdekelt. Egy élmény volt amúgy, tanulságos, kár, hogy nem vagyok szociológus, vagy pszichológus…

ARCHÍV – Tintin

…és még egy poszt a mai napra, mert mindig eszembe jut valami, de most akkor egy hétig megint nem írok semmit :)

Tegnap mondtam Sz-nek, hogy spóroltam 36 ezer forintot, azzal, hogy nem megvettem, hanem letöltöttem a The Adventures of Tintin: All Album’s Collector’s Edition-t – de annyira nem örült neki, mint én. Nem  értem miért.

ARCHÍV – röpi

Szintén tegnap este még egy másik programom is volt, új szokásom, hogy kéthetente eljárok röplabdázni – ez volt a második alkalom. A szervezés MEVISZ-es, ami mondjuk annyira nem tetszik, dehát beszélgetni nem kell az emberekkel, játszani meg tökmindegy (nameghát az is hozzátartozik, vagy vannak ott jó ismerőseim is egyébként…). A helyszín viszont kimondottan barátságos, gyalog kb tíz percre van (ha gyorsan jön a troli, akkor három perc, ami már szinte pofátlanság), a Fasori gimiben. Sose gondoltam, hogy én még valaha oda fogok járni bármilyen apropóból (anno stoker barátommal pszichológiát tanulni jártunk ide heti egyszer suli után (fakultációra) just for fun, ugyanis egyikünk se akart semmilyen felsőoktatási intézménybe jelentkezni, ahova pszichológia kellene, pusztán lelkesedésből jártunk, de szerintem bitang jó volt, szerettem), de hát az élet már csak ilyen.

Ami a játékot illeti, nem veszi túl komolyan senki, ami nagyon jó, ennek megfelelően néha irritálóan alacsony a színvonal, néha viszont fergeteges meneteket nyomunk le (utóbbi ritkább). Szóval nem lógok ki egyáltalán a nem-tudásommal, de egyébként azt vettem észre, hogy mintha jobban ment volna most, mint két hete. Meg, mintha mindenkinek egy kicsit jobban ment volna, de ezt lehet, hogy csak én gondolom :) Szóval fejlődünk, és mindig eszembe jut játék közben, hogy a gimiben milyen durván is nyomtuk a röpit anno (legalábbis én akkor azt gondoltam, és emlékeimben ez most már mindig is így fog élni), azt nagyon élveztem, és ezek a mostani alkalmak is kicsit visszahoznak azokból az időkből… Talán. Már várom, hogy megint két hét múlva legyen! :)

ARCHÍV – lomtalanítás

Akkora mázlink volt ezzel a lakásfelújítás dologgal, mert pont szombaton volt lomtalanítás a kerületben, így aztán minden felesleges bútordarabtól, illetve kacattól megválhattunk, amikre nem volt szükségünk – és amiket megjegyzem, hogy ingyen sem vitt el senki -, nem kellett legalább az elszállítással foglalkozni, vagy olyan cselekhez folyamodni, mint amit a volt tulaj is ajánlott, hogy „rakjam csak ki az utcára, öt perc múlva már ott se lesz”. Hát azért nem egészen így működnek a dolgok, még itt sem.

Péntek este egy ismerős pár (mármint házaspár) segítségével szépen lehordtunk mindent, szétkaptuk a konyhaszekrényt, hogy ketten le bírjuk vinni (azért így sem volt egyszerű), lekerültek a fotelek, a telefonasztal (kiderült, hogy az nem virágtartó, és, hogy van olyan szó, hogy telefonasztal…!), a régi padlószőnyeg, meg vagy 20 darab kirakott puzzle, a tárolóban lévő szekrény (az is egy kemény menet volt), két régi ajtószárny, egy küszöb, egy elszívó, egy asztal, egy gázóraszekrény, pár polc, egy fűszertartó, meg még jópár ócskaság… Kicsit veszélyes volt a művelet, mert egyrészt már lesben álltak a kijáratnál a cigányasszonyok, hogy mit hozunk (azért szerencsére a házba nem jöttek be, de gondolom csak azért nem, hogy nehogy véletlenül is valamit cipelniük kelljen), másrészt mindenhová elkísért az egyik nyilvánvalóan megkattant, kicsit csövesforma „szomszédunk”, aki ugyanazon az emeleten lakik, mint mi, de szerencsére pár lakással arrébb, mindenesetre remélem nem fogom őt se sokszor látni (ez nem diszkrimináció, egyszerűen mindenkinek jobb lenne így).
Szóval kicsit irreális volt az élmény, és ez még nem is a legdurvább dolog, amit aznap este láttam. Elég durva volt hazafalé menet a szeméthalmokat és az ott guberáló alakokat látni az utcán (este 11-kor végeztünk ugyanis), durva volt az egyik kidobott ágyon alvó csövest látni, és a még éjszaka is kint „posztoló” cigányokat a sarkokon. De a legdurvább az volt, amikor az ötös buszon azt láttam, hogy az egyik atlétatrikós cigó srác elővesz egy kis nejlontasakot, ami tele van fehér porral, és a nyakláncán lévő kis kereszttel kikanalaz belőle egy adagot, és felszippantja. Aztán még egyszer, és utána eltesz szépen mindent, és ül tovább. Hát én ott majd’ befostam, egyrészt, hogy szálljunk már le, másrészt, hogy ő meg menjen tovább. Feltételezem, hogy nem porcukor volt a tasakban… Én még ilyet csak filmen láttam, főleg ez a keresztes módszer – annyira klisés, hogy sose gondoltam volna, hogy a valóságban is van, aki így csinálja… De szerencsésen hazaértünk, és örültem, hogy megszabadultunk a lomoktól :)

ARCHÍV – reggeli

Reggel, amikor elköszöntem a munkásoktól a lakásban, a kapuban pont elkaptam a szomszédunkban lakó kedves öreg nénit (akivel egyébként már korábban is viszonylag sokat beszélgettem), megkérdezi tőlem, hogy hol dolgozom. Mivel nem tudtam, hogy a helyre, vagy a munka mikéntjére kíváncsi, ezért elmondtam mindkettőt, hogy XY irodában dolgozom, XY részében a városnak. A foglalkozásommal kapcsolatban egyébként nem szoktam meglepődni, ha egyből a következő kérdés az, hogy ez akkor most mit is takar tulajdonképpen? A néni is valahogyan hasonlóan reagált, de ez olyan aranyos volt: „Akkor Ön… számítógépezik?” Mondtam, hogy tulajdonképpen igen, és ezzel el is váltak útjaink. És mentem számítógépezni :)

ARCHÍV – megy az élet

Ha egy blog egy jó ideig nem frissül, akkor gondolom még az a kevésszámú olvasója is elapad, akik esetleg néha-néha kisebb-nagyobb rendszerességgel, de mégiscsak betévedtek. NEKTEK üzenem ott a monitor túlsó végén: kitartás!!! Jönnek az újabb és újabb izgalmasabbnál izgalmasabb témák és történetek, képekkel videókkal, fényekkel és hangeffektekkel!!!

Körítésben azt hiszem jó vagyok, hogy hogyan írjak sokat a semmiről, úgy, hogy a végén aztán már én magam is belegabalyodjam, hogy miről is van szó tulajdonképpen… De most összeszedem magam.

Szóval nagy hirtelen most két téma jut eszembe, de amikor ezeket bepötyögöm, már eszembe is jutott egy harmadik, amit lehet, hogy már írtam, de ha nem, akkor most mindenképpen: munkahelyemen ismét új szobába költöztem, nem azért, mert annyira rossz vagyok, de ez valahogy így jön ki, nem tudom, engem mernek mozgatni… A rövid két és fél éves pályafutásom alatt ez a hatodik helyem – ami azért kicsit durva szerintem, és ez se biztos, hogy sokáig így marad :) De sebaj, ez a költözés most jólesett, megsavanyodott harmincas szobatársam mellől (akinek bár bírom a humorát, meg a szövegeit, egy pár hónap alatt már kicsit fárasztóvá kezdett válni) most két szintén harmincas nővel kerültem egy szobába. Nőkkel együtt dolgozni mondjuk nem egyszerű, de én amikor idekerültem, akkor is egy ilyen szobába tettek, és nincsenek róla rossz élményeim. Szóval ez jó. Mást a munkáról most nem, év végéig még maradok, ami jóhír, de az utána lévő dolgok még… még majd kiderülnek.

ARCHÍV – apróhirdetés

Elkezdtem az internetes seftelést, jórészt ingyen árulom a cuccokat, ezért aztán elég gyorsan sikerült vevőket találnom rájuk, elvileg ma el is visznek egy csomó cuccot, ezt sikernek könyvelem el. Ja, aki nem tudná: az új lakást teljesen berendezetten vettük, ami jó, mert sokmindent nem kell most megvenni (pl. hűtő, gáztűzhely…), de egy csomó minden van, ami felesleges számunkra, ezeket pedig jó lenne valakinek elsózni.

Tehát akkor most kihasználom az én kis külön bejáratú internetes felületemet, hogy itt is meghirdessek pár dolgot amit még nem vittek el, hátha akad rájuk érdeklődő kis blogom hihetetlen nagyszámú látogatói közül. Ez egy komoly felhívás egyébként (a látszat ellenére), akinek kell valami, ne habozzon jelentkezni, mondjuk kommentben, sőt még az e-mail címemet is megadom, ha kell (pyttablog[kukac]freemail[pont]hu).

Szóval a készlet (részletekkel lehet, hogy este feltöltöm a listát:

INGYEN elvihető:

1 db TV állvány+tárolószekrény (pontos funkcióját nem ismerem)

1 db ovális üveg asztallap (pontos méreteket ma lemérem…)

1 db régi kazettás magnó (igazi retro, szerintem működik, de majd megnézem)

1 db kb 5*4 méteres szőnyeg (főként sötétpiros-barna színek dominálnak benne, ha jól emlékszem)

OLCSÓN elvihető:

1 db zöld színű sarok ülőgarnitúra, ami kétszemélyes ággyá alakítható, ágyneműtartóval, 5 db párnával, teljesen működőképes állapotban: 10 ezer forint

1 db CD-s kétkazettás magnó (elég nagy darab): 1 ezer forint

1 db katódsugárcsöves LG televízió (kb 22 colos), ha nem működik, visszaveszem, de én nem tudtam kipróbálni: 5 ezer forint

Most röviden ennyi :)

ARCHÍV – dallamos villamos

Tudtátok, hogy van olyan, hogy Magyar Dal Napja? És, hogy az szeptember 11-én van? Én erről ebben a pillanatban értesültem, azt viszont már tegnap megtapasztaltam, hogy ennek keretében (bár nem értem, hogy egy egész héttel ennek mi értelme), szerveztek egy olyan programpontot, hogy „Dallamos villamos”, ami arról szól, hogy beraknak a villamosba egy zenekart, akik ott a sarokban zenélgetnek, miközben megy a villamos, meg minden, és az utazók, meg hallgathatják. A tegnapi nap három, azaz három ilyen villamos indult abba az irányba, ahová mi utaztunk (természetesen a négyeshatosról van most szó), és mi véletlenül pont kifogtuk az egyiket.

ARCHÍV – nászút

Hálás téma következik, már csak azért is, mert tele tudom pakolni szép, saját készítésű fotókkal a posztot. Meg mert lehet dicsekedni, hogy milyen jó volt. Egyébként tényleg az volt, de nem fogok róla dicsekedni, elég az hozzá, hogy sok szépet láttunk, jól éreztük magunkat, pihentünk egyet – és már azt is elmondhatom, hogy voltam életemben nászúton! :)

Sz-el most ültünk életünkben először repülőn, ami szintén egy nagy élmény volt, nem is annyira maga a repülés, hanem a kilátás, hogy más perspektívából (szó szerint) láttuk a világot. Tényleg olyan, mint egy térkép. És ezt én már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni. Szerencsénkre nem volt felhős idő, erről is tudtam csinálni jó képeket:

ARCHÍV – backup

Na most azért büszke vagyok magamra, jó admin vagyok, mert kis pánikot követően sikerült a teljes recovery a blogon. Az történt ugyanis (megmagyarázom, mert az erről szóló korábbi posztot is töröltem), hogy a freeblog szervere leállt csütörtökön, és elveszett kb két és fél hónapnyi poszt központilag (tehát minden létező freeblog-os blogból). És nem is tudják visszahozni. Én viszont le tudtam vadászni őket a google tárolt változatokból (most NAGYON szeretem a google-t), és szépen visszaillesztettem egyenként visszadátumozva őket, tehát konkrétan SEMMIT nem lehet észrevenni az egészből. Először ugyan kicsit megijedtem, de semmi gond. Sőt, még egyes kommenteket is visszaírogattam, igaz azokat már nem tudtam eredeti dátummal megjeleníteni, de az tökmindegy. Az eset egyik tanulsága számomra az volt (mivel minden posztot végig kellett nézegetnem), hogy rájöttem, hogy hihetetlenül sok sületlenséget tudok összeírogatni. De tényleg, ez valami kegyetlen. Wordbe kimásolva összesen kb 29 oldalt kellett visszaállítani egyébként (persze képekkel együtt).

Azért remélem, hogy több ilyen meglepetés a freeblog részéről nem lesz. Jó, hogy ingyen vannak és fogjam be a számat, de nem akarok költözködni, megszoktam már ezt a rendszert.

ARCHÍV – CuCu bár

Tegnap egy érdekes helyre mentünk el irodai keretek között úgynevezett „kihelyezett” értekezletet tartani. Ez a fedőneve annak, ha a jóval a hivatalos munkaidő befejezése előtt lelép együtt mindenki egy szórakozóhelyre, pl. szülinapozás, vagy egy kilépő munkatárs elbúcsúztatása miatt. Mi most egyébként munkadolgokról beszélgettünk, konkrétan a – valljuk be – nem túl fényes jövőnkről, ami most még a szokásosnál is bizonytalanabb színben tűnik fel, de én ehhez már nagyjából két éve hozzá vagyok szokva. Mindegy, ezzel most nem traktálok senkit, mert egyébként nem is tudok semmi konkrétat én sem, esetleg majd egy hónap múlva.

Szóval a hely ahova mentünk, a Cucu bár (hivatalos nevén Cucu bar&bazar), ami pont egy háztömbnyire van az irodától, és egy nagyon vicces hely. Különlegessége, hogy tele van pakolva mindenféle szedett-vedett bútorokkal, meg retro berendezési tárgyakkal, meg bakelitlemezekkel, régi képregényekkel, meg még mittudomén mivel, és az itallapra meg ráírták, hogy minden megvásárolható amit a bárban látunk. Értsd: minden.  Van egyébként plakátjuk is (ami kattintásra megnő):

ARCHÍV – 2011.11.11

Jövő hét pénteken, pontosan egy hét múlva lesz 2011. november 11-e, azaz 11.11.11. Ezt meg kell jegyezni, vicces dátum.

ARCHÍV – scary

Erősítve a „vicces térképek” vonalat (amiből régen egész sokat találtam, de most már eléggé kihaltak a blogról) berakok egy újabbat, ami gondolom a Halloween-hoz kötődően került ki a graphjam-re, én viszont erről lecsúsztam, de mindegy, azért így utólag…

 

ARCHÍV – kirándulás

Szombaton a Pilisben kirándultunk egyet barátokkal, a Dobogókő – Prédikálószék – Vadálló kövek – Dömös útvonalon, aki még nem járt erre, annak ajánlom, mert viszonylag rövid táv alatt sok szép tájat lehet látni, és változatos a terep is. A mostani azért is volt különösen szép, mert így ősszel már elég színes az erdő, és erről egy pár képet is be tudok tenni szerencsére :)