ARCHÍV – víz

Van ez a vizestartály a munkahelyeken, biztosan mindenki ismeri aki irodában dolgozik, de aki nem az is, mert gyárakban is szokott lenni, meg kb mindenhol… Naszóval nekünk is van itt a folyosó végén, mindennap kimegyek hozzá a kis bögrémmel legalább ötször, ezzel is mozgok egy legalább, de csak most olvastam el először, hogy mi van a tartályra írva, idézem: „Ásványi anyaggal dúsított ivóvíz alapú ital”. Ez nem durva egy kicsit, hogy nem merték ráírni azt, hogy VÍZ? Vajon miért? És komolyan, hol gyártják ezt a folyadékot? Most egy kicsit megingott a hitem abban, hogy egészséges-e az, ha a napi folyadékbevitelem kb 2/3-át itt veszem magamhoz… De mondjuk nagy baj nem lehet belőle, ha eddig nem volt :)

Ez meg egy vicces kép a végére csak úgy, a leggyakoribb jelszavakról, alatta a leírással, amit egyazegyben másolok be:

A visual representation of the most common passwords, as determined by recent LulzSec password leaks.

ARCHÍV – eu elnökségi nyakkendő

Tegnap munkatársamtól kaptam egy EU elnökséges nyakkendőt, olyat amit alapvetően az idelátogató külföldiek kapnak/kaptak, de a múlt heti eseményünk után valaki itthagyta a csomagját, és mivel munkatársamnak már van egy ilyen nyakkendője, ezért ezt most rám testálta. Szerintem elég menő amúgy, főleg, hogy tényleg van egy ilyen eu2011.hu-s címke benne (amúgy persze gondolom, Made in China, mert Magyarországon ki gyártana nyakkendőt, de erre vonatkozóan egyébként nem találtam infót).

Az elnökségről el lehet olvasni ITT egy cikket, vicces, hogy aszongya: minden második magyar sikeresnek tartotta a most lezárult magyar EU-elnökséget, de tízből heten egyetlen eseményt vagy eredményt sem tudnak megnevezni az elnökség időszakából. Ez a kérdőívezés is vicces lehetett: – Ön szerint sikeres volt a magyar EU elnökség? – Persze, nagyon sikeresnek tartom, nagyon sok fontos dolgot véghezvittünk ez alatt az időszak alatt. – És melyik volt Ön szerint a legkiemelkedőbb esemény, vagy eredmény? – Háát, őőő… Hm… Aaa… – Köszönöm, jöhet a következő kérdés?

ARCHÍV – konf

Most, hogy lassan vége a magyar EU Elnökségnek, végre én is kijutottam Gödöllőre, a miénk volt az utolsó hivatalos program ott a félévben (persze ezt nem tudom, miért írtam, hogy a ’miénk’, mert nem konkrétan mi szerveztük, sőt inkább csak harmadlagos szereplők voltunk, de azért egy kicsit benne volt a kezünk – egyébként ha valakit érdekel, itt egy gyorshír róla). Szépen megcsinálták a helyet tényleg, erre most azt hiszem nem lehet panaszunk, de ha nekünk lenne is (hiszen magyarok vagyunk), a külföldiek nagyon meg voltak elégedve, mondhatnám el is csodálkoztak, hogy ilyen szép helyen lehetnek, meg amúgy flottul ment a szervezés is meg minden, úgyhogy tényleg elégedettek lehetünk.

Végülis az egész elnökség legfontosabb hozadéka a szakmai dolgok után (vagy mellett) az országimázs, hogy egy csomóan talán először járnak itt, és fontos, hogy mit látnak, milyen vendégszeretetet tapasztalnak, milyen élményekkel távoznak. Ők aztán magasról tesznek a mi kis csip-csup belpolitikai ügyeinkre, meg villongásainkra, sérelmeinkre, egy barátságos országot akarnak látni, amelyik vendégül látja őket, és azt hiszem ezt meg is kapták. És ez nekünk is jót tesz, ebben egészen biztos vagyok.

Amúgy olyan vagyok most, mint a mosott szar, ezen a héten eddig minden nap reggeltől estig ott kellett lennem valahol, ráadásul általában egy órával korábban is keltem, és szó szerint csak aludni jártam haza, vagy átöltözni. Most belegondoltam abba, hogy valakinek a sok munka miatt mindig ennyit kell benn lenni valahol (->workaholics), én örülök, hogy nekem általában nem ilyen, nincs az a pénz, amivel ezt meg lehet fizetni :)

A végére egy random kép, mert vicces (nem kell keresni az összefüggéseket a kép és a szövegem között, mert nincs):

ARCHÍV – nyelvtanulás

Van nálunk egy francia gyakornoklány (talán már írtam), kb. szeptemberig, és mondta nekünk, hogy szívesen tanítana franciát valakinek Magyarországon, ha cserébe ő meg magyarul tanulhat egy kicsit (ergo ingyen nyelvóra). Meséltem erről Sz-nek, aki teljesen belelkesedett, hogy neki már kiskora óta az volt az álma, hogy franciául tanuljon, és, hogy ez milyen jó, kezdjük el! Hát tegnap volt az első ’óra’, most egyelőre még csak ott tartunk, hogy mi tanultunk franciául, de majd legközelebb talán mi is tudunk adni valamit (természetesen többesszámot használok, hiszen ha már lehetett, akkor én is belevágtam a tanulásba ). Első körben próbáltunk ismerkedni a kiejtéssel, végigvettük az ábécét, pár példaszóval együtt, meg aztán próbáltuk elsajátítani a bemutatkozást, és a ’van’ ige ragozását, hát mit mondjak, nem egyszerű a dolog, régen tanultam már nulláról egy nyelvet, nem is emlékszem, hogy is működik ez a dolog. Abban megegyeztünk, hogy a heti egy óra nem sok mindenre elég, így most azt találtam ki, hogy kicsit autodidakta módon (persze netes segítséggel) hét közben is lehetne legalább szavakat tanulni (találtam is egy jó oldalt, aki esetleg ilyesmit keresne), aztán jöhet valami minimális nyelvtan…(így is csak egy gyenge kezdő szintig jutunk el szerintem)

Viszont: nem ez a durva, hanem az, amikor belegondolok, hogy a magyar nyelvet hogy lehetne megtanítani! Belegondoltatok már ebbe? Hogy egyáltalán hol kezdje az ember? A hülye ragozásainkat, meg igekötőinket, meg toldalékainkat… De komolyan, még egy többesszámra sincs egységes szabályunk, vagy akármilyen legegyszerűbb dologra… Sőt, ez is csak most tudatosult bennem, de pl. egy külföldinek hihetetlenül bonyolult az ékezeteinket megtanulni, az ’a’ és ’á’, vagy az ’e’ és ’é’ hangok közötti különbséget egyáltalán felfogni, merthogy náluk ilyen nem létezik; és akkor még nem is beszéltünk az olyan teljesen ismeretlen extrákról, mint az ’ö’, ’ő’, ’ü’, ’ű’, vagy az ilyenek, mint ny, gy, ty, sz, zs… Szerencsére nekünk nem teljesen az alapoktól kell indulni a magyar tanításában, de azért még így is szinte lehetetlennek tartom ezt a nyelvet átadni, és ilyenkor jut eszembe, hogy az olyanok, mint német, vagy angol, mennyire hihetetlenül egyszerűek (remélem a francia is ).

ARCHÍV – kedvenc

>>Ebben<< a videóban összemixeltek két olyan sorozatot (hang+kép), ami a legnagyobb hatást gyakorolta rám eddig életemben. Vicces :) Érdemes rászánni azt a kicsivel több, mint négy percet szerintem.

ARCHÍV – meghívó

Kész vannak a meghívók (mármint a papíros formátum), már el is kezdtem osztogatni őket. Néha azért furcsa belegondolni, hogy már csak nem sokkal több, mint két hónap van az Eseményig…!

ARCHÍV – Rám-szakadék

Hétvégén Dömösön voltunk, elmentünk természetesen a Rám-szakadékhoz is (ennek meglátogatása Sz-el már kb egy éve tervben van, ez most jó alkalom volt). És meglepetésre pont sikerült olyan időt kifognunk, hogy nem a túra közepén kapott el a zápor, hanem csak akkor, amikor már a falu szélén voltunk visszafelé menet, és amúgy is a lombok alá be lehetett állni, így tényleg csak minimális mértékben áztunk el :)

Ennek örömére pedig most be tudok tenni szép képeket:

+ bónusz ITT

ARCHÍV – billentyűk

Egy érdekes/vicces kép arról, melyik betűt milyen gyakran használja az angol. nyelv – egy billentyűzeten illusztrálva. Megnéznék egy ilyet magyarban is :)

Itt van hozzá leírás is, ha valakit érdekel…

ARCHÍV – lakáskereső – túl sokadik

Azt hiszem kicsit belefáradtam a lakásnézésekről írogatni. Pedig hétfőn egy érdekes élménnyel gazdagodtunk, amikor az ingatlanos kb ötperces nagymonológjában próbált meggyőzni arról, hogy én akár drágább lakásokat is kereshetnék, de valahogy nem tudtam rájönni, hogy ezt miért teszi… Meg a kedvencem, amikor felajánlják, hogy segítenek nekem lakást keresni. És akkor közlöm velük, hogy be van állítva a kereső, ami nem csak az ő egyetlen ingatlanoscégüknek az ajánlatait gyűjti össze, hanem az összes többiekét is, sőt, még magánszemélyekét is (ezekről kb naponta egy e-mailt kapok), nincs szükségem arra, hogy még ők is zaklassanak, olyannal, amit már úgyis tudok… Meg különben is, nem ma kezdtem, hanem már egy pár hónapja űzöm ezt az ipart :) Persze értem én, ők ezt nem tudhatják, de akkor is, unom már. Meg ezt az egész járkálást is, most valahogy ebbe is belefáradtam, pedig ma is meg fogok nézni egyet, csak tudnám minek, mert szinte már előre tudom, hogy nem lesz jó, és azt is, hogy miért… Dehát egy nézésnyi esélyt persze megadok neki (mert ez pont olyan hirdetés, amihez képet sem raktak fel, csak egy alaprajzot tudok, meg az alapadatokat). A hétfői is, meg a mai is a belvárosban vannak, de most a képekkel nem bíbelődök, felesleges. Majd ha meglesz az Igazi, akkor mutatom… Bár tudnám már mutatni :)

ARCHÍV – MOST!

Tegnap este munkahelyi irodaszintű (értsd: kevés emberes, önkéntes szerveződésű) csapatépítő ivászat volt, amin mondjuk a fél társaság nem vett részt (ennyit a csapatépítésről), de azért jó volt. Új pesti romkocsmát ismertem meg, a MOST!-ot (kortárs bisztró, ez azért elég meredek név), ami tök jó, mert van egy naaaagy szabadtéri része (belső udvaron), sőt, további pozitívum, hogy kajálni is lehet, az viszont nem volt jó, hogy fizetésnél nem tudták különszedni a számlát… mondjuk mindegy, ez abszolút elhanyagolható, egyébként pozitív volt a hely maga. Mi meg jól kibeszéltük azokat, akik nem voltak ott, meg egy csomó érdekes dolgot megtudtam kis munkatársaimról, amikről munka közben úgy amúgy nem sokat beszélnek. Persze ezek inkább lányos dolgok (X hogyan jött össze a férjével; Y hogyan jött össze a barátjával), de azért érdekes… Bár az összetétel az elmúlt egy évben erősen megváltozott, azért azt változatlanul fenntartom, hogy jó kis munkahelyi közösségünk van, jó a társaság (még ha vannak is súrlódások, vagy sérelmek), és mindig tudatosítanom kell magamban, hogy ez mennyire fontos dolog is, néha fontosabb, mint maga a fizetés (sőt, nem is csak néha: fontosabb), hogy jó légkörben töltsd el azt a napi nyolc órát, olyan emberek között, akiktől nem félsz, akiktől nem érzed magad kisebbrendűnek, akik nem furkálnak és nem a hibáidat keresik, akikhez fordulhatsz segítségért stb. Persze nem mondom, hogy egy teljesen idillikus környezetben vagyok, távolról sem, de alapvetően elégedett vagyok vele, és jól érzem itt magam. És ennyi sokszor több, mint elég.

ARCHÍV – Doctor Who

Van valaki, aki látta a Doctor Who 6×06-ot (Almost People), és értette, hogy mi történt az utolsó másfél percben??? Komolyan mondom, ezt az új évadot most úgy csavargatják össze-vissza, hogy folyamatosan csak kapkodom a fejem, hogy MIVAN??? A legzavaróbb az, hogy ezt most Sz sem vágja, aki általában előre rá szokott jönni a legtöbb történésre a filmekben, most viszont ő is csak pislogott amikor lement a rész, hogy ebből vajon mit fognak kihozni? Ha bárkinek van értelmes magyarázata, leírhatja, addig is várunk a következő részre, és csak reménykedni tudok, hogy nem húzzák tovább szeptemberig, hanem valamit legalább megválaszolnak… :) Nem lenne szép húzás nyitva hagyni a kérdéseket, bár félek, hogy megteszik.

ARCHÍV – orvosi

Tegnap voltam orvosi vizsgálaton, nincs semmi bajom amúgy, ez csak ilyen egészségkártyás hülyeség, mint a fogorvos volt. Ez pont olyasmi, amire most, jelen élethelyzetemben tökfelesleges elmenni, bár legalább most már tudom, hogy máskor mire KELL nemet mondani :)

Ami érdekes volt, hogy elgondolkoztam, mondjuk tíz év múlva miket felelnék a most feltett kérdésekre (egyikhez-másokhoz nem is kell tíz év). Például ilyenekre, hogy: változott-e számottevően a testsúlya az elmúlt időszakban? Vagy: Hányszor sportol egy héten? Szenved-e álmatlanságban? Okoz-e feszültséget a munkája? Nagy nyomás alatt érzi-e magát munka közben? (persze nem szó szerint idéztem, mert már régen volt). Persze sok értelme nem volt ezeknek a kérdéseknek, mert egy csomóra csak betippeltem valamit. Pl.: nagyobb részben baromfihúst eszik, vagy disznóhúst? Ki az, aki ezt számon tartja? Meg, hogy eszek-e rendszeresen halat? Mi számít rendszeresnek? (amúgy szerintem eszek, mivel apám horgász, és nemtudomhány kiló halat kifog minden évben…). Mennyit iszik egy nap (folyadékot)? Fogalmam sincs? Ki az aki ezt számon tartja? És ez még csak töredéke volt az egésznek, mondjuk a legviccesebb talán az ultrahang volt, mert akkor kb úgy éreztem magam, mint ahogy egy kismama érezheti magát ilyenkor, és az vicces. De nincs gyerek… :)