ARCHÍV – lakáskereső ömlesztve (31-35)

Folytatom “ismerjük meg jobban kis városunkat!” sorozatomat, az utóbbi időben is sikerült pár lehangolóbbnál lehangolóbb lakást megnézni, amiket először egy gigatérképbe akartam sűríteni, de aztán rájöttem, hogy kettőben jobb. Egyébként ismét lenne olyan, ami tetszik, csak ebben az esetben most elég sokat kellene lealkudni az árból. Úgyhogy erről inkább nem is mondok konkrétabbat, mert még elég messze van bármilyen konkrétumtól.

A héten egyébként ráérek ilyesmire (is), mert szabadságon vagyok, ez egy egészen érdekes szituáció, mármint, hogy hétköznap van, és én ráérek dolgokra egész nap – és Pesten tartózkodom -, elmehetek vásárolni a nyitvatartási idő közepén, meg ilyenek. Ilyen az egyetem óta nem volt azt hiszem, úgyhogy igyekszem kihasználni :)

Ja, és egyébként megházasodtam szombaton, amiről ezen keretek között nem akarok sokat írni, mert annyira nem vagyok exhibicionista, és a facebook-on sem lesz róla képgaléria, de azért annyit leírok, hogy örültem, hogy annyian eljöttek, úgy, hogy lagzi se volt, és igazából az emberek többségének fél napot kellett utazni, hogy lássanak. Ez jólesett nagyon… :)

Na jöjjenek a képek, meg még tudnék írni, érdekes dolgokat láttam a városban jövet-menet, de erről majd lehet, hogy inkább máskor…

ARCHÍV – napfogyatkozás

Biztosra nem mondtam volna, de valami rémlett, amikor megnéztem, hogy hányadika van ma, hogy „…nem ezen a napon volt anno a napfogyatkozás?” Gondoltam keverem a 9/11-el, de nem. >ITT< a bizonyíték. És ebből már azt is tudom, hogy az új életcélom, hogy megéljem a következő Magyarországon látható teljes napfogyatkozást is (igen, én valamilyen okból kifolyólag azt gondolom, hogy öregkoromra sem leszek kripli, ezért szeretnék sokáig élni…) Mára ennyi.

ARCHÍV – telemarketing

Történetesen van egy jóbarátom, aki telefonos ügyfélszolgálaton dolgozik egy biztosítónál, ergo telemarketinges, ezen a képen most nevettem egyet és rá gondoltam (belenagyítani érdemes):

ARCHÍV – sör

Tegnap este elmentünk sörözni stoker és chamo (használja még egyáltalán ezt a nicket??) barátommal. Kvázi ez amolyan legénybúcsú-féle volt, legalábbis az esküvő volt az apropója, de nem kell meglepetés sztriptíztáncosnőre meg kokaincsíkokra gondolni, sőt még italból is tényleg csak sört fogyasztottunk, persze az is a fejembe szállt kicsit, de viszonylag korán leléptünk, és teljesen simán hazaértem :) Szóval a lényeg az volt, hogy régen láttuk egymást (én chamo-t már kb egy éve szerintem, sőt, lehet, hogy több), és sokminden megbeszélnivalónk volt. Kicsit sajnálom ezt az egészet, mármint, hogy gimiben kb legjobb barátok voltunk, aztán valahogy azóta kicsit eltávolodtunk, és bár ezt abszolút nem szoktam érezni, amikor találkozunk, nincs kínos feszengés, vagy ilyesmi, de azért így utólag belegondolva… szóval hiányoznak, hiányzik az, hogy nem járunk össze, hiányzik a közös valóságalap, a közös élmények, meg minden. És persze az jó, hogy tudunk egymásról, és valamennyire tartjuk a kapcsolatot, de ez nem ugyanaz. Nem ugyanaz, mint ami régen volt.

Na most egy kicsit kesergősre sikerült ez a beszámoló, pedig nem ez a lényeg; nagyon jól éreztem magam tegnap este, és jó volt, hogy igazán barátaimnak érezhetem ezt a két srácot, és együtt örülhettünk egymásnak. Gondolom ezután sem fogunk gyakrabban találkozni, de azért remélem nem is felejtjük el egymást :)

ARCHÍV – érdekességek

Tegnap egyébként két érdekes dolgot is láttam: az egyik amikor délután mentem át a busszal az Erzsébet-hídon: a valaha volt legerősebb és legnagyobb szivárvány amit életemben láttam, sajnos természetesen nem volt nálam fényképezőgép, és mondjuk találtam róla képet a neten, de ez nem adja vissza teljesen:

A legjobb az volt, hogy akkor már nagyrészt sütött a nap, és különösen szépek, már-már irreálisak voltak a színek (és nem csak a szivárványéi).

A másik egy olyan utca Budapesten, ahova még nappal se szívesen teszem be többet a lábam (tagnap is nappal voltam ott). Természetesen lakást nézni mentünk, de kb tíz perc várakozás után meguntuk, és meg se vártuk az ingatlanost, mert ide úgysem költöznénk. Nem tudom ismeri-e valaki a Szabolcs utcát, érdemes bekukkantani az elejére, igazi gettó, lézengő cigányokkal, meg járőröző rendőrkocsival az utcán (komolyan), bedeszkázott ablakokkal, csövesekkel a kapualjakban, betört ablakok, lepukkant sarki bolt alkeszekkel a bejáratnál. És ez nem a nyócker, ez tizenháromker!! Két utcával arrébb csillogó irodaház, meg minden :) Én egyszer szívesen megnézném, hogy milyen Harlem, vagy Bronx, mert szerintem semmivel sem különb. Fehér ember egyikbe sem tölt el szívesen öt percnél többet.

ARCHÍV – lakás-kérdés

Hát igen, ez most egy nagy kérdés… Túl szép lett volna, hogy igaz legyen az előző, pénteken visszamentünk megnézni, és már tettünk is volna árajánlatot(!) mire azt mondja a tulaj, hogy még a hétvégén szeretne egy kicsit „gondolkodni” erről az egészről, és hétfőn megmondja mi lesz.

Na ez már kicsit aggodalomra adhatott volna okot, de én még bizakodtam… Aztán hétfőn felhív az ingatlanos, hogy nem adja el a lakást a tulaj – mármint egyáltalán nem, meggondolta magát, és inkább valami rokona fog odaköltözni. Namost, hogy ebből mi igaz, mi nem, az az én szempontomból tulajdonképpen tökmindegy, a lényeg az, hogy erről ennyit, és ez most eléggé lelombozott. Mármint, hogy most akkor újra felvenni a fonalat, nézegetni a hirdetéseket, számolgatni, alkudozni… valahogy már beleéltem magam, hogy végre befejeztük, szép volt, jó volt, de elég volt, végre megvan amit kerestünk… De nem. És most már egy kicsit az idő is szorít minket is, mert tök jó lenne szeptemberben már valahol máshol lakni, és az bizony már igencsak közeleg!!

Egyébként hozzáteszem, hogy azért picit meg is könnyebbültem, mert ez a lakás tényleg nem volt egy „főnyeremény” a félhomályos szobáival meg a nedves falaival, lett volna vele munka… Szóval talán jobb is így. Csak valamiért azért mégiscsak megtetszett nekünk, jó állapotban volt, és nagyon jó környéken is… bennem legalábbis szép emlékeket ébresztett. Na de mindegy. Folytatjuk. Egyébként összeszámoltam, és már kb inkább olyan harminc lakást néztem meg, nem húszat, úgyhogy ha folytatom róluk a beszámolót, akkor a számozást is onnan folytatom. Csak, hogy még sokkolóbb legyen :)

ARCHÍV – képes

Találtam egy vicces képet, amit most megosztok – milyen furcsa, hogy a blogon való megosztás már “oldschool” módszernek számít – dehát én már csak ilyen oldschool vagyok. Szóval tessék:

A kép címe – vagy inkább a poszt ami a képet tartalmazta “Way to Take the Magic Away” (Azt mondjuk nem tudom, hogy Róbert Gida miért van sábeszdekliben, de lehet, hogy csak műveletlen vagyok)

ARCHÍV – lakáskereső – huszadik

Új szerelem. Sz-nek is tetszik, és nekem is egyaránt. Vele még hármasban is lehetne csinálni :) Tegnap láttuk először, és első látásra elcsavarta a fejünket. Kis szerény teremtés, de azért ad magára, kívülről is csinos, és a belső értékei is teljesen rendben vannak. Ő lenne az:

Ennél jobban nem akartam rázoom-olni (persze kattra megnő!), akkor sem látszik több belőle; a környék belövésére ajánlom a bal alsó sarokban található jellegzetes épületet, illetve a jobb felső sarokban megbúvó még robosztusabb építményt… Azt se gondoltam soha, hogy én még egyszer itt fogok lakni (persze nem is biztos az még…)

Most úgy néz ki, kicsit felgyorsulnak a dolgok, két lehetőség van: az egyik az, hogy viszonylag hirtelen lecsapunk erre a lakásra (ez kivételesen nem olyan, amit hónapok óta árulnak – legalábbis nem ezen az áron -, és a kutyát sem érdekli); a másik az, hogy valaki más veszi meg még gyorsabban ugyanezt a lakást, de ennek mondjuk kevésbé örülnénk… Pénteken térünk rá vissza, de addig még szüleimmel is meg kell beszélni a dolgot természetesen. Nincs is jobb, mint esküvő előtt egy jó kis lakásváráslás!

ARCHÍV – nehézségek

Azért az nem semmi szerintem, hogy úgy… mennyi is…? szóval kereken tíz nappal az esküvő előtt (legalábbis a templomi rész előtt) még azon kell egyezkednem, hogy melyik pap is legyen az, aki összead minket :)

A templom és önkormányzat lefoglalása (legalábbis időpontilag) a két legfontosabb dolog, amit az embernek el kell intéznie az esküvőre, ez így van. Ugyanis csak ezek után lehet bármi továbbit is tervezni, lefoglalni a helyet a lagzira, meghívókat gyártani satöbbi satöbbi. Ezt a két dolgot általában már legalább fél évvel az esemény előtt le kell fixálni, bizonyos esetekben nem túl korai az egy egész évvel korábbi foglalás (biztos ami biztos alapon). Ez főleg akkor fontos, ha az ember „főidényben” szervez esküvőt – mint ahogy azt tettük mi is. Egyébként ilyen szempontból időben voltunk, pontosan nem tudom, mikor, de szerintem bőven fél évvel ezelőtt ezeket megtettük – és a templomba így is csak későbbi időpontot kaptunk, közvetlenül előttünk már volt egy másik esküvő, és egyébként minden szomszédos hétvége is hasonlóan betelt már akkorra.

De nem is ez a probléma. Hiába van meg a helyszín, sőt még a személyek is lefoglalva, mégis közbejöhetnek nem várt dolgok. A mi esetünkben az is bonyolítja az egészet, hogy két papot igénylünk. Én eddig azt gondoltam, az evangélikus rész a problémás(abb), ugyanis eredetileg a volt lelkészemet akartam megkérni, aki viszont elég messze tartózkodik Soprontól, így arról alapból lebeszéltek, mondván, hogy ez túl nagy kérés lenne felé. A második jelöltem egy ismerős lett volna, helyi lakos, még azt is megkockáztatom, hogy jóban vagyunk (igaz, eddig kb max négyszer találkoztunk összesen, és akkor sem sokat beszélgettünk), viszont amikor megkértem, már tudta, hogy nem fog ráérni (ez is közel fél évvel ezelőtt volt…). Hát sebaj, akkor megkértünk egy szintén helyi lelkészt, akit előtte nem ismertünk, de hát fél év alatt erre bőven van lehetőség, sikerült is.

Katolikus oldalon kb egy hónappal ezelőttig simának tűnt minden, amikoris kiderült, hogy a pap, akit kiválasztottunk, elhelyezésre kerül egy másik plébániára augusztus elsejétől. Én még nem estem kétségbe, gondoltam csak nem lesz az olyan megoldhatatlan, hogy egy esküvőt lezavarjon még – nem is más városba helyezték, csak a város egy másik részébe. Erről aztán most hétvégén tudtunk leülni beszélgetni, hiszen korábban ő sem tudta, mi hogy lesz pontosan, most viszont kiderült, hogy nem, nem fog ráérni (szerintem meg tudta volna oldani persze, de mindegy, nem sértődünk meg). Jó, nézzük a lehetőségeket: három új papot helyeztek a régi helyére, akikből Sz kettőt ismer, és hevesen tiltakozik, hogy ők legyenek azok akik összeadnak. Marad a harmadik, akit egyikőnk sem ismer, hosszas körbetelefonálgatások árán sikerül felvennem vele a kapcsolatot, és úgy néz ki, hogy el is vállalja a dolgot – ez mintegy két órával ezelőtt derült ki.

Továbbá az is kiderült, hogy a templomban nem tudjuk elpróbálni a szertartást, mert az evangélikus lelkész nyaralni megy az esküvő előtt, mi meg most hétvégén nem leszünk Sopronban… Ergo vicces lesz ez az egész, de persze nyilván ebből senki nem fog észrevenni semmit rajtunk kívül… remélem :)